KIMERÜLTÉL SZELLEMILEG❓

"💞Örökkévaló Isten az Úr... nem fárad és nem lankad el" (Ézs 40,28)

Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak.
A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye.

Hogy kimerülsz-e vagy nem, az attól függ, honnan meríted az erőutánpótlást. 

Jézus azt mondta Péternek:
"Legeltesd az én juhaimat", mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erőutánpótlásra, különben kimerült leszel.
Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle.

A szó szoros értelmében "kiszívnak", ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk. 

Kimerültségbe vitt az az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e vagy Jézus Krisztus váltsága? 

Újra meg újra nézz vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt?

Nincs jogod azt mondani; "Uram, úgy ki vagyok merülve!" Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen.
Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erőtartalékod is Istenben legyen.
"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7)

PILLANATNYI ÉS TARTÓS MEGSZENTELŐDÉS❣️

"💞Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől" (1Tesz 5,23)

Készek vagyunk-e szembenézni ezzel a ténnyel, amikor megszentelődésért imádkozunk?
A "megszentelődés" szót sokszor túl könnyen vesszük ajkunkra, de készek vagyunk-e arra, 

hogy bármekkora árat is megfizessünk a megszentelődésért? Földi érdekeink erős leszűkítését és Isten iránti érdeklődésünk végtelen kiszélesítését is vállalnunk kell érte.

A megszentelődés azt jelenti, hogy mindenestől Isten szempontjára összpontosítjuk a figyelmünket; minden testi, lelki és szellemi erőnket foglyul ejtve készen tartjuk Isten céljaira. 

Engedjük-e, hogy Isten mindazt véghez vigye az életünkben, amire kiválasztott?

És ha munkáját elvégezte, odaszánjuk-e magunkat is úgy, ahogyan Jézus tette?
"Én őérettük odaszentelem magam" (Jn 17,19).

Valójában sokan azért nem tapasztalták még meg a megszentelődést, mert még nem jöttek rá, mit is jelent a megszentelődés Isten álláspontja szerint.
A megszentelődés annyira eggyé tesz Jézussal, hogy ugyanaz a lelkület vezérel minket is, 

mint ami Őt irányította. Felkészültünk-e arra, hogy ez mibe kerül?

Ára mindaz, ami bennünk nem Istentől való.
Készen vagyunk-e arra, hogy Pál apostol eme könyörgésének szárnyai minket is felemeljenek? 

Készek vagyunk-e ezt mondani:
"Uram, tégy engem olyan szentté, amilyenné csak a kegyelemből megváltott bűnöst teheted."

Az Úr Jézus imádkozott azért, hogy mi is úgy legyünk egyek vele, amint Ő egy az Atyával.
A Szent Szellem egyetlen ismertetőjele az emberben a Jézus Krisztushoz való családi hasonlóság, 

és hogy megszabadultunk mindattól, ami nem hasonlít Őhozzá. Készek vagyunk-e önmagunkat félreállítani, hogy a Szent Szellem munkálkodhassék bennünk?

 

A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE❣️

https://www.youtube.com/watch?v=WWwKBvJTb9s

"💞Pedig mi azt reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek"(Lk 24,21)

A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. 

Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz.
Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki.

Két forrás van, amiből levertség támadhat:
- abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki.
A vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt."
A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől 

- ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném.
Minek a teljesítését kértem Istentől bizalommal?
És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit vártam; ennélfogva azt képzelem, 

hogy jogosan vagyok levert és jogom van hibáztatni Istent!

Kisiklottunk a helyes vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra.
- Az imádság értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. -
Lehetetlen, hogy levert legyen a testileg egészséges ember. 

A levertség a betegség tünete és ez így van a szellemi életben is.
A szellemi levertség betegség és mindig magunkat hibáztathatjuk érte.

Mennyei látomásokra várunk: Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja ezt), 

és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb dolgok és emberek közepette is.
Ha elvegezzük kézenfekvő kötelességünket, meg fogjuk látni Őt. 

Isten egyik legmeglepőbb kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges, 

hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta!

KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI❓ - 2.rész

"💞Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17)
"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6)

Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet.
Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik.
Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság.

- Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27)

Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához.

 
Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! 

Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. 

Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt.
Mi a te tűzpróbád? Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.

https://www.youtube.com/watch?v=fhBRN1VSViA

KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI❓

"💞De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal" -(Fil 2,17)

Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára - kész vagy-e kiontani véred italáldozatként mások hite oltárán?

Vagy ezt mondod: Most még nem adom oda magam áldozatul, nem óhajtom, hogy Isten válassza meg a munkámat, majd én magam választom ki saját odaszentelésem színfalait, szeretném, ha lenne arra méltó közönségem, akik felfigyelnek rám és ezt mondják: Jól csináltad! 

Más a magad magános útját járni méltóságteljes hősiességgel, de megint más, ha az Isten által kijelölt úton jársz, ahol mások talpa alatt lábtörlő leszel. Ha talán Isten arra akar megtanítani, hogy ezt mondd: 

"Tudok megaláztatni is" (Fil 4,22) - kész vagy-e így is odaáldozni magad? 

