A SZERETET SPONTÁN❣️

"A szeretet hosszútűrő, kegyes..." (1Kor 13,4-8).

A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. 

Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság.

Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. 

Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való.

A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk. 

Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt.

Iránta való szeretetünket a teljes önkéntesség bizonyítja, az magától értetődően jön. 

Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: a kényszer nélküli szeretet hozta létre őket.
Isten élete ilyen kényszer nélküli módon szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak. (Róm 5,5).

A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN❣️

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2)

Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. 

A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk. 

A józan eszünk szerinti élet egyik ismertelőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, mit hoz a holnap. 

Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. 

Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. 

Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel.
Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, csak a benne való hitben.
Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." A szellemi élet a gyermek élete.
Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb.
Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk.
Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van. 

Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással.
"Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. 

Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". Bízd rá az egész életedet! 

Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!

AMIT ISTEN NEKED AD❣️

"A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5)

Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked."
Mi többet kívánhat az ember az életénél?
Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki.

Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el:
"a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3).

Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? 

Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?"

Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: "Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni.

Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked."

Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk.
Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta.

Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.

MIT KÍVÁNSZ?

"És te kívánsz-e magadnak nagyokat?" (Jer 45,5)

Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Talán nem akarsz nagy ember lenni, de nem kívánsz Istentől nagy dolgokat magadnak? Isten szeretne önmagával szorosabban összekapcsolni, mint amennyire adományai elfogadása összekapcsol vele: azt szeretné, hogy megismerd Őt!

Nagy dolgok a véletlennek vannak alávetve: jönnek és mennek is. Isten soha semmit sem véletlenül ad nekünk. 

Nincs könnyebb, mint helyes kapcsolatba jutni Istennel, kivéve, amikor nem Őt magát akarod, hanem csak azt, amit ad. Ha még csak annyira jutottál, hogy Istentől dolgokat kérsz, akkor az átadásnak még az első lépéséig sem jutottál el. 

A magad felfogása szerinti keresztyén lettél.

"Kértem Istentől Szent Szellemet, de a várt nyugalmat és békességet mégsem adta meg nekem."
Isten azonnal rámutat az indítóokra: te nem az Urat keresed, hanem kapni akarsz valamit.
Jézus mondja: "Kérjetek és adatik nektek"!

 
Kérd Istentől, amit szeretnél megkapni, de ha nem jó dolgot kérsz, akkor még nem tudsz imádkozni. 

Amikor közelebb jutsz Istenhez, abbahagyod, hogy bizonyos dolgokért imádkozz.
"Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8).

Minek akkor kérni? Azért, hogy megismerd Őt! Nagy dolgokat kívánsz magadnak?
Ó Uram, keresztelj meg engem Szent Szellemmel! 

Ha Ő nem teszi meg, ez csak azért van, mert még nem adtad át neki magadat egészen. 

Még van valami, amit nem akarsz megtenni!
Hajlandó vagy megkérdezni önmagadtól, hogy mit kívánsz Istentől és miért akarod?
Isten mondja: "Ne szólj nekem többé erről a dologról, hanem tedd, amit mondok. Jöjj hozzám!"
Isten a végső tökéletesség érdekében nem veszi tudomásul a jelenlegi állapotod.
Nem az a célja, hogy éppen most tegyen téged áldottá vagy boldoggá, Ő mindig a végső tökéletességen dolgozik: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).

A LEGMAGASABB KAPASZKODÓ❣️

"Vedd a te fiadat... és áldozd meg égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked" 
(1Móz 22,2)

A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt 18,26-27)!
Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta.
Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét.

Ha őszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Ő minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektől, amelyek torzítva mutatják be Őt.
Sok ilyen hamis hiedelemtől kell megszabadulnunk, amilyen pl. az, hogy Isten azért vesz el egy gyermeket, mert anyja túlságosan szereti.

Ez ördögi hazugság és egyben eltorzítja Isten igazi természetét. Ha az ördög meg tud akadályozni abban, hogy megmásszuk a legmagasabb kapaszkodót, akkor meg is teszi. Az a célja, hogy ne szabaduljunk meg az Istenről alkotott rossz elképzeléseinktől.

