FELISMERED-E ELHIVATÁSODAT?

"Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róm 1,1)

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük.
Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia.
A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság!
A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje.
Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság.

A személyes szentség már következmény és nem ok.
Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk, akkor ha jön a próba, összeroppanunk. Pál nem mondta, hogy magamagát választotta ki, hanem hogy "...az Istennek tetszett, aki elválasztott engem..." (Gal 1,15).

Pál nem volt túlérzékeny a jellemét illetően. Amíg szemünk a magunk tisztaságára tapad, addig nem juthatunk közelebb a megváltás valóságához. Sok keresztyén munkás azért törik össze, mert inkább a maguk fehérsége után vágyódnak, mint Isten után. "Ne kívánd tőlem, hogy életem szennyes volta miatt kelljen foglalkoznom a váltság nyers valóságával; azt hiányolom: tegyen Isten valamit azért, hogy kívánatosabbá legyek saját magam előtt." 

Ha így gondolkozom, elárulom, hogy Isten evangéliumának valósága még nem is érintett meg engem; ez nem fenntartás nélküli átadás! Isten nem tud addig megszabadítani, amíg csak a magam jelleme érdekel.

Pál nem gondol önmagával; fenntartás nélkül átadta magát arra az egyetlen célra, amire Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten evangéliumát
(vö. Róm 9,3).

https://www.youtube.com/watch?v=f610KtxCXws

AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA❣️

"💞És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!"
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá.

Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat? Legyen ez a magatartásod:
"Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt:
Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre!

A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!" Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott?
Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava?

Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.
Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája.

Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie.
Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között.
Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz.
"Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16)

https://www.youtube.com/watch?v=PXL4ZEBiRbA

SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN❣️

"💞Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)

"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11)

Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket.
Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked?
Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül. Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. -
"Tudom már, ezt kell tennem!"
Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. 

Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk.
Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. 

"Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55).

 
Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki?
Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét.
Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk.
De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez?
"Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).

https://www.youtube.com/watch?v=RELsciqCuq4

SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST❣️

"💞Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)

A magam külön útján járok-e Isten ügyéért?
Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. 

Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust.
Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. 

Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak.

Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt.
Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". 

Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk. Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok?

Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust?
Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről. 

Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29).

Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, hogy én ezentúl istenes ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.

ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ❣️

"💞Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25)

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk.
Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától.
Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől."
"Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -,
"a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "
Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet.

Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja:
"Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye!
Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."
"Elég minden napnak a maga baja"
(Mt 6,34).

Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni?
Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád:
"Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?" - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus.
Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!b

FONTOLD MEG ÉS ADD ÁT MAGAD MEGINT❣️

"💞Ha pedig a mezőnek füvét... így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket..." (Mt 6,30)

Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. 

Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele. 

Valahányszor visszaesünk szellemileg, mindig azért történik, mert orcátlanul okosabbak akarunk lenni, mint Jézus Krisztus. Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól.

Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk. Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti "tollaitokról", is gondoskodni fog".

"Vegyétek eszetekbe a mező liliomait": ott nőnek, ahova ültették őket. 

Sokan nem akarunk ott nőni, ahova ültettek minket, ezért sehol sem gyökerezünk meg. Jézus azt mondja: ha engedelmeskedünk az Isten által belénk oltott életnek, akkor Ő minden egyébről gondoskodik majd. - 

Talán valótlanságot állított Jézus Krisztus? Ha eddig még nem tapasztaltuk meg ezt a "sokkal inkább"-ot, azért van, mert nem engedünk a belénk adott isteni életnek: zűrzavaros okoskodásokat fogadunk be. Mennyi időt herdáltunk már el úgy, hogy kérdéseinkkel zaklattuk Istent, holott teljesen szabadok lehettünk volna arra, hogy minden erőnket összeszedjük az Ő munkájának a végzésére.

https://www.youtube.com/watch?v=ZO0-SdY3eKA

ENGEDJ TERET ISTENNEK❣️

"💞De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15)

Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az Istennek tetszett..."

Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbe léphessen, amikor neki tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=fV9AU4DyJhg

ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS❣️

"💞Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16)

Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja:

 "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak:

 Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).

Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. 

Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. 

Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. 

A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek."

Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. 

"Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).

ÁTFORMÁLÓDÁS VISSZATÜKRÖZÉS ÁLTAL❣️

"💞Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18)

Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. 

A szemlélés által pedig tükörré leszünk. 

Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.

Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. 

Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! 

Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. 

A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.

https://www.youtube.com/watch?v=RSpVPMxcpmc

KIRE NÉZEK?

"💞Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22)

Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? 

Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok." 

Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. 

A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. 

A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."

Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek, de ha más szentek életét figyeljük, ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk. 

Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk. 

"Térjetek énhozzám és megtartattok", nem pedig: "meg fogtok tartatni". Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk. 

Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben, pedig Ő folyvást hív: 

"Térjetek hozzám és megtartattok!" Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek, mihelyt Őrá tekintünk.

Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! 

Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. 

"Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.

GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK❣️

"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2)

Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom?
Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek.
Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7).
Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?
Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!"
Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat?
Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem?
Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt?
Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek?
Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek?

Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.

MINDENRE FRISS VAGY-E❓

"💞Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát" (Jn 3,3).

Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. 

A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. 

Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. 

A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés. 

A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből. 

A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: "Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg." 

Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk? A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse, hanem a Szent Szellemé; 

az engedelmesség csak megőriz a világosságban, mint ahogyan Isten is a világosságban van.

Féltve őrizd Istennel való közösségedet! Jézus Krisztus azért imádkozott, "

...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,11) - semmi se legyen köztünk és közte. 

Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt; ne alakoskodj előtte! 

Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is, nemcsak Istenből? 

Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed, amikor Ő eltávolodik tőled.

A Szellemtől újjászületni sokkal többet jelent, mint amit mi általában értünk rajta. 

Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál, minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.

LÁTOMÁS ÉS HOMÁLY❣️

"💞Rémülés és nagy sötétség szállt reá (Ábrahámra)" (1Móz 15,12)

Amikor Isten látomást ad egy szentnek, mintegy kezének árnyékába helyezi őt, és a szentnek ilyenkor az a dolga, hogy csendben legyen és figyeljen. Van olyan sötétség is, amely a túláradó fény árnyéka; ilyenkor van itt a figyelés ideje. 1Mózes 16 azt példázza, hogy a sötétben ne azt lessük, mikor küld már Isten világosságot, hanem figyeljünk fel a jó tanácsra. Amikor Isten látomást ad és utána sötétség következik, akkor várj! Isten összhangba akarja hozni életedet a kapott látomással - ha ugyan kivárod az idejét. Ne próbálj Istennek segíteni ígérete beteljesítésében! Ábrahám végigjárta emiatt a hallgatás 13 évét, de ezekben az években összetört minden magabiztossága; ezután már nem bízott a józan emberi eszében. A hallgatás évei nem a kegyvesztettségnek, hanem a fegyelmezésnek az évei. 

Ne próbáld örömödet és bizodalmadat mesterségesen felfokozni, hanem egyszerűen bízd magad Istenre! (Ézs 1,10-11)

Nem bízom-e még mindig a testben? Kiszabadultam-e már abból, hogy saját magamban, Istennek szolgáló férfiakban és asszonyokban, könyvekben, imádságokban és elragadtatásokban bízzam? 

Csak magában Istenben bízom-e, vagy még mindig az áldásaiban? 

"Én a mindenható Isten vagyok" - El-Saddai, az Atya-Anya-Isten (1Móz 17,1). Ő mindannyiunkat arra az egyre nevel, hogy megtudjuk: egyedül Ő a valóság! Mihelyt pedig Isten valóság lesz nekünk, az emberek árnyékká homályosulnak. Más szentek tettei vagy mondásai sohasem zavarják meg azt, aki a valóságos Istenre épít.

