TEGNAP❣️

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12)

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15)

Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk.
Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke.
De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.
Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12)

Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni.
Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk".
Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által. 

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12)

Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy.
A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át.

 
Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.
A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...❣️

"💞Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7)

Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről.
"💞Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24)

Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik.
A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit.
Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni.

Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek! 

Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk.

Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett.
Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk.

Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek.
Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk.
Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság.

De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai. Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.

SZÖKEVÉNY VAGY TANÍTVÁNY❣️

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze.
A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek.

Ne nézz semmi másra és ne mondd:
"Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?"
Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik.

Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz.

Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen.
"Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15).

Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait. 

Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. 

Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete.

Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz.
Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.

FOLYTONOS VISSZATÉRÉS❣️

"💞Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. 

Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. 

Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. 

Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. 

A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. 

Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. 

Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. 

Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!

Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. 

Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja elött is büszkélkedik és ezt mondja: 

"Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. 

Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. 

Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. 

Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.

HOL DŐL EL A CSATA❓

"💞Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom.
Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. 

Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. 

De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. 

Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. 

Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. 

Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése.
Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. 

Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. 

Ez az út vezet az átadáshoz.
Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. 

Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK❣️

,,Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... 

Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7)

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik.
Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett.

Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet.
Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.
A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől."

Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni.
Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem.

Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem.
Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK❣️

,,Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14)

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35).
Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott.
Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül.
Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről. Megszületése bennem.
"Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19).
Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen?
Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon.
"Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény.
Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem.
Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam. Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.

ELREJTETT ÉLET❣️

"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3)

Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben.
Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne.
Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte.
A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni.
Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.
Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!"
De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37). 

Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne.

Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).
Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned.

Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: 

"Békességemet adom neked!"

Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom.
"Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben"
- Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.

HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN?

Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti.
Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt?
Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét?
Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem?
Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek.
Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával.
Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal.
Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi.
Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5).
A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak.
Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. 

Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.

AZ ATYA VONZÁSA❣️

"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44)

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes.
Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád.
A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? 

Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja. 

Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket.
A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben.
Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek.
Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. 

Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.
Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik.
Isten csodája képen az én hinni-akarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS❣️

"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12)

Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén.
Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal.
Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre.
Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat.
Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz.
Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye.
Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte?
Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál?
Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod:
"Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. 

Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.

A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA❣️

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket"(Jn 12,32)

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus.
Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá.
A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.

Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra.
Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen.
Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy.

Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön.
Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed.
A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor.
Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül.
Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél.

A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el.
Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia.
Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk.

Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket.
Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

MI A LEGFONTOSABB?

,,💞Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.)
(Mt 10,34)

,,Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.,, /Karoli/

Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk.
Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét.
Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek.
Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". 

Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk.

 
Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére.
Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág.
Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren.

Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás.
Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra.
Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét.

Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek."
- Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?"
"Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13).

Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium.
Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon.
"De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?"
Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett.
Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.

HÛSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA❣️

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).

Csak a hû lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. 

Külsõ körülményeinket illetõen sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektõl indulnának ki. 

Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hûséget ismer csak: az Ura iránti hûséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hûtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Õ rendezett így. 

Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlõdni az életünkben. 

Mindig itt következik be a hûség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.

A Jézus Krisztushoz való hûséget nem tartják nagyra manapság. 

A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hûek vagyunk, csak azt ne kérjék tõlünk, hogy hûek legyünk Jézus Krisztushoz. 

Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hûségrõl beszélnek nekik. 

Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenbõl áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.

Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hûségesek legyünk hozzá, hogy Õ végezhesse el a munkáját általunk. 

"Számítok rá, hogy a végsõkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemrõl nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.

A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT❤

"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki"

(1Kor 2,14).

Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá.
Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek?
Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását".
Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak.
Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja.
Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk.
Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat.
Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk.
A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt.
Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik.
Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet.
De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk.
Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében.
Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. 

"Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).

HARCOLJ ISTEN ELÕTT❣️

"💞Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).

Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban.

De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel.
Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat.
Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa.

Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában.
Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak.
Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."

Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között.
Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte.

Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben.
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa.

Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni:
"Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk.
Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.

KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT💞

"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).

Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül.
Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele.
Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd.

Menj át Isten szõlõprésén, amely kisajtolja a szõlõszemeket. 

Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősített borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod:

 "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belõle.
Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetõséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.

Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. 

Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. 

Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensõdben ott vajúdott kifejezõdésre várva.

AZ IGAZI ÉLET❣️

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek"

(Jn 14,27)

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. 

Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk.
Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk.
Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni.

A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.
Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla.
Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége.

Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. 

Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot.
Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból.

Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.
Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést.
Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett.
Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. 

Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud.
Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.

MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. 

Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erõsíted. 

A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Õ állásfoglalását azok iránt meg nem érted. 

A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). 

Ezért olyan kevés a közbenjáró. 

A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illetõ helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az õ valóságáról, másként csõdbe kerülsz. 

Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. 

Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.

A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. 

Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tõrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.

Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. 

Át kell jutniuk az Istennel való élõ közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk õket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elõ a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

SZEMÉLYISÉG❣️

"..hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22)

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amirõl úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. 

A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtõzõ nagy mélységekrõl, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. 

Elõször ugyan azt gondoljuk, hogy igen, késõbb azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtõnk.

A személyiség a szellemi ember jellemzõje, az egyéniség a természeti emberé. 

Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemzõ megállapításokkal leírnunk. 

Õt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." 

A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. 

Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetérõl, hanem a személyiségre jellemzõ dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." 

Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. 

Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. 