De ha hűek maradunk Istenhez, átvezet a tűzpróbán, amelyben jobban megismerjük Őt magát.
Ábrahám hitében az volt a nagyszerű, hogy kész volt bármit megtenni Istenért. Nem törődött vele, milyen hittétellel van ellentétben engedelmessége.
Ábrahám nem volt saját meggyőződésének kegyeskedő tisztelője, különben megölte volna Izsákot és az angyal szaváról feltételezte volna, hogy az az ördög szava.

Csak a vakhitű viselkedik így. Ha hű maradsz Istenhez, Ő minden akadályon át egyenesen az Ő megismerésének belső szentélyébe vezet, csakhogy ott mindig fel kell adnunk saját meggyőződésünket. Ne kérd Istentől, hogy próbáljon meg!
Ne mondd, mint Péter: "Veled kész vagyok... halálra menni". Ábrahám nem fogadkozott, hű maradt Istenhez és Isten megtisztította hitét.

ALKALMAS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN

"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben" (2Tim 4,2).

Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hajlamban, hogy csak "alkalmatlan" időben állnak elő az Igével. Ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. 

"Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben", azaz akár van kedved hozzá, akár nincs. 

Ha csak azt tennénk meg, amire hajlamot érzünk, akkor sokan soha semmit sem csinálnánk. 

Szellemi területen is vannak munkanélküliek, szellemileg gyengék, akik vonakodnak bármit tenni, hacsak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést. Istenhez való helyes viszonyunk próbája éppen az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, akár érzünk ihletést, akár nem. 

A szolgáló testvér legveszélyesebb csapdája, hogy bálványt csinál ritka pillanataiból. 

Amikor Isten Szelleme az ihletettség és a belső látások idejével ajándékoz meg, ezt mondod:

 "Ezután Isten kedvéért mindig ilyen leszek". Nem, nem leszel ilyen. 

Az ilyen pillanatok teljesen Isten ajándékai. Nem akkor ragadhatod magadhoz őket, amikor akarod. Ha azt mondod, hogy mindig olyan akarsz lenni, amilyen legjobb perceidben vagy, akkor Isten számára kibírhatatlan teher leszel és sohasem teszel semmit ihletés nélkül. 

Ha istenné teszed legjobb pillanataidat, maga Isten eltűnik az életedből. 

Nem is tér vissza addig, amíg el nem végzed legközelebbi kötelességedet és meg nem tanulod, hogy ne csinálj bálványt ritka pillanataidból.

ÓVÁS A LÉHASÁGTÓL❣️

"De ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek" (Lk 10,20).

Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének.

Menj ki a "táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát"
(Zsid 13,13). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek. 

Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk!

Ott van bennünk a kalmár szellem: "Ennyi meg ennyi lélek megtért, és ennyi a megszenteltek száma, hála Istennek, most már minden rendben van". A mi munkánk ott kezdődik, ahol Isten kegyelme lerakta az alapot. Nem mi mentjük meg az embereket, mi csak tanítványokká tesszük őket.

Mind a megmentés, mind a megszentelés Isten fenséges munkája; nekünk, az Ő tanítványainak az a dolgunk, hogy addig tanítsuk az embereket, amíg teljesen megadják magukat az Úrnak. 

Egyetlen teljesen neki átadott élet többet ér Istennek, mint száz olyan, akik csak felébredtek a Szent Szelleme által. Mint Isten munkatársainak, szellemi jellegünket kell létrehoznunk; ez Isten bizonyságtétele munkatársairól. Isten az Ő kegyelme által felemel minket az élet magasabb színvonalára, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy másokban is ez történjék.
Ha a munkatárs nem él Krisztussal Istenben elrejtve (Kol 3,3), könnyen válhat tanítvány helyett felforgató diktátorrá. Közülünk sokan basáskodnak egyesek és egész gyülekezetek felett.

Amikor az Úr tanítványságról beszélt, elöljáróban mindig odatette: "ha"; sohasem állította nyomatékosan: "neked meg kell tenned ezt!" Tanítványságunk szabad választásunkra van bízva.