Ézs 1. 10 Halljátok az ÚR beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füledbe Istenünk tanítását, 

Gomora népe! 11 Mire való nekem véresáldozataitok sokasága? – ezt mondja az ÚR. 

Megelégeltem a kosok egészen elégő áldozatait és a hizlalt marhák kövérjét. 

A bikák, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm.

https://www.youtube.com/watch?v=kzsyzfUNBBM

AZ ÚR AZ❣️

"💞És felelt Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28).

"Adj innom!" (Jn 4,7). Hányan csak saját szomjúságuk csillapításáért tapadnak rá Jézus Krisztusra, holott nekünk kellene Őt megelégítenünk. Túlcsorduló szívvel a végsőkig odaszántan kellene neki adnunk mindenünket, nem pedig a magunk megelégítésére igénybe venni az Ő erejét. 

- "Lesztek nekem tanúim" - (Csel 1,8) - ez szeplőtelen, meg nem alkuvó és megvesztegethetetlenül az Úr Jézusnak odaszentelt életet jelent, amely örömet szerez neki, bárhova állít is minket.

Őrizkedj mindentől, ami Jézus Krisztus iránti hűségedre pályázik. 

Jézus Krisztus iránti odaadásunk legerősebb vetélytársa az érte végzett szolgálat. 

Könnyebb szolgálni, mint megengedni, hogy utolsó cseppig kiigyanak. Isten hívásának egyetlen célja, hogy Őt megelégítsük, nem pedig az, hogy tegyünk valamit érte. 

Nem arra küld el, hogy harcoljunk érte, hanem Ő akar felhasználni minket az Ő harcaiban. 

Ha inkább a szolgálatnak szenteljük oda magunkat, mint magának Jézus Krisztusnak - nem elégítjük meg Őt.

https://www.youtube.com/watch?v=rNw168hv6oQ

A TERMÉSZETI EMBER ELHÍVÁSA❣️

"💞De amikor az Istennek tetszett..., hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).

Isten hívása nem valamilyen különleges szolgálatra szól. Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni Őérte. 

Isten hívása alapvetően az Ő természetét fejezi ki, az én szolgálatom pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe. 

A természetes élet elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem, hogy hirdethessem Őt (azaz szentség által kifejezésre juttassam) a pogányok között...".

A szolgálat a mindenestül odaszánt élet túláradása; de erre nincs külön elhivatás. 

A szolgálat az a kicsiny, tőlem telhető rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja. 

A szolgálat életemnek természetes része. Isten kapcsolatba hoz önmagával, ezáltal megértem hívását és iránta való tiszta szeretetből megteszem, amit tehetek, de az nekem kerül valamibe. 

A szolgálat nem más, mint önkéntes szeretetajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását. 

A szolgálat abban formálódik ki, ami a természetembe beleilleszthető: Isten hívása az Ő természetének kifejezője, ennélfogva amikor én elnyerem az Ő természetét és meghallom hívását, akkor az isteni természet hangja csendül ki mindkettőből és ez a kettő együttmunkálkodik. 

Isten Fia kijelenti magát bennem, és én - odaszánva magam neki - szolgálom Őt az élet hétköznapjaiban.

https://www.youtube.com/watch?v=Xh2NVcH9xmA

ISTEN TERMÉSZETÉNEK HANGJA❣️

"💞Hallottam az Úr szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el?" (Ézs 6,8)

Isten hívásáról beszélve hajlandók vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: annak az Egyetlennek a természetét, aki hív. Hívnak a tengerek, a hegyek, a nagy jégmezõk is, csak kevesen hallják meg.

A hívás kifejezi a hívó természetét és mi csak akkor értjük meg a hívást, ha bennünk is ugyanaz a természet van. 

