MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSÕSÉG❣️

"💞Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17)

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyérõl. 

Egész hátralevõ életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: 

"Elhatároztam, hogy egyébrõl ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettrõl" (1Kor 2,2). 

Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.

Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.

A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. 

Valahányszor erre az ismertetõjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember.

Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belsõ szemlélésétõl! 

Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. 

Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvõ vonzóerõvel.

Mióta Jézust megláttam
Veszni hagytam minden mást.
Lelkem szomjasan csodálja
a Bárányt a Golgotán!

SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN💞

"💞A meghalt, sőt feltámadott Krisztus az, aki esedezik érettünk" (Róm 8,31-39)"

A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,26-.27)

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? 

Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? 

Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? 

Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.

Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni!
Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért.

Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. 

Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. 

Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.
A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak. Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?

ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK❣️

"💞Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16)

Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk.
Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, 

hogy imádkoznánk értük.

Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik."

Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően.
Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk.
Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik".

Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból?

Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!

SZENTSÉG VAGY MEGKEMÉNYEDÉS ISTENNEL SZEMBEN❣️

„💞Álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró” Ézs 59,16

Sokan azért hagyjuk abba az imádkozást és keményedünk meg Istennel szemben, mert csupán érzelmileg vagyunk érdekelve az imádkozásban.
Jól hangzik, ha elmondjuk, hogy imádkozunk; könyveket olvasunk az imádságról, amelyek megmondják, hogy az imádságnak jótékony, áldott hatása van, lelkünk megnyugszik, szellemünk felemelkedik, amikor imádkozunk; de Ézsaiás szavai arra mutatnak, hogy Istent ámulatba ejtik az ilyen gondolatok az imádságról.

Az imádatnak és a közbenjáró imádságnak kéz a kézben kell haladnia; egyik sem lehetséges a másik nélkül. Másokért imádkozni azt jelenti, hogy felemelkedünk Krisztus álláspontjához azzal a személlyel szemben, akiért imádkozunk (lásd Filippi 2,5).
Ahelyett, hogy imádnánk Istent, gyakran csak megállapításokat tákolunk össze arról, miként hat az imádság. Magasztaljuk Istent, vagy vitába szállunk vele? „Nem látom, hogyan hajtod ezt végre.”
Ez biztos jele annak, hogy nem imádjuk Őt. Amikor elveszítjük Istent a szemünk elől, akkor kemények és dogmatikusak leszünk. Önfejűen árasztjuk el trónját kéréseinkkel, és szinte diktáljuk neki, hogy mit tegyen. Nem imádjuk Istent, nem törekszünk arra, hogy Krisztus gondolkozása kiformálódjék a szívünkben.
Ha Istennel szemben megkeményedünk, akkor az emberek iránt is kemények leszünk.

Úgy imádjuk-e Istent, hogy magunkat összeszedve Őt megragadjuk és így a vele való bensőséges kapcsolatban felfoghatjuk az Ő hozzáállását azokhoz, akikért imádkozunk? Szent közösségben élünk Istennel, vagy kemények és dogmatikusak vagyunk?

„De hiszen úgy sincs senki, aki igazán közbenjár másokért!”
Akkor légy te magad az az egyetlen, aki imádja Istent és szent közösségben él vele! 

Kezdd el a közbenjáró imádság igazi munkáját és gondold meg, hogy ez olyan munka, amelyhez minden erőre szükség van; de ennek a munkának nincsenek rejtett veszélyei.
Az evangélium hirdetésénél vannak rejtett veszélyek, de a közbenjáró imádságban soha.

URUNK MEGLEPETÉSSZERÛ LÁTOGATÁSAI❣️

"💞Ti is azért legyetek készek" (Lk 12,40)

A keresztyén munkásnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy minduntalan szembenézzen Jézus Krisztussal.
Ez nem könnyű, bármilyenek is keresztyén tapasztalataink.

A harc nem a bűn, a nehézségek vagy a körülmények ellen folyik, hanem azért, mert olyan mértékben elmerülünk a munkába, hogy nem vagyunk készen mindig Jézus Krisztus elé állni.

Egyedül erre van szükségünk, nem arra, hogy hitünket vagy hitvallásunkat és használhatóságunk kérdését vizsgálgassuk, hanem hogy Őrá nézzünk.
Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.

Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül. Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira.

Nem a szolgálat a döntő, hanem az a mély szellemi valóság, amely mindenkor Jézus Krisztust várja.
Ez adja meg életünknek azt a csodaváró gyermeki magatartását, amit Ő megkíván tőlünk.

Ha készen akarunk lenni Jézus Krisztus látogatására, fel kell hagynunk a vallásossággal (azaz azzal, hogy a vallást a kultúra magasabb fokaként műveljük) és szellemileg gyakorlatinak, valódinak kell lennünk.

Ha felnézel Jézus Krisztusra és korod vallásos felhívásait félretéve, szíveddel az Ő akaratán csüggsz, az Ő szellemében gondolkodol, akkor azt mondják majd rólad, hogy nem vagy gyakorlati ember és álmodozó vagy; de ha majd Ő a nap terhei és hősége közepette megjelenik, te leszel az egyetlen, aki készen van.

Ne bízz senkiben, még a legnagyobb szentben sem, aki valaha e földön járt; hagyd figyelmen kívül, ha akadályoz abban, hogy lásd Jézus Krisztust.

NINCS ITT VALAMI FÉLREÉRTÉS❓

"💞Menjünk ismét Júdeába. Szóltak neki a tanítványok: ...újra oda mégy?" (Jn 11,7.8)

Lehet hogy nem értem meg, amit Jézus Krisztus mond, de veszélyes ezért azt állítani, hogy Ő tévedett abban, amit mondott. 

Sohasem helyes, ha azt gondolom, hogy engedelmességem Isten szava iránt gyalázatot hoz Jézusra. 

Egyedül az engedetlenség hoz reá szégyent. 

Sohasem helyes az Ő becsületéről való elképzelésemet odatenni annak a helyébe, amire világosan indít engem, még akkor sem, ha ez abból az őszinte vágyból fakad, hogy elejét vegyem az Ő nyilvános megszégyenülésének. 

Hogy egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg.

Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes. 

Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez, de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához?

A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29); 

a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat. 

A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat.

Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, 

amíg megteheted a magad erejéből? Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel! 

Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz, ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez.

Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez.
Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked? "Valamit mond nektek, megtegyétek!"

SZEMÉLYES JELLEM ÁLTAL LÁTUNK❣️

"💞Jöjj fel ide és megmutatom neked, amiknek meg kell lennie" (Jel 4,1)

A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. 

Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: 

"Barátom, jöjj még feljebb!" A kísértésben az aranyszabály: "Menj még feljebb!"

Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. 

Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. 

Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti.

Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem.
- De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz. 

Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra.

Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk.
Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. 

Tégy így és maradj meg annak a világosságában!

A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt:
"Jöjj még feljebb!" - de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess. 

"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17).

Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.