A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA❣️

"💞Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében"(Gal 6,14)

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külsõ dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést.
Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külsõ élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. 

Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek.
A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külsõ rendezettsége jobban érdekel, mint a belsõ. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külsõ rendjét ismerik el, a "felsõ emeleten" mozognak.

Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett.
Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kõsziklájára!

A történelem külsõ lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögébõl nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál.
Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. 

Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erõ. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket."
- "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23)

TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI❣️

"💞Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2)

Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre.
Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1).
Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Õróla.
A hajótörést nem annyira külsõ nehézségek okozzák, inkább a képzelõdésünk.
A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna.
A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.

Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten elõtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam."
Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond!
Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedrõl beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tõled."
Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam."
Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz.
Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Õrá emeled a szemed.
Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy.
Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal!
Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.

ELTÉRÍTÉS ISTENTÕL❣️

"💞Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3)

Nem elsõsorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belsõ állapotunk kárt szenved. 

"Õrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16)

Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensõnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentõl. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtûrnünk magunkban. 

Ha megtûrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktõl és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez, addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom.
Õrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. 

Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerûbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenrõl. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak!
A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye. 

Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytõl, hogy szüntelenül védekezzem."
Belsõ állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét.
"Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel." 

Urunk soha semmiben nem magyarázkodott. Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak.
Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak elõre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé.
Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk õket, hanem hogy közbenjárjunk értük.

FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG❣️

"💓Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek" (1Kor 10,31)

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levõ dolgokat nem Isten rendelte el. 

Azok ugyanúgy Istentõl valók, mint a mély dolgok.
Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek.
Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig errõl az oldalról jön -, és élõ szemrehányásként járj a többiek közt, mert õk természetesebbek mint te.
Õrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.

A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja.
Az élet felszínén lévõ dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket.
Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta:
"Nem feljebbvaló a tanítvány az õ mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külsõ dolgok védelmül szolgálnak nekünk.
A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektõl külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek.
Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtõen érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelsõ, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.

ELVÉGEZTETETT❣️

"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4)

Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. 

Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni.

Halála volt földre jövetelének a célja. Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. 

Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért".

Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. 

Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. 

"Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9).

A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. 

Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. 

Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13).

Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt.
A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. 

Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.

AMIKOR Õ ELJÖN❣️

"💓És ha eljön, meggyõzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8)

Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Õ meggyõzhetett bûn tekintetében. Ismerjük azt a belsõ zûrzavart a rossz miatt, amit tettünk. 

De ha a Szent Szellem meggyõz bûn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). 

Amikor valaki így gyõzõdött meg a bûnrõl, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erõsebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. 

Hogy megbocsát, az az Õ kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hû maradhasson önmagához. 

Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Õ szeretet. 

Mihelyt Szelleme meggyõzhetett a bûn felõl, soha többé nem mondunk ilyet. 

Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztrõl tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan.
Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! 

Lelkiismerete ott megnyugodott.

A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára.
Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. 

A vele való azonosulásba Krisztusban.
A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Õ magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.

MÉG MINDIG EMBERI❣️

"💞...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek,,! (1Kor 10,31)

A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsõülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hõsies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hõsök is vagyunk. 

Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsõítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. 

Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsõségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!"
"Milyen kegyes, áhítatos asszony!"

Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentõl!"

A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsõségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tûnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hûség. 

Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsõítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban.
A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.