AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL❣️

"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4)

A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. 

Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. 

A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. 

Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó. 

Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is.
Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. 

Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát.
Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben. 

Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". 

Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.

https://www.youtube.com/watch?v=Xi5VPkDfsJQ

A CSALÓDÁS FEGYELMEZ❣️

"💞Maga azonban Jézus nem bízta magát reájuk, ...mert ő maga tudta, mi van az emberben" 

(Jn 2,24-25)

A kijózanodás azt jelenti, hogy az életről nincsenek többé hamis nézeteink. 

Ha csalódások által józanodunk ki, lehet, hogy keserűvé és keménnyé, szeretetlenül ítélkezővé leszünk mások iránt, de az Istentől való kijózanodás megtanít arra, hogy úgy nézzük az embereket, ahogy vannak, és mégse legyünk barátságtalanul szigorúak, ne vágjunk a szemükbe keserű szavakat. 

Az életben sok kegyetlenség onnan származik, hogy hiú ábrándokban ringatjuk magunkat. 

Nem úgy vagyunk őszinték egymás iránt, amilyenek valójában vagyunk, csak az egymás felőli elképzeléseinkhez ragaszkodunk őszintén. 

Saját elképzelésünk szerint pedig minden vagy nagyszerű és kiváló, vagy aljas és gonosz. 

Az ember sok szenvedésének az az oka, hogy nem akar kijózanodni. 

Valahogy így szoktunk tenni: például szeretünk valakit - és nem szeretjük Istent - tökéletességet és teljes egyenességet várunk tőle, és ha nem ilyen, kegyetlenek és követelődzők leszünk. 

Azt várjuk az embertől, amire képtelen. Csak egyetlen valaki van, aki az emberi szív utolsó fájdalmas vágyódását is ki tudja elégíteni: az Úr Jézus Krisztus. 

Ő tudja, hogy minden olyan kapcsolat szerencsétlenül végződik, amely nem az iránta való hűségre épül. 

Urunk nem bízott emberekben, mégsem volt soha bizalmatlan vagy keserű. 

Urunk tökéletesen bízott Istenben és abban, amit az Ő kegyelme tehet minden emberért, ezért nem esett kétségbe senki miatt. 

Ha emberekben bízunk, végül mindenki miatt kétségbe fogunk esni.

https://www.youtube.com/watch?v=hYAhw3wFRo4

MIT LÁTSZ A FELHŐIDBEN❓

"💞Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)

A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent Szelleme arra, hogy hitben járjunk.
Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. "A felhő Atyánk lábanyomában a por." 

Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. 

Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben. 

Nem igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire. Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit. Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. 

Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. 

Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. 

Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt? 

Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. 

Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. 

Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt. "Ők pedig megijedtek, amikor azok belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34). 

Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. 

El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8).

https://www.youtube.com/watch?v=4LIsjSpcAJU

ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK❓

"💞És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52)

Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. 

Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. 

Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. 

Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk. Mi az én álmom Isten céljáról? 

Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. 

Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. 

Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom,

 hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk. Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. 

Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. 

Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.

Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. 

Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, 

hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.

A MEGISMERÉS ÚTJA❣️

"💞Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajjon Istentől van-e..." (Jn 7,17)

A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. 

Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. 

Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. 

Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem. Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. 

Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. 

Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. 

Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk. Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! 

Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.

ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK KAPUJA❣️

"Boldogok a szellemi szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3)

Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. 

Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. 

Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? 

Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. 

De mikor Isten Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell. 

A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját lelkületét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva. 

A Hegyi beszéd tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is. 

Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe. 

Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok." 

Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül. 

Nem a Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" 

Így lépünk be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk! 

Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.

ISTEN JELENLÉTÉBEN BÍZVA❣️

"💞Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31)

A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. 

Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. 

A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta:

 Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). 

A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1). 

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. 

A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk. 

Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége. 

Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. 

Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). 

Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!" 

Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. 

Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! 

Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

URALMA A HÍVŐ FELETT❣️

"💞Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." 

Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; 

olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. 

De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). 

Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. 

Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, 

amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. 

Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, 

hogy neki engedelmeskedjünk. Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. 

Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, 

így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. 

Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. 

Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. 

Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára.

