HA ELJUTUNK ODÁIG!

Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, átadottan életünk.

"Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés.
Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. 

Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. 

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. 

De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? 

Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.
A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.

Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni.
Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

A GAZDAGSÁG SZOKÁSA❣️

"💞Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4)

Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik.
Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk:
"Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt."
Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban!
Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon.
Mit számít, ha nehezek a külső körülmények?
Miért ne lennének nehezek? Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat.

Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet.
Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7).
Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért.
"Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8)
Ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

BÉKETŰRÉS HITBEN❣️

"💞Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10)

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében.
Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja:

 "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére!
Miben van éppen most türelemre szükséged?
A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal.
"Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).

A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. 

Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. 

A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba. Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal.
Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. 

Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek.

"💞Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. 

Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.

HELYETTES KÖZBENJÁRÁS❣️

"💞Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19)

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 

Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 

A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. 

Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. 

Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. 

Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. 

A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. 

Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. 

A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? 

Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? 

Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

A TÛRÉS SZENVEDÉLYE❣️

"💞Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3)

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz.
A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. 

Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27).

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja.
Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket.
Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. 

A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. -
"A szabadulásért való poharat felemelem"(Zsolt 116,12-13)

Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést.

 "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk.
Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk.
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12)

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 

De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!

A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYŐZHETETLENSÉG

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem"
(Mt 11,29).

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6).
Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk:
"Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!"
Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "

Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."
Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt.
Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett.
"Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!"
(Ézs 40,29).

Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10).
Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk:
"Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!"

Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják.

Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

VAJHA MEGISMERTED VOLNA TE IS❣️

"💞Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók; de most rejtve vannak szemed előtt" (Lk 19,42)

Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe.
A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! 

Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".
Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van - nem valami utálatos szörnyeteg -, de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot - és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnénk, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében.
"Vajha megismerted volna te is!" - Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte.
Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk.
"Most elrejtettek a te szemeid elől" - mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam fel és át az Úrnak. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: "lehetett volna". Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra! Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy "lehetett volna", a jövő csodálatos művelésére fogja fordítani.