Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt.
Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid.
Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem.
De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben.
"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7),
Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk.
Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent.
"Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34).
A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg, hanem az Istenhez való hasonlóságban.
Ha Isten Szelleme belsőleg átformált, akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben, nem pedig jó emberi tulajdonságok. Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre, mint Isten élete, nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni.
A keresztyén embernek az a titka, hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne.
Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg, nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel.
Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe, csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.