  "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, 

az engedelmességet" (Zsid 5,8). 

Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, 

és nem azért, hogy fiúvá lehessen.

A HIT TITKA❣️

"💞...És mondta: Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 9,5)

Tárzusi Sault a váltság csodája egy másodperc alatt átformálta. 

Az erős akaratú, elkötelezett farizeusból Jézus Krisztus alázatos, átadott életű rabszolgájává vált. Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni. 

Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk. Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke.
Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik.
Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: "Ezt kell tenned!" vagy "Csináld!" - ezzel összetöri az emberi szellemet és használhatatlanná teszi Isten számára.
Az engedelmeskedő ember rabszolga, hacsak nincs ott a szent Isten felismerése engedelmessége mögött.
Sok lélek csak akkor kezd Istenhez menni, amikor már torkig van a vallásossággal, mert az ember szívének csak egyetlen Mestere van: és ez nem a vallás, hanem Jézus Krisztus.
De amikor már megláttam Őt, jaj nekem, ha azt mondom: Nem akarom! 

Ő sohasem fog unszolni, hogy akarjam, de ha ellenkezem, máris elkezdtem aláírni lelkemben Isten Fiának halálos ítéletét.
Amikor szemtől szembe állok Jézus Krisztussal és ezt mondom: "Nem akarom!"
Ő sohasem fog kényszeríteni, de én már akkor elfordultam váltságának újjáteremtő hatalmától.

Ha a világosságra jöttem, Isten kegyelme előtt mindegy, hogy mennyire vagyok bűnös; de jaj nekem, ha a világosságot visszautasítom (Jn 3,19-21).

A HIT CSODÁJA❣️

"💞...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5)

Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." 

A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. 

A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma.

A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. 

Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. 

Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20).

Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. 

Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. 

Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza.
"És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.

https://www.youtube.com/watch?v=gS-5Na2oRvU

ISMERD FEL, HOGY MINDENT ISTEN IRÁNYÍT ❣️

"💞...mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,11)

Jézus Krisztus azoknak ad életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van. 
Ennek a versnek egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be gondolkozásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten irányítása, s ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg teljes bizodalmát és legyen buzgó a kérdezésben és a keresésben. Töltsön be az a tudat, hogy Isten mindig itt van!

Ha egyszer ezzel telt meg az elméd, akkor minden nehéz helyzetben is könnyű lesz emlékezetedbe idézni: 

"Atyám mindezt tudja!" Ez már nem kerül erőfeszítésedbe, hanem egészen természetesen erre gondolsz,

 amikor tanácstalanság szorongat.

Régebben ehhez vagy ahhoz az emberhez mentél oda tanácsért; de most olyan hatalmasan eltölt az isteni gondviselés tudata, hogy nehézségeiddel Istenhez mégy. 

Jézus azoknak állítja fel életszabályait, akikben az Ő Szelleme van: ezeknek az az alapgondolatuk: 

"Isten az én Atyám, szeret engem, soha nem tételezem fel, hogy Ő megfeledkeznék valamiről, 

hát akkor miért aggódnék?"

Vannak idők - mondja Jézus -, amikor Isten nem hozhat ki a sötétségből, de bízzál benne akkor is! 

Talán úgy jelenik meg, mint szeretetlen barát, pedig nem az; vagy úgy, mint kegyetlen Atya, 

de mégsem az.

Talán igazságtalan bíróként áll előtted, de Ő nem az. Erősödjék meg benned mindig jobban az a gondolat, hogy Isten ott van minden mögött!

A legkisebb esemény sem történhetik az Ő akarata nélkül; ezért teljes bizalommal támaszkodhatsz rá. 

Az imádság nemcsak kérés; az imádság a lélek magatartása, amelynek légkörében a kérés egészen természetes: "Kérjetek és megadatik nektek!"

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE❣️

"💞Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. 

Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. 

Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? 

Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. 

Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. 

Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? 

Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. 

Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. 

"Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).  Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. 

Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. 

Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak.

Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. 

Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. 

Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

https://www.youtube.com/watch?v=YtLmLFRwSYo

SZÁMOLJ AZ ÜLDÖZTETÉSSEL❣️

"💞Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is" (Mt 5,39)

Ezek a versek megmutatják, milyen megaláztatás keresztyénnek lenni. 

Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. 

Nemcsak nem kell rossz néven venned, ha megbántanak, hanem ezt az alkalmat felhasználhatod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan vagy nincsen.

A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus szelídsége. 

A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed.
Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt.

Akkor már nem az él benned, hogy: "Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek." 

Valahányszor ragaszkodom az igazamhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. 

De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól.
Ez az értelme ennek az Igének: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).

A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete.
Ne kutasd, hogy igazságos-e a másik, de légy te magad mindig igazságos! 

Mi mindig az igazunkat keressük: de a Hegyi beszéd azt tanítja:
"Ne keresd a magad igazságát, de légy mindig igazságos."

https://www.youtube.com/watch?v=aByDUsZZ0uI

A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN❣️

"💞Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1).

Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős".
Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. 

Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. 

Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat? 

Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul.
Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele.
Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. 

Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra.

Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. " Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs."
Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.

 

SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE❣️

"Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1)

A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell.
A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg.

Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön.
Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem?
A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." 

Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki.

Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. 

Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben. Célom Isten maga, nem öröme s békéje, sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene! 

Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb

A SZELLEMBEN SZENT❣️

"💞Hogy megismerjem Őt..." (Fil 3,10).

A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! 

A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. 

Vakmerően felad mindent maga körül. A Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a bizonyos dologban felismerjük Őt. 

Önmagunk érvényesítése trónra ülteti a munkát. 

A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában. Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk, vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk Jézus Krisztust. 

Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus életében. 

Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában is: 

"Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6). 

A szellemi ember célja, hogy "megismerjem Őt"! 

Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? 

Ha nem így van, akkor cserben hagytam Őt. 

Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. 

A keresztyén munkában sokszor az a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt megtennünk. 

De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja, hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.

AKI SZELLEMILEG LUSTA❣️

"💞 Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyva a magunk gyülekezetét" (Zsid 10,24-25)

Mindannyian hajlamosak vagyunk a szellemi restségre. Nem akarunk belemenni az élet durva, kíméletlen forgatagába, egyetlen törekvésünk az, hogy nyugton hagyjanak, hogy megóvjuk nyugalmunkat. A Zsidók 10. fenti verse arról ír, hogy egymást buzdítsuk, tartsunk össze. 

Mindkettőhöz kezdeményezés szükséges, hogy Krisztus érvényesüljön, ne önmagunk. 

A különvált, visszahúzódó, magános élet ellentéte annak a szellemiségnek, amit Jézus Krisztus kíván tőlünk. Szellemi mivoltunk próbára van téve, amikor igazságtalansággal, durvasággal, hálátlansággal és mindenféle kellemetlenséggel van dolgunk; mindezek arra irányulnak, hogy szellemileg lustává tegyenek minket. Visszahúzódásunkat azzal fedezzük, hogy imádkozunk és Bibliát olvasunk.

Csak örömünk és békességünk kedvéért keressük Istent, azaz nem Jézus Krisztust szeretnénk, hanem csak a benne való örömet. Ez az első lépés a rossz irányba. 

Ezek a dolgok következmények, mi pedig okká igyekszünk tenni őket.

 "Méltónak tartom pedig - mondta Péter -, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket" (2Pt 1,13).

Nagyon kellemetlen, ha Istennek egy ilyen "ösztökéje" - aki tele van szellemi tevékenységgel - 

oldalba bök minket. Tevékeny munka és szellemi tevékenység nem ugyanaz.
A tevékeny munka lehet utánzata is a szellemi tevékenységnek. 

A szellemi lustaságnak az a veszélye, hogy nem akarjuk, hogy felbuzdítsanak, csak lelki nyugalomról akarunk hallani.
Jézus Krisztus soha nem támogatja a visszahúzódás gondolatát: "Menj és mondd meg testvéreimnek..."

A NAGY PRÓBA❣️

"💞Nem szolgálhattok az Úrnak" (Józs 24,19)

Bízol-e még csak egy parányit is bármi másban - Istenen kívül? Bízol-e még egy kicsit a természetes erényben vagy a körülmények alakulásában? Nem építesz-e magadra csak egy kicsit is abban az új feladatban, amit Isten eléd állított?