Kész vagy-e kisebb lenni, mint egy csepp víz a vederben? Hajlandó vagy-e olyan reménytelenül jelentéktelen lenni, hogy elvégzett szolgálatoddal kapcsolatban még csak nem is emlékeznek rád? 

Kész vagy-e adni, felemésztődni és nem várni, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj? 

Sok szent nem "tud" megalázó munkát végezni, azt gondolja: akkor marad szent, ha a méltóságán aluli munkát nem vállalja.

"Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).
"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. 

Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. 

A válságon egyedül Vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. 

Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. 

Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság.

 - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. 

"Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). 

Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. 

Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. 

Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. 

Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! 

Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. 

Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, 

mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád?

Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.

AZ Õ SZEMÉLYES HATALMÁNAK LENYÛGÖZÕ FENSÉGE❣️

"💞Krisztus szeretete szorongat minket" (2Kor 5,14)

Pál elmondja, mennyire legyőzte, lenyűgözte, szinte satuba szorította Krisztus szeretete. 

Kevesen tudják, mit jelent, ha Isten szeretete megragad valakit. Minket inkább csak saját megtapasztalásaink kényszere tart fogva.

Pált egyedül az az isteni szeretet ragadta meg, úgy hogy nem is volt semmi más az ő látóhatárán:
"Krisztus szeretete szorongat." - Amikor egy ember életéből ezt hallod kicsendülni, félreérthetetlenül tudod, hogy annak az életében Isten Szelleme szabadon munkálkodik.

Amikor Isten Szent Szelleme újjászül valakit, bizonyságtételében azt hangsúlyozza, amit Isten adott neki, és ez így is van rendjén. De a Szent Szellem keresztsége örökre kitörli ezt és akkor kezdjük megérteni, mit értett Jézus ezen: "Lesztek nekem tanúim!" (Csel 1,18).

- Nem arról tanúskodunk, amit Jézus tehet - ez elemi fokú bizonyságtétel -, hanem neki tanúskodunk.
Bármi történjék velünk, úgy tekintjük, mintha vele történnék, ha dicsérnek vagy szidnak, üldöznek vagy elismernek, mindent vele együtt fogadunk el.

Senki más nem állhat így ki Jézusért, csak akit az Ő személyes hatalmának fensége kényszerít erre.
Ezen múlik minden; különös, hogy erre jön rá legutoljára a keresztyén munkás. 

Pál megvallja, hogy őt Krisztus szeretete megragadta, mindent ezért tesz; akár bolondnak, 

akár okosnak tartják az emberek: nem törődik vele.

Azért az egyért él, hogy meggyőzze az embereket Isten ítélőszékének valóságáról és Krisztus szeretetéről.
Egyedül az hoz gyümölcsöt Istennek, ha így átadom magam Krisztus szeretetének.
Ez sohasem a mi szentségünket, hanem mindig Isten szentségét és hatalmát bizonyítja az emberek előtt.

A VILÁG SZEMETJE❣️

"💞Szinte a világ szemetjévé lettünk..." (1Kor 4,9-13).

Nem túlzás ez a kijelentés. Szavai nem azért nem illenek ránk, az evangélium szolgáira, mintha Pál elfelejtené a teljes igazságot, hanem azért, mert túl sok rejtett kötöttség van az életünkben és ezek nem engedik, hogy a világ szemetjévé legyünk.

"Betöltöm, ami híja van Krisztus szenvedéseinek az én testemben" (Kol 1,24); ez sem a megszentelődésre utal, hanem arra, hogy ki vagyunk választva az evangélium hirdetésére.

Péter így szól: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami meglepő dolog történnék veletek" (1Pt 4,12).

Ha megrémülünk azoktól, amik történnek velünk, ez azért van, mert nyúlszívűek vagyunk. 

Sok titkos büszkeség visszatart attól, hogy alábbszálljunk - le a pocsolyáig.
"Én nem akarok megalázkodni, magamat lealacsonyítani." Nem is kényszerít rá senki.

Kimenekülhetsz, ha akarsz. Tiltakozhatsz, kivonhatod magad azok közül, akik ki vannak választva az evangélium hirdetésére.
Vagy pedig ezt mondod: "Nem bánom, ha a világ szemetjeként kezelnek is, csak hirdettessék az evangélium!"

Az Jézus Krisztus igazi szolgája, aki Isten evangéliuma valóságáért kész vértanúságot is vállalni.
Amikor a saját erkölcsösségére beállított ember hitványsággal, becstelenséggel és hűtlenséggel találkozik, akkor a benne levő emberi jóság olyan borzasztó ütést kap, hogy szíve kétségbeesetten bezárkózik. Isten valóságos szabadításának éppen az a csodája, hogy még a legrosszabb, legelvetemültebb ember sem eshet mélyebbre az Ő szeretete mélységénél!

Pál nem azt mondja, mintha Isten azért választotta volna ki őt, hogy megmutassa, milyen csodálatra méltó embert farag belőle, hanem "hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem" (Gal 1,16)

https://www.youtube.com/watch?v=KeKU3jscpvI