RENDÍTHETETLEN ÖRÖM❣️

"💞De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37)

Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; 

mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé.

A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé. Keresztyén hitünk alapja, kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, kikutathatatlan csodája, ami a Golgota keresztjén lett nyilvánvalóvá.

Olyan szeretet ez, amit sohasem tudunk és sohasem fogunk megérdemelni. 

Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben felettébb diadalmaskodunk, mégpedig olyan örömmel, amely nem lehetne bennünk azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek maguk alá látszanak temetni minket.

A gyakorlott úszó nagy örömmel úszik az olyan hullámverésben, amely a közepes úszót aggodalommal tölti el. Alkalmazd ezt a saját körülményeidre.
Éppen a nyomorúság, félelem, üldöztetés ébreszt bennünk túláradó örömet. 

Nem olyan dolgok ezek, amelyek ellen küzdenünk kell, hanem amelyekben felettébb diadalmaskodhatunk Őáltala, mégpedig nem ezeknek ellenére, hanem mindezek közepette.

A szent sohasem a szenvedés ellenére, hanem a szenvedés következtében ismeri meg az Úr örömét.
"Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett" (2Kor 7,4) - mondja Pál.

A rendíthetetlen öröm nem a múló dolgokon alapszik, hanem Isten változhatatlan szeretetére épül. Bármilyen borzasztóak vagy egyhangúak is élettapasztalataink, nem árthatnak Isten szeretetének, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

NÖVEKVŐ NYOMORÚSÁG KÖZÖTT❣️

"💞...sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (2Kor 6,4). 

A Mindenható kegyelmére van szükségünk, hogy megtehessük a következő lépést akkor is, ha semmit sem látunk és ha senki sem lát. - Ezt a következő lépést az átadásban, a tanulmányaidban, az olvasásban, a konyhában, vagy bármely kötelességedben tedd meg. 

Kegyelemre van szükségünk, hogy lelkesedés, látomás vagy szemlélők nélkül is megtehessük ezt a lépést. Sokkal több kegyelem és tudatos reá támaszkodás kell ehhez, mint az evangélium hirdetéséhez. 

Minden keresztyénnek részesülnie kell a testté létel lényegében hogy ti. mindent testté és vérré kell változtatni és utolsó részletéig kidolgozni. Amikor nincs látás és felemelő légkör, csak a dolgok hétköznapi menete és a közönséges tennivalók, akkor meglankadunk. 

Az Istenért és az emberekért végzett hosszú futásunkban csak az számít, amit hűséges és kitartó munkával végeztünk - és lehetőleg láthatatlanul. 

Szellemi életünk csak úgy marad töretlen, ha Istenre feltekintve élünk. Kérd Istent, hogy tartsa nyitva szellemi szemedet, hogy lássad a feltámadott Krisztust! Akkor lehetetlen, hogy a hétköznapi robotmunka lehangoljon. 

Szakadj el mindig újra a saját gondolkozásod kicsinyes és nyomorúságos voltától és fordulj oda János evangéliuma 13. fejezetéhez!

IGAZÁN ÚR Ő❓

"💞...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (Csel 20,24)

Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, 

amire Uram teremtett és újjászült. 

Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: 

"Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21).
Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot?
Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem.
Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait:
"Jól van jó és hű szolgám" (Mt 25,21).
Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött.
Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben 

akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. 

Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, 

nemcsak személyes Megváltónak.

"Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (Csel 9,16). "Szeretsz-e engem?" 

Ha igen, akkor "legeltesd az én juhaimat!"
Nincs válogatás a szolgálatban, csak feltétlen hűség Urunk megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel.
Ha az Úrtól kaptál valamilyen szolgálatot, akkor tudod, hogy nem a szükségből ered az elhívatás, 

a szükség csak alkalom a munkálkodásra.

Arra vagy elhíva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. 

De ez nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos küzdőtér van a számodra kijelölve Isten szolgálatában, hanem tekintetbe kell venned azt is, ha más területeken is szükség van a szolgálatodra.

