TEDD MEG MOST❣️

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26)

Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan!
Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul."

Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva.

Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem.
Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?

Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját.

Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban.

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele."
Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt?
Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!

INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE

"És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le.
Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé.

Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le.
Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. 

Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. 

Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban?

Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét.
De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd.
Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg:
"Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."

 

ISTEN MEGRAGADOTT❣️

"Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus..." (Fil 3,12)

Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz.
Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket.
Akkor már nincsenek ilyen kifogások:
"Ó, én nem vagyok alkalmas erre."

Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. 

Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is.

Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. 

Hányunkat tart Ő így a kezében?
Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában.
Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös.

"Nem gondolom, hogy már elértem, ...de egyet cselekszem..." (13-14).

SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVÕ ISTENI OLTALOMA❣️

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8)

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja:
"A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5).

Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér.
Bárhova küld is, megoltalmazza életünket.
Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is:
"Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem."
Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől!

Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos!
Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?"

- Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet.

Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból."
Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. 

Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

MINDIG MOST❣️

Pál szolgálatának gyalázata és dicsősége

1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.
2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!
3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben,
6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek,
10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.
(2Kor 6,1-10).(Itt ehhez a tanításhoz az Új fordítás a legjobb)
https://abibliamindenkie.hu/uj/2CO/6/

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra.
A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle.

"Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét?
Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem."

Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe.

Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása.

Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből. "Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később.

Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad. "...akiknek semmijük sincs..." (10).
Sohase tarts vissza magadnak valamit.
Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! 

Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.

A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK❣️

"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától!
De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).

Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett.
Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. 

Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából. 

Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. 

Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk.
A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. 

Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. 

Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít.
A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. 

Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. 

Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. 

Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált.
A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra.
De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra.
Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.

NYUGODJUNK BELE: VAN BŰN ❣️

"Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53)

Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. 

Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek.

Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod?

Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez."

A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn. Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. 

Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan.
Sohasem az ártatlan ember a megbízható.
Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. 

Az ártatlanság a gyermekre jellemző.
Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.

FÁJDALMAK ISMERŐJE❣️

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3)

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. 

Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe.

De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. 

El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen.

Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. 

Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. 

Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs.

Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre.
Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is.

Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

A KIKERÜLHETETLEN VIZSGA❣️

"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2)

Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök törvénye. 

Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged. Különbség van bosszú és visszafizetés között. 

Jézus azt mondja, hogy az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek". 

Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá: éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is.
Az élet azzal a pénzzel fizet vissza, amivel te fizetsz.

Ez a törvény kihat mindenre -Isten trónjától lefelé (Zsolt 18,25-26). 

Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. 

Isten nemcsak a tettre néz, hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi nem hiszünk a Biblia állításaiban. 

Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban mi magunk is bűnösök vagyunk?
Azért látjuk meg másokban a képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi szívünkben is ott vannak.

A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen, mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is, ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni."
Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..."

Ha ítélsz, ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz.
Ki merne közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy, ahogy én megítéltem embertársamat." 

Mi bűnösnek ítéljük embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a pokolban lennénk. 

De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos engesztelő áldozata alapján ítél meg.

A BELSŐ PAPI SZOLGÁLAT❣️

"Ti pedig... királyi papság... vagytok" (1Pt 2,9)

Milyen jogon válunk "királyi papsággá"? A váltság jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát?
A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét.

Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján ezt mondjuk: "Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át."
Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele.

Indulj el abban a bátor hitben, hogy a váltság teljes, nem kell többé nyűglődnöd magad miatt; kezdd el megtenni, amit Jézus Krisztus mondott: imádkozz barátodért, aki éjféltájban jön hozzád, imádkozz a szentekért, imádkozz minden emberért!

Imádkozz azon az alapon, hogy egyedül Jézus Krisztusban vagy tökéletes, nem pedig az efféle mentegetődzés által leszel az: "Uram, megtettem, ami tőlem telt, kérlek hát, hogy hallgass meg."

Meddig tart, míg Isten megszabadíthat a magunk körül forgás beteges szokásától? 

Torkig vagyunk magunkkal és már nem döbbenünk meg semmin, amit Isten mond rólunk. Elérhetetlenek a bennünk levő aljasság mélységei.
Csak egy hely van, ahol igazak vagyunk és ez Krisztus Jézusban van. 

Amikor benne vagyunk, akkor el kell égnünk ebben a belső szolgálatban teljesen.

ELJUTOTTÁL-E MÁR A "MIUTÁN"-HOZ?

A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása!

"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő barátaiért" (Jób 42,10)

Sehol sem található az Újszövetségben panaszos, maga körül forgó, beteges imádság, amely mindenáron bizonygatni igyekszik, hogy "nekem van igazam".

