ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK❣️

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10)

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. 

Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. 

Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások.

"Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." 

Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen."

Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. 

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek.

Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű.
Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. 

Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. 

Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.

JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA❣️

"Az engem dicsõít majd" (Jn 6,14)

A kegyeskedõ ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak.
Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. 

Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetõjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája".
Pedig errõl beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amirõl az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétõl. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él.
Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. 

Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Õt. 

Pedig Õ ennél sokkal több: Õ maga a megváltás, Õ maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Õ, az igazság Szelleme, ...Õ majd dicsõít engem" (13-14. v.), 

Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentõl a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.

A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE❣️

"...megigazulnak ingyen az Õ kegyelmébõl..." (Róm 3,24)

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. 

Az emberben olyanfajta gõg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. 

"Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bûnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."

Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentõl semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. 

A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk.

 

Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejébõl élnünk. 

A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Õ királyságába. 

Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gõg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. 

A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. 

Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. 

Õ adja át nekünk Jézus megelevenítõ életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülrõl való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERÕDET ❣️

"..aki által nekem megfeszíttetett a világ és én is a világnak" (Gal 6,14)

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belõlem önmagát figyelgetõ kegyeskedõ, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. 

Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsõleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt.
Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevõ és borivó ember.
De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelõdést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erõnket felraktározzuk és késõbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog.
Isten Szent Szelleme sokak bûnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben.
A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erõteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól."
A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsõleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tõle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erõd odaszentelésében feltartóztasson!
Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli.
Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van?
Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi elõre?

 

SZELLEMI ERÕNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA❣️

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14)

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó t

estedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába.
Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentõl szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje!
"Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned.
Elveszítjük az erõt, ha nem helyes irányba figyelünk.
A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelõdésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet.

Jézus - ha Õt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. 

Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem.
De ha Isten igazságáról beszélek, késõbb rád talál és velem is ez történt. 

A szellemi erõ nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erõ. 

Vannak olyan megszentelõdési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erõtlenségét és ez a bírálat jogos. 

De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erõre összpontosítjuk a figyelmünket.
Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentõségébe.

ISTEN BOCSÁNATA❣️

"💞A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1,7).

Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. 

Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. 

Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. 

Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá!

Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. 

Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen. A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. 

Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon.

Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást.
A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg.
Saját természetének mondana ellene, ha megtenné.
Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. 

Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély.

A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben.
Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti.
Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával.
Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.

BELSÕ SZABADSÁG ÁLTAL GYÕZÜNK❣️

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36)

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: 

"Nem tudom megtenni." 

A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. 

A személyiség egyre többet és többet kíván Istenbõl, ilyennek vagyunk teremtve. 

Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. 

De a bûn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bûntõl, egyéniségünktõl nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.

Isten figyelemre sem méltatja természettõl való egyéniségünket szellemi életünk kifejlõdésében. 

Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" 

Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. 

Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. 

Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" 

Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!

"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. 

A Megváltó a bûntõl szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel.
Errõl beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". 

Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!"
Szabadok legbensõbb lényetekben, szabadok belülrõl.
Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tõle nyerjük az erõt.

AZ ÖRÖK CÉL❣️

"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).

Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát.
"Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Õ a bennem lévõ természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetõség a kérdezõsködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség.
Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerûen megyek. Ha Õ azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha õ azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Õ lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten!
Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtõl szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Õ lénye azonnal megnyílt elõttünk.
"Isten minden ígérete Õbenne lett igen és Õáltala ámen" (2Kor 1,20).
Engedelmességbõl születik az "igen".
Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.