ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ❣️

"💞Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25)

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk.
Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától.
Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, 

öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, 

és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől."
"Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -,
"a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "
Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" 

Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, 

hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet.

Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja:
"Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye!
Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."
"Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34).

Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni?
Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád:
"Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?"

 - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus.
Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!

https://www.youtube.com/watch?v=Mk77Lxc6c2U

FONTOLD MEG ÉS ADD ÁT MAGAD MEGINT❣️

"💞Ha pedig a mezőnek füvét... így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket..." (Mt 6,30)

Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. 

Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele. 

Valahányszor visszaesünk szellemileg, mindig azért történik, mert orcátlanul okosabbak akarunk lenni, mint Jézus Krisztus. Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól.

Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk. Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti "tollaitokról", is gondoskodni fog".

"Vegyétek eszetekbe a mező liliomait": ott nőnek, ahova ültették őket. 

Sokan nem akarunk ott nőni, ahova ültettek minket, ezért sehol sem gyökerezünk meg. Jézus azt mondja: ha engedelmeskedünk az Isten által belénk oltott életnek, akkor Ő minden egyébről gondoskodik majd. - 

Talán valótlanságot állított Jézus Krisztus? Ha eddig még nem tapasztaltuk meg ezt a "sokkal inkább"-ot, azért van, mert nem engedünk a belénk adott isteni életnek: zűrzavaros okoskodásokat fogadunk be. Mennyi időt herdáltunk már el úgy, hogy kérdéseinkkel zaklattuk Istent, holott teljesen szabadok lehettünk volna arra, hogy minden erőnket összeszedjük az Ő munkájának a végzésére.

https://www.youtube.com/watch?v=ZO0-SdY3eKA

ENGEDJ TERET ISTENNEK❣️

"💞De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15)

Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az Istennek tetszett..."

Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbe léphessen, amikor neki tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=fV9AU4DyJhg

ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS❣️

"💞Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16)

Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja:

 "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak:

 Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).

Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. 

Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. 

Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. 

A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek."

Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. 

"Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).

ÁTFORMÁLÓDÁS VISSZATÜKRÖZÉS ÁLTAL❣️

"💞Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át" (2Kor 3,18)

Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. 

Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. 

Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.

Mind a te, mind az én életem aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. 

Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját, mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre beállított tükröd homályossá lesz. 

Maradj meg a szemlélésnek ebben az állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. 

Hadd alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: 

de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne lendítsen a vele való közösségből! 

Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj helyet ennek. 

A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.

https://www.youtube.com/watch?v=RSpVPMxcpmc

KIRE NÉZEK?

"💞Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok..." (Ézs 45,22)

Elvárjuk, hogy Isten jöjjön hozzánk áldásaival és szabadítson meg? 

Ő ezt mondja: "Térjetek meg hozzám, hogy megtartassatok." 

Istenre összpontosítani magunkat nagyon nehéz és éppen áldásai teszik ezt nehézzé. 

A bajok majdnem mindig Isten felé fordítják a szemünket, de ha áld, hajlandók vagyunk másfelé tekintgetni. 

A Hegyi Beszéd is arra tanít, hogy "szűkítsd le érdeklődési körödet annyira, hogy egész gondolkozásod, szíved és tested is Jézus Krisztusra összpontosuljon."

Sokan elgondoljuk elméletben, milyennek kell lennie a keresztyénnek, de ha más szentek életét figyeljük, ez megakadályozza, hogy Istenre összpontosítsunk. 

Ez az út nem elég egyszerű ahhoz, hogy rajta az üdvösségbe jussunk. 

"Térjetek énhozzám és megtartattok", nem pedig: "meg fogtok tartatni". Ha Őreá összpontosítjuk magunkat, megtaláljuk az igazit, amit keresünk. 

Elfogultak és bosszúsak vagyunk Istennel szemben, pedig Ő folyvást hív: 

"Térjetek hozzám és megtartattok!" Nehézségeink és okoskodásaink, hogy pl. mit is csináljunk a jövő nyáron vagy holnap: mind-mind eltűnnek, mihelyt Őrá tekintünk.

Szedd össze magad és nézz Istenre! Őreá építsd reménységedet! 

Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is, zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. 

"Térjetek hozzám" és a rátekintés pillanatában tied a váltság, a megoldás.

GONDOLJ ARRA, AMIRE ISTEN EMLÉKEZIK❣️

"Emlékezem... gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére..." (Jer 2,2)

Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom?
Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek.
Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7).
Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?
Isten így szól népéhez: "Ti már nem szerettek engem, de én visszagondolok azokra az időkre, amikor még szerettetek." "Emlékezem mátkaságod szeretetére!"
Betölt-e a Jézus Krisztus iránti túláradó szeretet most is, mint kezdetben, amikor a magam útját is elhagytam, csakhogy bebizonyítsam neki odaadásomat?
Úgy talál-e rám ma Ő, a régi időkre emlékezve, amikor rajta kívül senki mással nem törődtem?
Így van-e most is, vagy csak bölcselkedem afelett, hogyan szeressük Őt?
Szeretem-e Őt annyira, hogy már nem számít, hova megyek?
Vagy csak a tekintélyemet féltem, amivel "tartoznak" nekem és azt méregetem, hogy mennyi szolgálatra kötelezhetnek?

Ha arra gondolva, amire Isten emlékezik, felfedezem, hogy Ő már nem az nekem, aki egykor volt: akkor hadd hasson ez reám megszégyenítően és megalázóan, mert ez a szégyenkezés Isten szerint való szomorúsággá lesz, amely megbánhatatlan megtérést szerez.