Maga az a tény, hogy igazolni próbálom magam Isten előtt, mutatja, hogy a váltság ellen lázadozom: "Uram, megtisztítom a szívemet, ha meghallgatsz; becsületesen élek, ha megsegítesz."

Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom. Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam?

Le kell mondanom minden igényről, fel kell hagynom az erőlködéssel, végleg és kizárólag Isten kezére kell hagyatkoznom, csak azután kezdhetem el a közbenjáró imádság papi szolgálatát.

Sok imádság abból fakad, hogy nem hisznek a váltságban. Jézus nem most kezd megmenteni minket, Ő már megmentett, elvégezte a váltságot és gyalázzuk Őt, ha kérjük, hogy váltson meg.

Ha nem kapsz százannyit Isten Igéjének megismerését illetően, akkor kezdj el a barátaidért imádkozni, lépj be a belső papi szolgálatba.

"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott barátaiért." (Jób 42,10).
Megváltott lélek!
A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása!

Akármilyen helyzetbe visz bele Isten; imádkozz azonnal, imádkozz azért, hogy az Ő áldozati halála mások életében is valósággá váljék éppúgy, mint a tiedben: Imádkozz barátaidért most; imádkozz azokért, akikkel most kerülsz kapcsolatba!

A SZENVEDÉLYES ODAADÁS SZOLGÁLATA❣️

"Szeretsz-e engem? ...Őrizd az én juhaimat!" (Jn 21,16)

Jézus nem azt mondta: "A te gondolkozásmódodhoz térítsd az embereket", hanem nézz az én juhaim után, láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben.
Mi szolgálatnak tekintjük mindazt, amit a keresztyén munkában végzünk; Jézus azt nevezi szolgálatnak, amik vagyunk az Ő számára, nem amit teszünk érte.
A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak.
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26)

Nincs indokolás, nincs kényszer, de egyszerűen "ha az én tanítványaim akartok lenni, át kell adnotok magatokat nekem". Akit a Szent Szellem érint, az egyszerre így szól: "Most látom, kicsoda Jézus!" és ez az átadás forrása.
Manapság a személyes hit helyére a hitvallásba vetett hitet tettük; ezért szentelik magukat olyan sokan ügyeknek és olyan kevesen Jézus Krisztusnak.
Az emberek nem akarják magukat odaszentelni Jézusnak, csak annak az ügynek, amit Ő kezdett el.
Jézus Krisztus a botránkozás köve az észember számára, aki Őbenne csak az embert látja.
De Urunk elsősorban Atyja akaratának kívánt engedelmeskedni. Nem arra nézett, mit várnak tőle az emberek, mire van szükségük az embereknek; megmentésük az Atyja iránti engedelmességének volt természetes következménye.

 
Ha csak az emberiség ügyének szánom oda magam, hamar kimerülök és eljutok odáig is, hogy a szeretetem meginog.
De ha személyesen és szenvedélyesen szeretem Jézus Krisztust, az emberiségnek is szolgálhatok még akkor is, ha úgy bánnak velem, mint a lábtörlővel.
A tanítvány életének titka a Jézus Krisztus iránti odaadás, és jellemző rá a tartózkodó szerénység.
Hasonlít a búzaszemhez, amely a földbe hull és meghal, de nemsokára kikel és megváltoztatja az egész tájat (Jn 12,24).

NE GONDOLKOZZ TOVÁBB, INDULJ EL❣️

"És Péter... járt a vízen és Jézushoz ment.De látva az erős szelet, megrémült" (Mt 14,29-30)

A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt.
Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. 

Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett.
Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén?

Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül. 

A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk. 

Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. 

A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek. 

Nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedsz?" (31. v.)

Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is meginogsz, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. 

Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. 

Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt!
Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.

NEM ÍTÉLKEZŐ LELKÜLET❣️

"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél" (Mt 7,1).

Jézus azt mondta az ítélkezésről: ne tedd!
Az átlagkeresztyén nagyon élesen ítélkező egyén.
Az ember megszokta, hogy ítélkezzék, de a szellemi világban semmit nem érünk el vele. Az ítélkezésben a kritizált ember erejét és képességeit szétromboljuk.

Egyedül a Szent Szellem tud a valóságnak megfelelően ítélni, csak Ő tudja sértés és sebek nélkül megmutatni, mi a rossz. Lehetetlen Istennel közösségben lenned, amikor ítélkező vagy: ez keménnyé, kegyetlenné tesz, és meghagy abban a hamis kenetteljességben, hogy felsőbbrendű lény vagy.

Jézus azt mondja: mint tanítvány, műveld ki magadban azt, hogy nem ítélkezel. 

Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra elérni. Őrizkedj attól, ami felsőbbrendű lénynek tüntethet fel! 