A MUNKA MÉLTÓSÁGA❣️

"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9)

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja.

Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan.

Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta.

De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat.

A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották.

De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.

Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

ELMÚLÓ FÉNY❣️

"💞Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18)

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. 

Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak.
Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk.
Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk.

"Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).

Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. 

Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.
Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. 

Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. 

Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség.

A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. 

Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk.

"Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).

Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. 

A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.

NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK❣️

"Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" Jn 14,9

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek.
Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket.
Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk.

Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. 

Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban.
Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet.
Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel.

"Uram, mutasd meg nekünk az Atyát".
Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs".
Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem.
Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges.

Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak.
Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).

Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék?
Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek.
Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem.
Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön.

Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most.
Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20)

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket.
Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk.
Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik.
Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk.
A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33).
Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem".
A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak.
Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg.
Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit?
Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.

NEM AZON MÚLIK-E, AMI LEGKEVÉSBÉ VALÓSZÍNŰ?

"Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).

Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13).

A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését. Hajlandók vagyunk azt mondani:
"A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz."

Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes.
A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat.

Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. 

Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa".

A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben.
"Isten hatalma őriz!" - Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5).

KÉSZENLÉT

"Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. 

Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. 

Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" 

Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére. Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. 

Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni. 

Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. ű

Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22). 

Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! 

Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. 

Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.

MINDENT VAGY SEMMIT

"Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe" (Jn 21,7).

Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve. Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak?

Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle.
Ha először az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést.
Ne kérdezd Istentől, mit kell átadnod, hanem egyszerűen hajtsd végre, amit már felismertél - akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.
Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyőződéseidet, dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat őrizd meg.

VISSZAESÉS AZ ELMÉLYÜLÉSBEN❣️

"Jóllehet Izraelből a magaslatokat nem irtották ki, mindazonáltal Asának tiszta szíve volt egész életében" (2Krón 15,17)

Asa külső engedelmessége nem volt tökéletes; a fődologban helyesen járt el, de mégsem teljesen.
Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod:
"Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. 

Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket?
Ő soha nem veszti el a türelmét.
Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; van még valami, amiben nem voltál engedelmes.
Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Ő kételkedést enged, nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az.
Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni?
Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belső növekedésed alábbhagyott. Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved működésében.
Erkölcsi életedben nincs szünidő erkölcsi életed kára nélkül. Így szellemi szünidőt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül.
Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass.
Erre rendkívül sok időt kell fordítanod!
Sokan mégis úgy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatnak a hetedik égig.

TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI?

"Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).

Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!"

 Ezt senki sem kívánja tőlünk. 

Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg. Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván:

 "Milyen nagyszerű ilyen lelkiállapotban lenni!" 

Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. 

Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". 

Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! 

Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. 

Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. 

Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk. Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! 

Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. 

Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.

A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYŐZHETETLENSÉG

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem"
(Mt 11,29).

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6).
Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk:
"Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!"
Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "

Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."
Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt.
Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett.
"Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!"
(Ézs 40,29).

Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10).
Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk:
"Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!"

Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják.

Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYÕZHETETLENSÉG❣️

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29)

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6).
Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk:
"Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!"
Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "

Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."
Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt.
Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett.
"Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!"
(Ézs 40,29).

Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10).
Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk:
"Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!"

Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják.

Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

MIT TEGYÜNK ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?

"Vessed az Úrra a te terhedet" (Zsolt 55,23).

Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. 

A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. 

"Vessed az Úrra a te terhedet." 

Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát. 

Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. 

Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják: "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után". "Vessed az Úrra a te terhedet." 

- Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét. 

"Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6). 

Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. 

De soha ne szakadj el a terhedtől!

AZ Ő URALMA BENNÜNK❣️

"💞A halál többé rajta nem uralkodik, ...hogy pedig él, az Istennek él. Azonképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek" (Róm 6,9-11).

Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, amikor Istentől születünk.
Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja.

Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében. "Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok" (Csel 1,8).

Nem a Szent Szellem ajándéka ez az erő, hanem maga a Szent Szellem az erő; nem csak valami, amit Ő ad.
Az az élet, ami Jézusban volt, a mienk lesz az Ő keresztje által, ha egyszer elhatározzuk, hogy azonosítjuk magunkat vele. Ha nehéz rendbe jönni Istennel, azért nehéz, mert nem akarjuk végleg eldönteni a bűnkérdést. Amint ebben döntünk, Isten teljes életében részesülünk.