Isten hívása az Õ természetét fejezi ki - nem a mienket. 

Õ gondoskodott arról, hogy hívásának sok kis hanghulláma rezdüljön meg felénk és ezeket rajtunk kívül senki más nem foghatja fel. 

Így jut el hozzánk az Õ hangja bizonyos egyéni ügyekben is, ilyenkor nincs értelme, hogy másokat kérdezgessünk. 

Meg kell õriznünk ezt a mély egybekapcsolódást Isten és a saját lelkünk között. 

Isten hívása nem az én természetem visszhangja: figyelembe se veszi hajlamaimat és vérmérsékletemet. 

Amíg adottságaimmal tanácskozom, mérlegelve, hogy mire is volnék alkalmas, addig sohasem fogom meghallani Isten hívását. Csak amikor vele kapcsolatba jutottam, akkor vagyok abban az állapotban, amiben Ézsaiás volt. Ézsaiás egy félelmetes válságon át annyira összehangolódott Istennel, hogy megrendült lelke fel tudta fogni Isten szavát. Közülünk a legtöbben csak saját hangunkra figyelünk, ezért nem hallhatjuk meg, amit Isten mond. Alaposan meg kell változnunk ahhoz, hogy bejuthassunk Isten hívásának hangzónájába.

https://www.youtube.com/watch?v=XKLKffhcBcM

FEHÉRBEN JÁRSZ-E❓

,,💞Eltemettettünk tehát vele együtt... hogy... mi is új életben járjunk" (Róm 6, 4)

A teljes megszentelõdést senki sem tapasztalhatja meg anélkül, hogy ne lett volna "fehér temetése" - a régi élet sírba tétele. 

Ha sohasem voltál ebben a haláltusában, megszentelõdésed csak puszta látomás. 

Kell, hogy legyen "fehér temetésed", olyan halálod, amelybõl csak egy feltámadás van: a Jézus Krisztus életébe. 

Az ilyen életet nem háboríthatja meg semmi: eggyé lett Istennel egyetlen egy cél érdekében, hogy ti. tanúja legyen neki.

Valóban eljutottál-e már utolsó napjaidhoz? 

Érzelmeidben talán már gyakran, de eljutottál a valóságban is? 

Nem mehetsz el izgatottan saját temetésedre, a halott nem izgatott. A halál azt jelenti: megszûntél lenni. 

Egyetértesz-e Istennel abban, hogy az a komoly, törekvõ keresztyén, aki voltál, meghalt? 

Kerülgetjük a temetõt, de visszautasítjuk azt, hogy meghaltunk. 

Nem törekedni kell a halálra, hanem elfogadni, hogy meghaltunk: belemerültünk az Õ halálába (3).

Volt-e már "fehér temetésed", vagy szenteskedve a bolondját járatod a lelkeddel? 

Van-e életednek olyan pontja, amit utolsó napodnak nevezhetsz, amelyre hálásan szoktál visszaemlékezni:

 "Igen, azon a napon volt a fehér temetésem, akkor jutottam egyetértésre Istennel."

"Isten akarata a ti szentté tételetek" (1Tesz 4,3). 

Ha megvalósul benned Isten akarata, olyan természetesen lépsz be a megszentelõdésbe, amennyire az csak lehetséges. Kész vagy-e most átmenni ezen a fehér temetésen? 

Egyetértesz-e Istennel abban, hogy ez az utolsó napod e földi életedben? A beleegyezés pillanata tõled függ.

ISTEN ELHÍVOTTJA❣️

"💞Kit küldjek el és ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Itt vagyok én, küldj el engemet" 

(Ézs 6,8)

Isten nem Ézsaiáshoz intézte ezt a hívást; de Ézsaiás meghallotta, amikor Isten így szólt: 

"Ki megy el nekünk?" Isten hívása nemcsak néhány kiválasztott embernek szól, hanem mindenkinek. 

