,,Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" Zsolt 37,5).
Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne!
Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Megszoktuk, hogy a hitéletben Istent kell első helyre tenni, mégis afelé hajlunk, hogy arcátlanság volna az élet gyakorlati dolgaiban is neki adni az elsőséget.
Ha úgy képzeljük, hogy először vasárnapi hangulatba kell öltöznünk ahhoz, hogy Istenhez közeledhessünk, akkor sohasem jutunk közelebb hozzá.
Amint vagyunk, úgy kell mennünk. Számításodban ne légy tekintettel a gonoszra. Valóban azt akarja Isten, hogy ne számoljunk a gonosszal?
"A szeretet... nem rója fel a gonoszt" (1Kor 13,5).
Tudomásul veszi a gonoszt, de nem tekinti számottevő tényezőnek.
Ha Isten nélkül számolunk, a gonosszal számolunk, figyelembe vesszük számításunkban, és szemmel tartásával okoskodunk. A borús napokkal se számolj előre.
Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol?
Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek"
(Jn 14,1). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".)
Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől.
A parancs így szól: "Ne engedd..."
Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.