Az átváltoztató erõ a szeretet, személyes odaszentelõdés Jézusnak. 

A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

EGYÉNISÉG❣️

"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24)

Az egyéniség beburkolja a személyes életet.
Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel.
A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére.
El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson.
Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek.
Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése.
Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket.
Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged.
Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni.
Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged.
A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24):
Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged!
Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat.
"...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.

A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA❣️

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22)

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti.
A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben.
Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? 

Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata.
Az Őrendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. 

A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmaelt, mielőtt feláldozta Izsákot. 

Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. 

Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul.
A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.

Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. 

A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. 

Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. 

Akkor most kell fegyelmezned magadat.
Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.
Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. 

De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.

MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE

"Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21)

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. 

Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. 

Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. 

Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. 

A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." 

Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. 

Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. 

Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. 

Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. "Egy fogyatkozásod van..." 

Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..." 

Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. 

Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust. 

"Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

 

A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA❣️

"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24)

A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz.
A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. 

Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot.

Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek.

Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. 

A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen.
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat.

Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. 

Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére. 

A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. 

Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. 

Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.

ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ❣️

"💞Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14)

Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot.
Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére.
Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás.

"Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30)

Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk.
Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.

Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk.
Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk.
Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk.

"Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös."
- "Nincs más név..." (Csel 4,12). 

Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14)

Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne. Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket.

Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk.
A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.

BŰNBÁNAT❣️

"Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre.."(2Kor 7,10)

A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:
"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez, Minden bűnöm téged sebez."
A legritkább tapasztalat az ember életében, hogy meggyőződött bűnösségéről. 

Ez a küszöb Isten megértésénél. Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, meggyőzi a világot bűn tekintetében.

Ha a Szent Szellem rázza fel az ember lelkiismeretét és Isten jelenlétébe viszi, akkor már nem az emberekhez való viszonya bántja, hanem Istenhez való viszonya:
"...Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6).

A bűnömről való meggyőzés, a bűnbocsánat és a szentség csodája úgy egybefonódik, hogy csak az lehet szent, aki bocsánatot kapott, s ezáltal Isten kegyelméből ellentéte lett annak, aki volt. 

A bűnbánat mindig eljuttat erre a pontra: Vétkeztem! 

A legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik az emberben az, amikor egy ember ezt látja és valóban elismeri.
Bármi legyen, ami ennél kevesebb, az legfeljebb csak lelkiismeret-furdalás az elkövetett rossz miatt, visszahatása annak, hogy az ember megundorodott önmagától. Isten királyságába a bűnbánat keserves fájdalmain át jutunk be, amelyek összetörik az ember jóságát.

A Szent Szellem az, aki ezt a halálos harcot elindítja benne, és elkezdi kialakítani Isten Fiának életét ettől kezdve.
Az új életet mindig a tudatos bűnbánat és az öntudatlan szentség bizonyítja, nem megfordítva.
A bűnbánat az a szikla, amelyre a keresztyénség felépül.
Az igazat megvallva, az ember nem akkor bánja meg a bűneit, amikor akarja.
A bűnbánat is Isten ajándéka. A régi puritánoknak az volt a szokásuk, hogy imádkoztak a "könnyek ajándékáért".
Amikor már nem tartod értékesnek a bűnbánatot, akkor a sötétségben vagy. 

Vizsgáld meg magad és lásd meg, nem felejtetted-e el a bűnbánat szomorúságát, az Isten szerint való szomorúságot.

ÍV A FELHŐKBEN❣️

"💞Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között"

(1Móz 9,13)

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget.
"Miért nem szabadít meg engem Isten?"
Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba.
"Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele?

 
Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni.
Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. 

Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak.
Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. 

Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk.

Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: 

"Most hiszek!"

 
Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent.
Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

A SZENT SZELLEM TEMPLOMA❣️

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40)

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt.
Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné.
Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett.
Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek.
A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke.
Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12).

 
Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan.
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27).

 
Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent.
Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket.

 
Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. 

A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal.
Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

 
"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1).
Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? 

Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés:
testem a Szent Szellem temploma.

AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE❣️

,,💞Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. ,, 1Móz 2,9; Jel 22,2; Ez 28,13

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet.
Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben.
A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is.
Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van.
Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem.
Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem.
Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. 

Ez igaz szellemi téren is.
Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni;
"de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33).
Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

"SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyõzõ szavakban állott, hanem Szellemnek és erõnek a megmutatásában" (1Kor 2,4)

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. 

Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Õrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! 

Bízd rá magad Isten megmentõ hatalmának bizonyosságára és Õ a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.
Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. 

Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Õ váltságának valóságát. 

Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. 

Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. 

Ez a megszentelõdés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelõdést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelõdést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). 

Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Õ szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG❣️

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12)

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő.
Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával.
Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába.
Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből.
"Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek."
Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.
A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik.
Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. 

A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek.
Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. 

Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak.
Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson.
Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!

TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM❣️

"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bûnös"

( Jak 2,10).

Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. 

A törvény soha nem változik, a legnemesebbtõl és a leggyengébbtõl is ugyanazt követeli.
Az Istentõl rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. 

Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden idõben és az örökkévalóságban is.
Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. 

Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.

 "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül.
De a törvény jöttével megelevenedett a bûn és én meghaltam" (Róm 7,9-10). 

Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyõz minket bûnösségünkrõl. 

Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében.
A saját bûnösségünkrõl való meggyõzõdés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: 

"A bûn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." 

Én, az Istennek adós bûnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. 

Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! 

Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?!

Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít.
Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna.
De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! 

Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.