A tisztaság nem ártatlanság, sokkal több annál.
A tisztaság az Istennel való állandó szellemi összhang eredménye. Növekednünk kell a tisztaságban.
Lehet, hogy rendben van az életünk Istennel, és belső tisztaságunk mocsoktalan maradt, mégis lehet,
A tisztaság az Istennel való állandó szellemi összhang eredménye. Növekednünk kell a tisztaságban.
Lehet, hogy rendben van az életünk Istennel, és belső tisztaságunk mocsoktalan maradt, mégis lehet,
hogy a külső hamvasság néha-néha beszennyeződik.
Isten nem őriz meg minket ennek a lehetőségétől, mert így értjük meg annak a szükségességét,
hogy személyes tisztaság által őrizzük meg Isten látását és követését.
Isten megtisztít minket korlátlan kegyelme által, de valamire nekünk kell ügyelnünk: a testi életünkre,
mert ez által más emberekkel és más életszemlélettel kerülünk kapcsolatba és ezek beszennyezhetnek.
Nemcsak a belső szentélynek kell helyes viszonyban maradnia Istennel, hanem a külsőt, az udvart is teljes összhangba kell hoznunk azzal a tisztasággal, amit Istentől kegyelemből kaptunk.
Szellemi látásunkat nyomban elhomályosítja az, ami a külső érintkezési felületet (a pitvart) beszennyezi.
Ha meg akarjuk tartani személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, akkor nemcsak megennünk nem szabad bizonyos dolgokat, hanem még a rájuk gondolástól is borzadva el kell fordulnunk,
sőt vannak jogosnak tartott dolgok, amelyeket még érintenünk sem szabad.
A másokkal való érintkezés közben gyakorlatilag úgy őrizhetjük meg személyes tisztaságunkat,
A másokkal való érintkezés közben gyakorlatilag úgy őrizhetjük meg személyes tisztaságunkat,
ha így szólunk magunkban: "Ez a férfi vagy nő tökéletes Jézus Krisztusban!
Ez a barátom, ez a rokonom tökéletes Jézus Krisztusban!"
