HELYETTES KÖZBENJÁRÁS❣️

"Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által"

 (Zsid 10,19)

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 

Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 

A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. 

A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? 

Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? 

Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

ÉLŐ KÖZBENJÁRÁS❣️

"Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Ef 6,18).

Miközben előrehaladunk a közbenjáró imádságban, rájövünk, hogy Isten iránti engedelmességünk másoknak többe kerül, mint gondoltuk. Az a veszély ilyenkor, hogy részvétből imádkozunk azokért, akiket Isten - imádságainkra felelve - fokozatosan egészen más légkörbe emelt.
Istennel való élő összeköttetésünk megszűnik, valahányszor nem azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével, hanem visszaesünk az irántuk érzett részvétbe: a saját együttérzésünket és kíméletünket odatesszük az útba és ezzel Istent rendreutasítjuk.

Lehetetlen eredményesen közbenjárnunk, ha nem állunk egészen szilárdan Isten oldalára.
A legerősebben a személyes részvét és előítélet rombolja Istennel való viszonyunkat. Pedig közbenjárásunk kulcsa az Istennel való egységünk. Ha megszűnünk egységben lenni Istennel az imádságban, akkor ennek oka nem a saját bűnösségünk, hanem hamis részvétünk.

Aligha tételezhetjük fel, hogy a bűn szakítja meg a kapcsolatunkat Istennel az imádságban, de a részvét képes megszakítani vele ezt a kapcsolatot, ha így szólunk:
"Nem engedhetem, hogy ez vagy az megtörténjék."

Így egy pillanat alatt elveszíthetjük élő kapcsolatunkat Istennel. A közbenjárás nem ad időt vagy hajlandóságot arra, hogy édesbús énedért könyörögj.
Nem kell kizárnod a magadra gondolást: - teljesen egy vagy Istennel a mások iránti érdeklődésben.
Az éles ítélőképesség által Isten a közbenjárásra hív, nem arra, hogy másokban hibát találj.