Erre vonatkozik a próba. Teljesen igaz, ha ezt mondod: "Nem tudok szent életet élni". 

De azt elhatározhatod, hogy megengeded Jézus Krisztusnak: tegyen téged szentté.

 "Nem szolgálhattok az Úrnak" - de odaállhatsz arra a helyre, ahol Isten mindenható ereje munkálkodhat rajtad.

Annyira rendben vagy Istennel, hogy várhatod tőle: tegye nyilvánvalóvá benned az Ő csodálatos életét? "?mi az Úrnak szolgálunk" - mondta a nép (21).

Ezt nem hirtelen indításból, hanem jól megfontolt kötelezettségvállalásból mondták. 

Lehet, hogy te azt mondod: "De Isten soha nem hívhatott el engem erre! 

Én méltatlan vagyok, nem rólam van itt szó." De rólad van szó, és minél gyengébb és gyarlóbb vagy, annál jobb. 

Akinek van miben bíznia, az utoljára jut el oda, hogy kimondhatja: "Én az Úrnak szolgálok"! 

Ilyeneket mondunk: "Ó, ha igazán tudnék hinni..." 

Azt kellene mondanod: "Ó, ha igazán akarnék hinni..."! 

Nem csoda, hogy Jézus Krisztus annyira hangsúlyozza a hitetlenség bűnét.

 "Nem is tett ott sok csodát az Ő hitetlenségük miatt" (Mt 13,58)

Ha valóban hinnénk, hogy Isten úgy is gondolja, ahogyan mondja - hol lehetnénk már azóta! 

Isten elmondja, hogy mi mindenné akar lenni a számomra - megengedem-e, hogy mindazzá legyen?

AKARJ HŰSÉGES LENNI❣️

"💞...válasszatok magatoknak még ma, akinek szolgáljatok" (Józs 24,15).

Az az akarat, amikor az egész ember csupa cselekvés.
Akaratomat szüntelen gyakorolnom kell. Akarnom kell engedelmeskedni, akarnom kell megnyerni Isten Szent Szellemét.
Amikor Isten látást ad nekünk az igazságról, soha nem az a kérdés, hogy Ő mit fog tenni, hanem, hogy mi mit teszünk. Az Úr nagy feladatokat állít elénk, és a legjobb, amit tehetünk az, ha visszaemlékezünk: mit tettünk, amikor Isten megérintett, amikor megmentett, vagy amikor először láttuk meg Jézus Krisztust, vagy amikor felismertünk egy drága igazságot.

Akkor könnyű volt Istennek hűséget fogadnunk. Ezekre a pillanatokra emlékezz vissza most, amikor Isten Szelleme új feladat elé állít! "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok."
Ez tehát tudatos számvetés, nem olyasvalami, amibe könnyen belesodródsz.

Amíg ebben nem döntöttél, addig minden más függőben marad.
Ez az ügy csak Istenre és rád tartozik; ne tanácskozz testtel és vérrel. Minden új javaslatnál a többiek egyre inkább "kívülállnak"; itt kezdődnek a nehézségek! Isten megengedi, hogy szentjeinek a véleménye számítson neked, mégis egyre kevésbé vagy bizonyos abban, hogy a többiek megértik-e a lépésedet, amit tenni készülsz.
Nem a te dolgod megállapítani, hova akar Isten vezetni!
Csak egyet akar megértetni veled: Önmagát. Ígérd meg neki: "Hű leszek hozzád."
Amint elhatároztad, hogy hű leszel Jézus Krisztushoz, önmagad ellen tanúskodsz.
Ne kérdezz más keresztyéneket!
Előtte valld meg: "Neked akarok szolgálni." Akarj hű lenni és bízd másokra, hogy ők is azok legyenek.

LÁTÁS ÉS VALÓSÁG❣️

"💞És tóvá lesz a délibáb..." (Ézs 35,7)

Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör ránk a Sátán a kísértéseivel. 

Mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme továbbmennünk. 