Jézus Krisztus azért jött, hogy az élet végtelen teljességét hozza: "...hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3,19).

Az "örök" életnek nincs semmi köze az időhöz, ez az az élet, amit Jézus élt, amikor itt lent járt.
Az örök élet egyetlen forrása az Úr Jézus Krisztus.
A legerőtlenebb szent is megtapasztalhatja Isten Fia istenségének hatalmát, ha egyszer kész arra, hogy önmagát "elengedje". Saját akaraterőnk legkisebb maradványa is kioltja bennünk Jézus életét.

Meg kell maradnunk az "elengedésben" és lassan, de biztosan egészen át fog járni bennünket Isten nagyszerű, teljes élete, és az emberek úgy vesznek tudomást rólunk, mint akik együtt voltunk Jézussal (Csel 4,13).

BELSŐ HASONLÓSÁG ISTENHEZ❣️

,,Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk" (Róm 6,5)

Feltámadtam vele? Annak a bizonyítéka, hogy valóban megfeszíttettem Krisztussal, az, ha határozottan hasonlítok hozzá. Ha megkapom Jézus Szent Szellemét, Ő újra rendbe hozza személyes életemet Istennel. Feltámadása által pedig Jézus hatalmat kapott arra, hogy isteni életet ajándékozzon nekem és ettől kezdve az én tapasztalati életemnek az Ő élete alapjára kell felépülnie.

Már most elnyerhetem Jézus feltámadott életét és ez szent életben mutatkozik meg bennem.
Pál apostolnak minden írásán átvonul az a gondolat, hogy ha megtörtént az a döntés, hogy eggyé lettem Jézussal a halálban, akkor Jézus feltámadt élete át meg áthatja emberi természetemet. Isten Fia életét élni ebben a halandó testben csak mindenható erő által lehetséges.

A Szent Szellemet nem lehet csupán vendégként befogadni, Ő átjár mindent. 

Amikor egyszer eldöntöttem, hogy "óemberem", azaz a bűn öröksége mindenestől azonossá váljék Jézus halálával, akkor a Szent Szellem eláraszt engem, és mindenről Ő gondoskodik.
Az én dolgom csak az, hogy a világosságban járjak és engedelmeskedjem az Ő kijelentéseinek. 

Amikor már valóban döntöttem a bűnt illetően, akkor könnyű a valóságban is számolni azzal, hogy meghaltam a bűnnek, azért, mert Jézus életét megtalálom magamban.

Mint ahogyan csak egyféle ember van, úgy szentség is csak egyféle lehet: Jézus Krisztus szentsége, én pedig az Ő szentségét kapom ajándékba. Isten belém oltja Fiának szentségét és így szellemi szempontból új világrendbe tartozom.

BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN❣️

"Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6)

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem.
Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni. Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra.
Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.

Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd: "Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva!
Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról.

Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör? Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?

Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus"
(Gal 2,20).

LÁTTAM ŐT?

"Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12)

Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz.
Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, mint azelőtt. 

Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted.
Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant" (Zsid 11,27).

A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön.
Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet.
"Most már látom Őt!" Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre.
Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? 

Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák.

"Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13).
Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell.
Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek! S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én!
De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek, Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

AZ Ő FELTÁMADÁSÁNAK RENDELTETÉSE❣️

"💞Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?"
(Lk 24,26)

Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. 

Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét. 

Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. 

Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. 

Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. 

Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt.

Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben. Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben.

"Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10). 

"...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál" (Jn 17,2).

Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik.
A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot.
Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.

MIÉRT NEM BESZÉL NYÍLTAN❣️

 "Megparancsolta nekik, hogy senkinek ne beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad" (Mk 9,9)

Ne beszélj semmit róla, amíg az Ember Fia benned fel nem támadt! Amíg a feltámadott Krisztus nem uralkodik annyira az életedben, hogy megérted, amit a történelmi Krisztus tanít. 

