"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19).
Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni.
Jézus vonzereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse.
Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört.
Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!"
Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.
Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt.
Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt.
Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).
E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust!
E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust!
Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit:
"Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22).
Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs:
Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs:
az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott.
Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket.
Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet.
"Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.