A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk. "Nem színarany az élet,
De föld mélyéből ásott durva vas; A sors csapásai kikalapálták S átformálták használható eszközzé." Isten látást ad nekünk, aztán levisz a mélységbe, hogy a látásnak megfelelő formára kalapáljon.
Ez a mély völgy az a hely, ahol sokan elcsüggednek és engednek a kísértésnek. 

Minden látás valósággá válik, ha van türelmünk kivárni.
Gondold meg, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Ő sohasem siet. 

Mi mindig lázas hajszában vagyunk.

A látás dicsőségének fényében tovább végezzük dolgainkat, de a látás még nem valóság bennünk. 

Erre Isten levisz a mély völgybe, átvisz tüzeken és vízbe merít, hogy kalapácsa alatt formát ölthessünk, míg eljutunk odáig, hogy ránk bízhatja az igazi valóságot. 

Amióta a látást megkaptuk, Isten mindig munkában volt, hogy remekbe önthessen.
Mi pedig újra meg újra kibújunk a keze alól és igyekszünk saját látásunk szerint formálni magunkat. 

A látás nem légvár, hanem annak meglátása, amivé Isten szeretne téged tenni.
Engedd magad feltenni a korongra, hogy forgathasson, amint neki tetszik; és amilyen bizonyos, 

hogy Isten Isten, te pedig te vagy, éppolyan bizonyos az is, hogy a látás szerint kiformál.
Ne veszítsd el a bátorságodat ez alatt az eljárás alatt.
Ha kaptál valaha látást Istentől, akárhogy igyekszel megelégedni alacsonyabb színvonallal, Isten nem engedi meg soha, hogy az alacsonyabb szinten maradj.

https://www.youtube.com/watch?v=u9fd_jMwdcI

ISTEN EGYIK NAGY TILALMA❣️

,,💞Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8)

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom.
Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. 

Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember.

Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? 

Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. 

Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. 

Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem.

 
A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól. Az izgulás mindig bűnben végződik.
Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk.
A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk.
Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett.
Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.

Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is?
Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában!
Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni.
Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.

https://www.youtube.com/watch?v=B2sAmI7SXCQ

A SZEMÉLYES BŰN ÖSSZPONTOSULÁSA❣️

"Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5)

Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul.

Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". 

Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá.
Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre.

Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. 

Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". 

De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra.
Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú.
"És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.).

Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.

A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELE❣️

KRISZTUS az ELSŐ!

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel,
Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk.
Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat.
Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.
Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat.
Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak.

A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből. 

Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. 

Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. 

A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. 

Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel.
A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, 

ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja.

De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben.
A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. 

Sokan belevetik magukat hitvallásukba. 

Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak.

Lukács Evangyélioma 14. rész
25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29. Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30. Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31. Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32. Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35. Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. ”

A Krisztus-követésünk állhatatosságáról szól itt az Ige:

- 1. Az állhatatosság megharcolása a családban kezdődik.
A „meggyűlölni” kifejezés enyhébb értelme azt jelenti, „hátrébb tenni”; vagyis a családtagok sem foglalhatják el a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen, legelső helyét az életünkben; mint ahogy senki és semmi más sem kerülhet az Ő helyére, hiszen akkor minden felborul, sérül.
Amikor Jézus Krisztus kerül életünk csúcsára, akkor kapjuk vissza a Szeretteinket is igazán!

- 2. Az állhatatosság megharcolása önmagunkkal folytatódik: önmagunk megtagadásával, ó-emberünk naponkénti megtagadásával, keresztjeink hordozásával, Jézus Krisztus keresztjére tekintve (25-26).

- 3. Valóban döbbenetes, hogy mi minden elfoglalja a keresztyén ember és a keresztyén nép életében, a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen helyét. Pedig minden más csak úgy lesz áldássá az életünkben, ha Ő áll elől; ebben az elsőbbségben pedig az is benne van, hogy sok mindenre határozottan nemet kell mondani. Mi mindentől függünk mi, Jézus Krisztus helyett (33)?

KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS ❣️

"Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).

Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt.
De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is.
"Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod.

Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. 

Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged.

Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most".
Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak.
Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást.
"Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" 

Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene".