INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE

"És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le.
Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé.

Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le.
Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. 

Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. 

Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban?

Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét.
De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd.
Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg:
"Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."

 

MINDIG MOST❣️

Pál szolgálatának gyalázata és dicsősége

1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.
2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!
3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben,
6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek,
10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.
(2Kor 6,1-10).(Itt ehhez a tanításhoz az Új fordítás a legjobb)
https://abibliamindenkie.hu/uj/2CO/6/

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra.
A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle.

"Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét?
Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem."

Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe.

Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása.

Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből. "Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később.

Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad. "...akiknek semmijük sincs..." (10).
Sohase tarts vissza magadnak valamit.
Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! 

Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.

HA ELJUTUNK ODÁIG!

Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, átadottan életünk.

"Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés.
Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. 

Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. 

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. 

De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? 

Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.
A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.

Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni.
Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?