Csak a hû lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit.
Külsõ körülményeinket illetõen sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektõl indulnának ki.
Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hûséget ismer csak: az Ura iránti hûséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hûtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Õ rendezett így.
Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlõdni az életünkben.
Mindig itt következik be a hûség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.
A Jézus Krisztushoz való hûséget nem tartják nagyra manapság.
A Jézus Krisztushoz való hûséget nem tartják nagyra manapság.
A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hûek vagyunk, csak azt ne kérjék tõlünk, hogy hûek legyünk Jézus Krisztushoz.
Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hûségrõl beszélnek nekik.
Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenbõl áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.
Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hûségesek legyünk hozzá, hogy Õ végezhesse el a munkáját általunk.
Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hûségesek legyünk hozzá, hogy Õ végezhesse el a munkáját általunk.
"Számítok rá, hogy a végsõkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemrõl nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.
