A GAZDAGSÁG SZOKÁSA❣️

"💞Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4)

Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik.
Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk:
"Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt."
Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban!
Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon.
Mit számít, ha nehezek a külső körülmények?
Miért ne lennének nehezek? Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat.

Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet.
Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7).
Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért.
"Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8)
Ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

BÉKETŰRÉS HITBEN❣️

"💞Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10)

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében.
Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja:

 "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére!
Miben van éppen most türelemre szükséged?
A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal.
"Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).

A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. 

Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. 

A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba. Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal.
Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. 

Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek.

"💞Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. 

Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.

HELYETTES KÖZBENJÁRÁS❣️

"💞Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19)

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 

Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 

A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. 

Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. 

Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. 

Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. 

A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. 

Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. 

A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? 

Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? 

Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

A TÛRÉS SZENVEDÉLYE❣️

"💞Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3)

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz.
A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. 

Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27).

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja.
Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket.
Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. 

A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. -
"A szabadulásért való poharat felemelem"(Zsolt 116,12-13)

Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést.

 "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk.
Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk.
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12)

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 

De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!