IGAZ EZ RÓLAM IS❓

"💞De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem" (Csel 20,24)

Könnyebb látomás nélkül szolgálni Istennek, könnyebb elhivatás nélkül munkálkodni érte, 

mert akkor nem kell nyugtalankodnom az Ő követelményei miatt.

Akkor a józan emberi ész a vezetőm, bevonva keresztyén érzelmekkel. 

Több sikerrel, eredményesebben jársz, jobban engedhetsz szíved hajlamának, 

ha még nem lett valóságossá számodra Isten hívása.

De ha egyszer Jézus Krisztus hív el, akkor az Isten akaratára gondolva olyan lesz ez, mint az ösztöke: többé nem tudsz józan észokok alapján dolgozni érte.
Mi igazán drága nekem? Ha még nem ragadott meg Jézus Krisztus, akkor drága nekem a szolgálat, 

az idő, amit Istennek adok és a saját életem. 

Pál azt mondta, hogy csak azért tartja az életét drágának, 

hogy végezhesse a kapott megbízatást; tiltakozott az ellen, hogy bármi másra használja fel erejét.

A Cselekedetek 20,24-ben szinte nemes bosszankodását fejezi ki afelett, hogy kérték, legyen tekintettel saját magára. Aminek nem volt köze megbízatása teljesítéséhez, az teljesen közömbös volt a számára.

A gyakorlati munka versenyre kelhet az Istennek odaszánt élettel, mert ilyen érveléseken nyugszik:
"Gondold meg, milyen hasznos vagy itt!" vagy "Képzeld el, milyen hasznos lehetnél éppen ebben a munkában."

Az ilyen beállítottságban nem Jézus Krisztus a vezető, hanem a saját véleményünk arról, hol lehetünk a leghasznosabbak. Ne mérlegeld, hasznos vagy-e, vagy sem; de gondold meg, hogy nem a magadé vagy, hanem Istené!

MEG NEM KÖNNYÍTHETŐ MEGBÍZATÁS❣️

"💞Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)

Így formálódik ki a szeretet. Isten szeretete őseredeti, nem csinált, hanem ez az Ő lénye.
A Szent Szellem egyesít minket Istennel, úgyhogy szeretete kifejezésre jut bennünk.
Nem az a cél, hogy a lélek a benne lakozó Szent Szellem által összekapcsolódjék Istennel, 

hanem hogy eggyé legyünk az Atyával úgy, amint Jézus is egy volt vele.
Milyen volt Jézus Krisztus egysége az Atyával? 

Olyan teljes, hogy az Atya leküldte Őt a földre, hogy feláldozza magát értünk. 

Jézus Krisztus pedig ezt mondta: "Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket" 

(Jn 20,21).

Az Úr fájdalmat okozó kérdésének fényében ismeri fel Péter, hogy mennyire szereti Őt; és most az következik:

 "Add tovább!" Ne bizonygasd, mennyire szeretsz, ne a kapott csodálatos kijelentésekről beszélj, 

hanem "legeltesd az én juhaimat". 

Jézusnak pedig sok rendkívül furcsa juha van, az egyik sáros, gubancos, a másik félénk és döfköd, a harmadik folyton elkóborol! Isten szeretetét lehetetlen kifárasztani és a bennem levő szeretet sem fárad ki, ha az egyetlen forrásból, belőle fakad. 

Isten szeretete nem veszi figyelembe a mi egyéniségünkből következő megkülönböztetéseket.

Ha szeretem Uramat, akkor nem engedhetem, hogy természetes vérmérsékletem vezessen, 

hanem az a dolgom, hogy legeltessem az Ő juhait.
Ezt a megbízatást nem lehet megkönnyíteni és nem lehet alóla kibújni. 

Vigyázz, nehogy meghamisítsd Isten szeretetét azzal, hogy a természetes emberi vonzalom alapján munkálkodsz, mert ez Isten szeretetének káromlásával végződik.

