"💞Rémülés és nagy sötétség szállt reá (Ábrahámra)" (1Móz 15,12)
Amikor Isten látomást ad egy szentnek, mintegy kezének árnyékába helyezi őt, és a szentnek ilyenkor az a dolga, hogy csendben legyen és figyeljen.
Van olyan sötétség is, amely a túláradó fény árnyéka; ilyenkor van itt a figyelés ideje. 1Mózes 16 azt példázza, hogy a sötétben ne azt lessük, mikor küld már Isten világosságot, hanem figyeljünk fel a jó tanácsra.
Amikor Isten látomást ad és utána sötétség következik, akkor várj!
Isten összhangba akarja hozni életedet a kapott látomással - ha ugyan kivárod az idejét.
Ne próbálj Istennek segíteni ígérete beteljesítésében!
Ábrahám végigjárta emiatt a hallgatás 13 évét, de ezekben az években összetört minden magabiztossága; ezután már nem bízott a józan emberi eszében.
A hallgatás évei nem a kegyvesztettségnek, hanem a fegyelmezésnek az évei.
Ne próbáld örömödet és bizodalmadat mesterségesen felfokozni, hanem egyszerűen bízd magad Istenre! (Ézs 1,10-11)
Nem bízom-e még mindig a testben? Kiszabadultam-e már abból, hogy saját magamban, Istennek szolgáló férfiakban és asszonyokban, könyvekben, imádságokban és elragadtatásokban bízzam?
Csak magában Istenben bízom-e, vagy még mindig az áldásaiban?
"Én a mindenható Isten vagyok" - El-Saddai, az Atya-Anya-Isten (1Móz 17,1).
Ő mindannyiunkat arra az egyre nevel, hogy megtudjuk: egyedül Ő a valóság!
Mihelyt pedig Isten valóság lesz nekünk, az emberek árnyékká homályosulnak.
Más szentek tettei vagy mondásai sohasem zavarják meg azt, aki a valóságos Istenre épít.
Ézs 1.
Ézs 1.
10 Halljátok az ÚR beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füledbe Istenünk tanítását,
Gomora népe!
11 Mire való nekem véresáldozataitok sokasága? – ezt mondja az ÚR.
Megelégeltem a kosok egészen elégő áldozatait és a hizlalt marhák kövérjét.
A bikák, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm.