Amikor belsőleg megfelelő állapotba jutottál, Jézus szava olyan érthetővé lesz, hogy csodálkozol, miért nem értetted meg azelőtt. Nem érthetted meg előbb, mert nem voltál még abban az állapotban, hogy elviselhetted volna.

Urunk nem titkolja el ezeket a dolgokat; de nem tudjuk elviselni addig, míg szellemi életünk megfelelő érettségre el nem jut. "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Közösségbe kell jutnunk az Ő feltámadt életével, mielőtt egyetlen szavát is elhordozhatnánk.

Tudunk-e valamit arról, hogy Jézus feltámadt életének részeseivé lettünk? Ezt az a tény bizonyítja, hogy szavát kezdjük megérteni. Isten semmit sem jelenthet ki nekünk, ha az Ő Szelleme nincs bennünk.
Egyetlen makacs állásfoglalás megakadályozza Istent abban, hogy valamit is kijelentsen nekünk.

Ha valamelyik tantétel felől megcsontosodtak a nézeteink, Isten világossága nem fér hozzánk többé azon a vonalon.
Ez a tompa állapot feloldódik abban a pillanatban, mihelyt az Ő feltámadt élete munkálkodni kezd bennünk.

"Senkinek se beszéljék el ..." Olyan sokan elmondják, amit a megdicsőülés hegyén láttak. 

Valamiről látást kaptak és bizonyságot tesznek róla, de életük nincs összhangban azzal, az Ember Fia még nem támadt fel bennük.
- Mikor ölt majd testet benned és bennem?

ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA❣️

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára"(1Pt 2,24)

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. 

Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. 

A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette.
Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. 

Az emberi élet alapjává a megváltást tette.
Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe. 

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt".

Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. 

Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. 

Már testté létele is a megváltás céljából történt.  Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt.

A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.

A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá.
A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel.
Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja. 

A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. 

A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

AZ Ő HALÁLTUSÁJA ÉS A MI TANÍTVÁNYSÁGUNK❣️

"Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és mondta tanítványainak: ...maradjatok itt és vigyázzatok énvelem" (Mt 26,36-38)

Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. 

Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput. Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, hogy meghalni jött erre a világra.

A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét.
Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon.
Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó.
Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében:
"Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre" (Lk 4,13).

Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen. A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. Azért leplezi le, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk.
Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat.
Krisztus keresztje az ember Fiának diadala.
Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött.
Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.

A BIZALMATLANSÁG HATÁRAI❣️

"💞Íme eljön az óra... hogy eloszoljatok" (Jn 16,32)

Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött.
A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz.

Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben.
Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.

Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket, hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva.
De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett.

Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok." Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket? Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben? Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk. Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra, hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk?

Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk. Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait.
Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka.
"Bízzatok, én meggyőztem a világot!"
Szellemi bátorságra van szükségünk.

VAJHA MEGISMERTED VOLNA TE IS❣️

"💞Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók; de most rejtve vannak szemed előtt" (Lk 19,42)

Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe.
A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! 

Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".
Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van - nem valami utálatos szörnyeteg -, de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot - és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnénk, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében.
"Vajha megismerted volna te is!" - Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte.
Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk.
"Most elrejtettek a te szemeid elől" - mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam fel és át az Úrnak. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: "lehetett volna". Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra! Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy "lehetett volna", a jövő csodálatos művelésére fogja fordítani.

MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSÕSÉG❣️

"Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17)

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyérõl. 

Egész hátralevõ életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: "Elhatároztam, hogy egyébrõl ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettrõl" (1Kor 2,2). 

Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.

Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.

A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. 

Valahányszor erre az ismertetõjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember.

Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belsõ szemlélésétõl! 

Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvõ vonzóerõvel.

Mióta Jézust megláttam
Veszni hagytam minden mást.
Lelkem szomjasan csodálja
a Bárányt a Golgotán!

SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN💞

"💞A meghalt, sőt feltámadott Krisztus az, aki esedezik érettünk" (Róm 8,31-39)"

A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,26-.27)

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? 

Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? 

Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? 

Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.

Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni!
Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért.

Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. 

Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. 

Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.
A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak. Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?