Nem lehet kikerülnöd Jézus átható tekintetét.
Ha meglátom a szálkát a te szemedben, ez azt jelenti, hogy az enyémben gerenda van. 

Isten minden rosszat belém helyez, amit meglátok benned. Valahányszor ítélkezem, magamat ítélem el (Róm 2,17-20).

Hagyd abba a mások méregetését. Minden ember életében több olyan tényező van, amiről nem tudunk. Isten első dolga, hogy szellemi nagytakarítást végez bennünk; ez után már a lehetősége sem marad meg annak, hogy büszke legyen az ember. Azóta én sem találok olyan embert, aki miatt kétségbe kellene esnem, miután felismertem, hogy én mi lennék Isten kegyelme nélkül.

HOGY ÉRTED EZT?

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15)

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki.
Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt.
Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. 

Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?"

Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában.
Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat.
Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16).

Ez ellenkezik az ember természetével. Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz.
Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. 

Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak."
"Titeket pedig barátaimnak mondalak."
Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

IGYEKEZZ A NAPI VESZÕDSÉGGEL KAPCSOLATBAN IS❣️

"💞Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5)

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. 

Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik.

Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. 

Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. 

Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg.

A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).

Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma.
A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket.

Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni. Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz.
Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, 

Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza. 

Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.

IGYEKEZZ ELHATÁROZÁSAIDAT ILLETÕEN❣️

,,💞 "Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4)

Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal.
Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

 "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva. Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? 

Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán.
Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.

Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt.

Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára!
Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból 

- "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok;
Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most!
Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz.
Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged!

https://www.youtube.com/watch?v=RLJAeue0m9s

HA ELJUTUNK ODÁIG -3.

,,Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk. "Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. 

Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat.

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük.
De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied?
Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat
(Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.

A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak.

Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled. Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, 

Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül:
"Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni. 

Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

HA ELJUTUNK ODÁIG -2. rész

Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred. "Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!"(Jn 1,39-40)

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.

"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..." (43).
Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk. Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el.

Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle. A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg.

Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent.
Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. "Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén."

Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet.

Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne. De hiszen éppen ezt akarja!
"Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23).
Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.

A ELJUTUNK ODÁIG!

Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk.

"Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés.
Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. 

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? 

Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.
A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.

Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni.
Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ❣️ 2.rész

Keress, ha még nem találtál!"Keressetek és találtok!" (Lk 11,9).

"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3).

Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni.
Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen!

Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!
"Ó, mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre"
(Ézs 55,1). Szomjazol-e vagy közönyös vagy?

Vallásos megtapasztalásod úgy kielégít, hogy semmi többet nem kívánsz Istentől? 

A tapasztalat csak a kapubejárat, de nem ez a cél. Vigyázz, nehogy tapasztalatra építsd hitedet, mert azonnal kiérződik belőle a bírálat hangja.

Nem tudod másnak továbbadni, amire te találtál rá, de vágyat támaszthatsz a szívében az után, ami a tiéd.
"Zörgessetek és megnyittatik néktek."
"Közeledjetek az Istenhez!" Zörgess!
Az ajtó be van zárva és fájdalmas szívdobogással zörgetsz. "Tisztítsátok meg kezeteket" (Jak 4,8), zörgess kicsit hangosabban, és rájössz, hogy piszkos vagy.

"Tisztítsátok meg szíveteket!" Milyen személyesen hangzik ez - most már kétségbeejtően komoly a dolog, most kész vagy mindenre. "Gyötrődj és kínlódj!" (Mik 4,10). 

Gyötrődtél-e már valaha Isten színe előtt belső életed állapota miatt?

Most már nyoma sincs benned az önsajnálkozásnak, de összetört szívvel, leverten és rémülten fedezed fel, miféle ember vagy úgy, ahogy vagy.

- "Alázzátok meg magatokat!" (Jak 4,10). Isten ajtaján zörgetni megalázó foglalkozás, a megfeszített latorral egy sorban kell zörgetned, de "a zörgetőnek megnyittatik" (Mt 7,7)

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ❣️

"Kérj, ha még nem kaptál! Aki kér, mind kap" (Lk 11,10)

Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk.
Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből?

"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed.
A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján (Lk 11,13).

Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.

"Aki kér, mind kap." Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el.
Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen és erkölcsi felelősséggel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.

"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..."
Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal; ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget.

Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes. Ez, hogy "kérj", azt jelenti: koldulj!

Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy szegénységükből hasznot húzzanak. Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem bírvágyból.

Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok.

MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?

Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások.

"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17)

Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged.
Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed! Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve.

Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed. Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz.
Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá. Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed.

Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad.
Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől.
Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod.
A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel.
Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél.
Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez.ű

"Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sám 15,22).
Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál.
"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti..." (Jn 7,17)

MEG NE LANKADJ❣️

"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13)

Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik.

Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem:
Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? 

Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki. Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom.

Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? 

"Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7).

Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak?
Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe.

Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk.
El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk.

"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt."
A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! 

Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos?
Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen?
Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.

BONTAKOZTASD KI, AMIT ISTEN BELÉD HELYEZETT❣️

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..." (Fil 2,12-13)

Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel.
Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?"

 Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele.
Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. 

Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel.
Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn. Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe.
Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13)

Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned.
Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára.

 
Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz.
Saját önkéntes választásaid Is-ten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. 

A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni.

 
Ez a dinamit: a Szent Szellem iránti engedelmesség.
Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása?
Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.

ISTEN BIZTATÁSA❣️

"Mert Ő mondotta... úgyhogy bízvást mondjuk" (Zsid 13,5-6)

Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom:
"Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz előérzetek. 

Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. 

Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen. Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg. Egyetlen úton űzhetjük ki a rettegést magunkból, ha Isten biztatására figyelünk. Mitől rettegsz? 

Nem vagy gyáva, készülsz bátran szembenézni a nehézzel, mégis ott lappang benned a rettegés.

Mikor senki és semmi sem segíthet rajtad, akkor mondd ezt: "Az Úr az én segítségem, ebben a percben, mostani helyzetemben is." Megtanultad-e, hogy csak akkor állj elő dolgokkal, ha már hallgattál Istenre, vagy már kimondtad és azután próbálod összhangba hozni Isten Igéjével?
Fogóddz meg erősen az Atya biztatásába és azután mondd nagy bátran: "Nem félek!" (Zsolt 118,6).

Nem számít, milyen gonoszság, vagy igazságtalanság vár rád ezen az úton, 

Ő ezt mondta: "Nem hagylak el soha."
A gyengeség is akadály lehet, odafurakodik Isten biztatása és a mi feleletünk közé. 

Amikor tudatára ébredünk, milyen gyengék vagyunk a nehézségekkel szemben, a nehézségek óriásokká nőnek, mi magunk pedig nevetségesen kicsivé leszünk, Isten pedig mintha nem is volna.

Emlékezz ilyenkor Isten biztatására: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." 

Megtanultunk-e már azon a hangon énekelni, amit Isten szólaltatott meg?
Betölt-e mindig az a bátorság, amely így szól: "Az Úr az én segítségem"? (Zsolt 56,5)

ISTEN NEM HAGY EL SOHA❣️

"Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5)

Milyen irányba folynak a gondolataim?
Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését?
"Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"

 "Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem!

Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?"
Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra! "Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben.
Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását? 

Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát.
Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.

AZ ÚR TITKA❣️

"💞Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14)

Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e?
Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása.

Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit.

Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét. "Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt 25,12).

Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk.

Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű döntéseink útján vezet minket.
De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. Amint kétely merül fel, rögtön állj meg!
Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: Miért ne tenném meg?

Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"

MI TÖLT BE TÉGED?

"Kicsoda az, aki féli az Urat?" (Zsolt 25,12)

Mi tölt be téged? Talán azt mondod: semmi!

Pedig mindnyájunkat betölt valami, legtöbbször saját magunkkal vagyunk eltelve, vagy mint keresztyének - a megtapasztalásainkkal. A zsoltáros szerint Istennel kellene betelnünk. 

Isten töltse be a tudatunkat, ne pedig a róla való gondolkozás. Isten jelenléte töltse be teljes életünket kívül-belül. 

A gyermek tudata annyira anyjával van eltelve, hogy ha tudatosan nem is gondol rá, de ha valami baja támad, az anyjához tartozás érzése az, ami megmarad benne.
Így élhetünk, mozoghatunk és létezhetünk mi is Istenben, láthatunk mindent Isten szemszögéből, ha mindig előtérbe nyomul bennünk az Isten-tudat.

Ha Isten betölt minket, semmi másnak nincs helye bennünk, se gondnak, se bánatnak, se félelemnek.
Most értjük meg, miért mondja Urunk az aggodalmaskodást bűnnek. 

Hogy merünk hitetlenkedni, amikor Isten annyira körülvesz minket?
Ha Istennel vagyunk betelve, biztos menedékünk van az ellenség minden támadása ellen.

"Lelke megmarad a jóban" (13) - nyomorúságban, félreértések, és rágalmak közepette is.
Ha életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben (Kol 3,3), 

Ő megőriz minket a nyugalomban.
Mi fosztjuk meg magunkat Isten állandó társaságának csodálatos kinyilatkoztatásától.
"Isten a mi oltalmunk" (Zsolt 46,2). Ezen a védőfalon semmi sem törhet át.

A MEGDÖBBENTÕ KÉRDÉS❣️

"Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)

Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van:
"Uram, Te tudod, én nem."
Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd:
"Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni."

Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel.
Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak.
Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt?
Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel. "Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" (12).

Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg.
Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak felényire olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban.
Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18).
Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.