ÉREZTED-E AZ ÚR OKOZTA FÁJDALMAT❓

"💞Harmadszor is mondta neki: Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)

Érezted-e valaha, milyen mély fájdalmat okoz az Úr, ha lelked mélyén elevenedre tapint, oda, ahol érzékenységed lakik?
Az ördög sohasem sebez meg ott, sem a bűn, sem az emberi szeretet; Isten Igéjén kívül semmi sem hatol keresztül addig a mélységig. "Péter megszomorodott, hogy harmadszor is mondotta néki..." Kezdett rájönni arra, hogy az élete a maga valójában, lényegében Jézusnak volt odaszánva, 

és kezdte megérteni, mit jelent ez a türelmes kérdezgetés.
A legcsekélyebb önámítás sem maradt meg Péter lelkében, soha többé nem csapta be magát. 

Nem voltak többé szenvedélyes kitörései, sem fölényeskedő bátorság vagy túláradó érzelmek. 

Kijelentésként fedezte fel, mennyire szereti az Urat és csodálkozva mondta: "Uram, te mindent tudsz!" Kezdte észrevenni, mennyire szerette Jézust, de már nem mondta, hogy "nézd csak ezt, meg azt..." - hogy ezzel a szeretetét bizonygassa.
Az Úr kérdései lelepleznek engem önmagam előtt. Péter önmagában ismerte fel, mennyire szereti az Urat, többé semmi más nem létezett neki sem égen sem földön, csak az Úr Jézus. 

De ezt mindaddig nem tudta, amíg át nem járták szívét Jézus Krisztus vizsgáztató, sebet ütő kérdései.
Milyen türelmesen, határozottan és ügyesen bánik Jézus Krisztus Péterrel! 

Sohasem tesz fel idő előtt kérdéseket. Téged is csak ritkán - talán csak egyszer - von félre egy sarokba, hogy kikerülhetetlen kérdéseivel megsebezzen. 

Akkor ismered fel, hogy iránta való szereteted sokkal mélyebb, mintsem hogy fogadkozással bizonyíthatnád.

https://www.youtube.com/watch?v=D7IVIfsASoA

A KIKERÜLHETETLEN KÉRDÉS❣️

"💞Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)

,,Péter most már nem fogadkozik,, (Mt 26,33-35). 

A természetes egyéniség fogadkozik és ígérget. A személyiség szeretete azonban csak akkor mutatkozik meg, amikor Jézus Krisztusnak ez a kérdése fájdalmat okoz neki. 

Péter azelőtt úgy szerette Jézust, amint a természetes ember szereti a jó embert. 

Ez a vérmérséklet szerinti szeretet. 

Lehet, hogy mélyen gyökerezik az egyéniségben, de a legmélyén mégsem érinti meg a személyiségét. 

Az igazi szeretet sohasem fogadkozik. Jézus Krisztus mondta: "Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt" (Mt 10,32), vagyis aki nem csupán szóval vallja meg szeretetét, hanem mindazzal, amit tesz. 

Amíg ez a fájdalom nem hatol mélyre, amíg ki nem józanít minden önámításunkból, addig Isten Igéjének még nincs hatalma felettünk. Isten Igéje úgy tud sebezni, ahogy a bűn soha, mert a bűn eltompítja érzéseinket. Az Úr kérdése elmélyíti ezt az érzést és az elképzelhető leghevesebb fájdalmat okozza. 

Nemcsak természetünk vonalán, hanem mélyen, a személyiségünkben is megsebez. 

Az Úr Igéje olyan mélyre hat, hogy a lelket elválasztja a szellemtől, vagyis semmi ámítást nem tűr meg. 

Nem lehet lágy érzelmességgel fogadni az Úr kérdését, nem mondhatsz neki kedves szavakat, amikor egyenesen hozzád fordul, mert a seb túlságosan fáj, annyira, hogy minden egyéb aggodalmunkat kioltja.

Amikor az Úr az ő Igéjével utoléri gyermekét, fájdalmat okoz, de ahol megsebez, ott ki is jelenti magát.

https://www.youtube.com/watch?v=ZuURf9tLKRo