Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért."
Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól:" Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik."
Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez!
Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért."
Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.
Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért!
"...akár életem, akár halálom által" (21).
Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől.
Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele!
Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".
Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.
Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól:" Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik."
Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez!
Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért."
Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.
Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért!
"...akár életem, akár halálom által" (21).
Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől.
Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele!
Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".
Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.