Aszerint hallom vagy nem hallom Isten hívását, hogy milyen a fülem; és hogy mit hallok meg, az szellemi állapotomtól függ. 

"Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" (Mt 20,16), azaz kevesen bizonyulnak választottaknak, olyan embereknek, akik Jézus Krisztus által kapcsolatba jutottak Istennel. 

Ez nyitotta meg a fülüket és változtatta meg szellemi beállítottságukat, s azóta meghallják ezt a halk kérdést: "Ki megy el nekünk?" 

Nem arról van tehát szó, hogy Isten kiemel egy embert a többi közül azzal, hogy "menj te". 

Ézsaiást sem kényszerítette, de Ézsaiás Isten jelenlétében élt és mihelyt meghallotta a hívást, azonnal rájött, hogy nincs más hátra, mint egyetértve, szabadon ezt mondani: "Itt vagyok, küldj engemet!"

Verd ki a fejedbõl azt az elképzelést, hogy Isten ösztönzésekkel és bizonyítékokkal fog kényszeríteni. 

Nyoma sem volt abban a külsõ erõszaknak, ahogyan az Úr elhívta tanítványait. 

Csendes, állhatatos "kövess engem" szavát olyanoknak mondta, akik mindig teljesen éberek voltak. 

Ha engedjük, hogy a Szent Szellem szemtõl szembe állítson minket Istennel, akkor - Ézsaiáshoz hasonlóan - mi is meghalljuk az Õ csendes, halk szavát és teljes belsõ szabadsággal mi is így válaszolunk rá: "Itt vagyok, küldj engemet!"

https://www.youtube.com/watch?v=zQU-bppx1iI

VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL? 2.rész

"💞Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak" (Mk 4,10)

Az Ő egyedülléte velünk. Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele, mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni.

 
Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg. Folyton kérdezgették, Ő pedig folyton válaszolt; mégis csak akkor értették meg szavait, amikor vették a Szent Szellemet (Jn 14,26).

 
Ha elindultál Istennel: egy dolog világossá lesz előtted - és Isten szándéka, hogy ez az egy feltétlenül megvilágosodjék: az a mód, ahogyan Ő veled foglalkozik. 

Testvéred szomorúsága és nehézségei teljesen érthetetlenek neked. Mindaddig azt képzeljük, hogy megértjük a másik embert, amíg Isten meg nem mutat nekünk egy jó adagot saját szívünk pestiséből.

 
Az önfejűségnek és tudatlanságnak nagy területei vannak még bennünk, amelyeket a Szent Szellemnek kell feltárnia. De ez csak akkor történhetik meg, ha egyedül vagyunk Jézus Krisztussal.
Egyedül vagyunk-e vele éppen most?

 
Vagy kicsinyes véleményekkel foglalkozunk, hiábavaló vállalkozásokkal "Isten szolgálatában", vagy testi életünkre vonatkozó balga elképzelésekkel?
Jézus Krisztus addig semmit sem tud megmagyarázni, amíg értelmünk lármás kérdései el nem hallgatnak és egyedül nem vagyunk vele.

VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL❓

"💞...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34)

Vele való egyedüllétünk. Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idõ alatt magyarázzon nekünk. 

Mindent csak akkor tár fel elõttünk, ha már meg tudjuk érteni. 

Mások élete példázat nekünk:  Isten kibetûzteti belőlük a saját lelkünket. 

Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. 

Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen. Elképesztõ, mennyire nem ismerjük magunkat! 

Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket, lustaságunkat, büszkeségünket. 

Jézus leleplezi elõttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielõtt az Õ kegyelme munkálkodni kezdett bennünk. 

Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstõl, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. 

Egyedül Isten ismer minket. 

A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna elõttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk:

 "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. 

Míg meg nem gyõzõdünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. 

Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni. 

Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gõgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekrõl sohasem gondoltuk volna, hogy Õ azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. 

Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekrõl négyszemközt beszéljen velünk.

MIBE KERÜL ISTEN IRÁNTI ENGEDELMESSÉGEM MÁSOKNAK❓

"💞...megragadtak egy cirénei Simon nevû férfit... és rátették a keresztfát..." (Lk 23,26)

Ha Istennek engedelmeskedünk, ez másoknak többe kerül, mint nekünk magunknak: itt a bökkenõ! 

Ha szeretjük Urunkat, az engedelmesség nem áldozat nekünk, hanem gyönyörûség, azoknak azonban, akik nem szeretik Õt, jó sokba kerül. 

Engedelmességünk következtében mások tervei felborulnak, és ezért így gúnyolnak minket: "Ezt nevezed keresztyénségnek?" 

Kikerülhetjük ezt a szenvedést; de ha Istennek akarunk engedni, akkor nem szabad kikerülnünk: kell, hogy megfizessék az árát.

Emberi büszkeségünk tiltakozik ez ellen. 

Ezt mondjuk ilyenkor: "Soha senkitõl semmit nem fogadok el." De vagy megteszed, vagy elleneszegülsz Istennek. Nincs jogunk rá, hogy jobb körülményeket igényeljünk magunknak, mint amilyenekben Urunk élt (Lk 8,2-3).

Szellemi életünkben pangás áll be, ha ezt mondjuk: "Mindent magam akarok elviselni." 

Nem vagy rá képes. Úgy bele vagyunk szõve Isten egyetemes terveibe, hogy mihelyt engedelmeskedünk, ezt azonnal megérzik mások is. 

Megmaradunk-e az engedelmességben akkor is, ha Isten azt kívánja, hogy lemondjunk függetlenségünkrõl? 

Hajlandók vagyunk-e átmenni ezen a megaláztatáson, vagy pedig hátat fordítva a másik irányt választjuk: "Nem akarom, hogy mások szenvedjenek miattam." 

Ha ezt az utat választjuk, engedetlenek leszünk Isten iránt. 

Ez ugyan azonnal könnyít helyzetünkön - de megszomorítjuk vele az Urat. 

Ha azonban engedünk Istennek, Õ maga fog gondoskodni azokról, akiknek viselniük kell engedelmességünk következményeit. - Engedelmeskedjünk, és bízzuk a következményeket Õreá.

Vigyázz, ne akard elõírni Istennek, hogy minek szabad történnie, ha engedelmeskedsz neki!

MEGNYÍLT SZEMEK❣️

"💞Hogy megnyisd szemeiket... hogy bûneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által" (Csel 26,18)

Az egész Újszövetségben ez a vers foglalja össze a legnagyszerûbben Jézus Krisztus tanítványának missziói munkáját.

A kegyelem elsõ, fejedelmi mûvét ezek a szavak foglalják össze: "hogy bûneik bocsánatát vegyék". Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van, mert még sohasem kapott semmit. Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól. Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé. 

De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése. 

Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik: szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit. 

A megtérés még nem újjászületés. Mai igehirdetõink elhanyagolják ezt a tényt. 

Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentõl. Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsõkig, de mindez még nem a megváltott állapot. 

A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentõl Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bûneink bocsánatát.

Ez után következik a kegyelem második hatalmas mûve: "hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek". A megszentelõdésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak és teljesen azonosítja magát Isten törõdésével mások iránt.

IMÁDKOZVA VIZSGÁLD MAGAD❣️

"💞A ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül õriztessék meg..." (1Tesz 5,23) 

"A ti egész valótok..." 

A Szent Szellem titokzatos munkája személyiségünknek azokban a rejtett rétegeiben folyik, amikhez mi nem férünk hozzá.

 A 139. zsoltár írója így könyörög: "Te vagy a kora reggelnek és késõ éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! 

Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak és feneketlenebb mélységei mint a tengernek. 

Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem!  

Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait. 

Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai, amelyeket nem tudok kinyomozni, vannak álmaim, amelyekrõl nem tudom, honnan jönnek. Vizsgálj meg engem, Istenem!"

Hisszük-e, hogy Isten mélyebbre hatol bensõnkbe, mint mi magunk? 

"Jézus Krisztusnak... a vére megtisztít minket mindenegyes bûntõl" (1Jn 1,7)

Ha ez a megtisztítás csak tudatos megtapasztalásunkig terjed, akkor Isten legyen hozzánk irgalmas! 

A bûnben élõ ember annyira eltompulhat, hogy már nincs bûntudata.
A bûntõl való megtisztulásnak át kell járnia szellemünk mélységeit és magasságait, ha meg akarunk maradni a világosságban, amint Isten is a világosságban van, és akkor ugyanaz a Szent Szellem táplálja majd szellemi életünket, aki Jézus Krisztus életét is táplálta. 

Csak akkor õriztetik meg egész valónk, mind szellemünk, mind lelkünk, mind testünk szeplõtlen tisztaságban és Isten szeme elõtti feddhetetlenségben Jézus Krisztus visszajöveteléig, ha áthatolt rajtunk Isten az Õ Szent Szellemének csodálatba ejtõ szentségével.
Sohasem pihentethetjük meg elménket eléggé Istennek ezeken a hatalmas, mozdíthatatlan igazságain.

https://www.youtube.com/watch?v=6glYYvx-OqQ

ÉLŐ-E AZ ÁLDOZATOM?

,,Megépítette ott Ábrahám az oltárt... és megkötözte az õ fiát, Izsákot" (1Móz 22,9)

Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végsõ követelése velünk szemben a halál vállalása. Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk. 

Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni", hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal, hogy életemet Istennek szentelhessem". 

Úgy látszik, feltételezzük Istenrõl, hogy egyes dolgok átadását várja tõlünk. 

Ettõl a tévedéstõl tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is. 

Isten sohasem mondja, hogy valamit csak azért adjunk oda, hogy éppen csak odaadjuk; hanem azért kívánja tõlünk ezeknek a dolgoknak a feladását, hogy hozzájuttasson ahhoz az egyhez, amiért érdemes élni: a vele közösségben való élethez! Ennek az életnek a kibontakozását gátoló kötelékek megoldozásáról van itt szó. 

Mihelyt Jézus halálával eggyé leszünk, ezek a kötelékek nyomban lehullanak, mi pedig olyan szoros közösségbe jutunk Istennel, hogy életünket is oda tudjuk áldozni neki.

Isten szemében mit sem ér, ha meg akarunk halni érte. 

Azt akarja, hogy "élõ áldozattá" légy (Róm 12,1), hogy minden erõdet odaadd neki, Jézus Krisztus áldozata által megváltva és megszentelve. Az ilyen áldozat kedves Isten elõtt.

JÉZUS BIZALMASA

"💞Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem?" (Jn 14,9)

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. 

Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. 

Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. 

Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). 

Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). 

A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. 

Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e?

Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek" (Jn 16,7). 

Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket. Jézus örül, ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka 

(Jn 15,1-4).

Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. 

Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. 

A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. 

Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti. 

Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.

https://www.youtube.com/watch?v=K0QXMvxuXP0

ISTEN IMÁDÁSA

"Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak" 
(1Móz 12,8)

Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk.
Bánj csínján ezzel a neked jutott "legjobbal". Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldásokat, felszabadultan imádva Őt. Ha valamit megtartasz magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták.
Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait magadnak tartsd meg, azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá.

Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. A kapkodás sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására.
De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek.
Ott verjünk sátrat, ahol tartósan csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nem három fokozat az imádás, a várakozás és a munka. Nem ugorhatunk át az imádásból a várásba, a várásból a munkába, Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is egybefonódott. 

Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Ez önfegyelem kérdése, nem érhetjük el egyszerre.

https://www.youtube.com/watch?v=4ZLpAB-AcfQ

AZ Õ EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI❣️

"💞Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36)

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). 

Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. Jézus vonzereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.

Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).

E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! 

Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: "Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22).

Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. 

Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet.
"Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.

https://www.youtube.com/watch?v=fZPTfYgYAAw

MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?

"💞Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37)

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat.
Ne vágj elébe Isten vezetésének! 

Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.

Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. 

Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. 

Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi.
Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.

Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. 

"Az életemet adom érted" (Jn 13,37). 

Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki:

 "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" (Jn 13,43). 

Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát.

Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes.

Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. 

Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.

https://www.youtube.com/watch?v=Utw7qhESHUU

FELHÕ ÉS HOMÁLYOSSÁG❣️

"💞Felhő és homályosság van körülötte" -(Zsolt 97,2)

Az Isten Szellemétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek.

De ha megkereszteltettünk Szent Szellemmel, rájövünk, hogy "felhő és homályosság van körülötte". 

Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításaival, kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni. Jézus tanításainak megértésére csak egyetlen egy mód van: ha a Szent Szellem világossága átjárja bensőnket. 

Ha még sohasem oldottuk le sarunkat lábunkról (2Móz 3,5), azaz nem hagytuk abba a vallásos közhelyek mondogatását, és ha még sohasem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól, amivel Istenhez szoktunk közeledni, akkor még az is kérdés: voltunk-e valaha is az Ő jelenlétében. 

Azok az emberek, akik fecsegnek és bizalmaskodnak vele, még sohasem találkoztak Jézus Krisztussal. Miután felszabadult örömmel és meglepetve felismerted, mit tesz Jézus Krisztus, áthatolhatatlan homályba jutsz, hogy ráébredj: kicsoda Ő.

Az Úr Jézus mondta: "...a beszédek, amiket én mondok nektek, szellem és élet" (Jn 6,63). 

A Biblia csak szóhalmaz volt nekünk - felhő és homályosság -, de a szavak hirtelen szellemmé és életté válnak, mikor Jézus Krisztus egy adott helyzetben újra mondja nekünk. 

Ezen az úton szól Isten hozzánk, nem álmok és látomások által, hanem Igéjében. 

Istenhez csak a legegyszerűbb úton, az Ige által juthat el az ember.

https://www.youtube.com/watch?v=8wLnvTY6NBI

KÉSZ VAGY-E ELINDULNI ISMERETLEN HELYRE❓

"💞Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre... és kiment, nem tudván, hova megy" (Zsid 11, 8)

Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.

Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés": bizalomteljes építés Istenre.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől... se a ti testetek felől" (Lk 12,22), azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt sokat törődtél.

"Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka?" Ő soha nem mondja meg, mit fog tenni, de kijelenti neked, hogy Ő kicsoda. Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni", amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?

Feltéve hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora orcátlanság akkor aggodalmaskodnod? Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba.

Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet, ami megelégíti Jézus Krisztus szívét.

Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből, hitvallásaidból, megtapasztalásaidból, egészen addig, amíg - hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.

RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ❣️

"💞...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20)

Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért." 
Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól:" Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." 
Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez!
Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." 
Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.

Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! 
"...akár életem, akár halálom által" (21).
Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől.
Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele!
Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".

Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.

AJÁNLÁS-Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb napi áhítatos könyv.

Oswald Chambers (1874-1917) ismert személy volt, mint Skót Protestáns Keresztyén vezető és tanár a huszadik század első éveiben. 

Legismertebb műve a „Krisztus mindenek felett” áhítatos könyve, amely a Bibliaiskolákban csak úgy ismert, mint: „kemény eledel”. 

Kezdőknek nem annyira ajánlatos, de haladóknak annál inkább!