LEGYEN ÜZENETED ÉS LÉGY MAGAD IS ÜZENET❣️

"💞Hirdesd az Igét!" (2Tim 4,2)

Nem azért vagyunk megváltva, hogy csak "csatornák" legyünk, hanem hogy Isten fiai és leányai legyünk.
Nem lettünk szellemi közegek, hanem szellemi üzenet hordozói, de legyen ez az üzenet önmagunknak egy része. Isten Fia maga volt az az üzenet, amit hozott.

Szavai szellem és élet voltak. Mivel az Ő tanítványai vagyunk, legyen életünk üzenetünk szentélye. 

A természetes szív bármilyen szolgálatra kész, csakhogy a szívnek a bűnről meggyőződve össze kell törnie, meg kell kereszteltetnie Szent Szellemmel és bele kell illenie Isten terveibe, mielőtt életünk saját üzenetünk szentélyévé lehet. Különbség van a bizonyságtevés és az igehirdetés között. 

Igehirdető az, aki megértette Isten hívását és el van szánva rá, hogy minden erejét és képességét latba veti, hogy egész lényével hirdesse Isten igazságát. Isten kivezet minket saját életünk felőli elképzeléseinkből és a maga számára használhatóvá formál, akárcsak a tanítványokat pünkösd után.

Pünkösd semmire sem akarta megtanítani a tanítványokat, hanem általa testet öltött bennük az, amit hirdettek. 

"Lesztek nekem tanúim" (Csel 1,8).

Engedj teljes szabadságot Istennek, amikor róla beszélsz! Mielőtt Isten üzenete másokat megszabadíthatna, először benned magadban kell a szabadulásnak valósággá lennie. 

Gyűjtsd össze a tényeket és világítsd meg bizonyságtételed által.

https://www.youtube.com/watch?v=G5AMpPnF9Ks

A VISSZAESÉS IDEJE❣️

"💞Vajon ti is el akartok menni?" (Jn 6,67)

Mélyre hatol ez a kérdés. Urunk szavai akkor érintenek legérzékenyebben, amikor a legegyszerűbben beszél. 

Tudjuk, hogy kicsoda Jézus, de Ő mégis megkérdezi: "Ti is el akartok menni?" 

Vele szemben mindig kockázatot vállaló magatartást kell tanúsítanunk.

 "Ettől kezdve sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (66. v.). 

Nem estek ugyan vissza a bűnbe, de nem jártak többé Jézussal. 

Ma sokan odaáldozzák magukat a Jézus Krisztusért végzett munkára, vagy áldozatai lesznek ennek a munkának 

- és mégsem járnak Ővele.

Isten állandóan afelé terel minket, hogy eggyé legyünk Jézus Krisztussal. 

Megszentelésünk után erre irányítja szellemi életünk iskolázását. 

Ha Isten világosan és érthetően megmutatta neked, hogy Ő mit akar, akkor ne próbálkozz valamilyen különleges úton kapcsolatban maradni vele, hanem éld természetesen életedet a Jézus Krisztustól való függésben. 

Sohase próbálj másként élni Istennel, csak az Ő gondolkozása szerint, azaz feltétel nélkül átadva magad neki. 

A Jézus Krisztussal járás titka az, hogy bizonyosan tudom: semmit sem tudok. 

Péter olyan valakit látott Jézusban, aki megváltotta őt és a világot.
De Urunk azt kívánja, hogy vele együtt hordozzuk az igát. 

"Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög" (70. v.).
Jézus Krisztus megfelel arra, amire Péter nem tud megfelelni. Mi sem felelhetünk mások helyett.

ÉLETÜNK ÁTADÁSA❣️

"💞Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20)

Senki sem lehet egységben addig Jézus Krisztussal, amíg nem kész arra, hogy bűnein kívül a dolgok egész szemléletét is átadja.
Ha Isten Szellemétől felülről születtünk, akkor először elengedünk, azután megragadunk.
Ennek első mozzanata minden igényünk feladása. 

Az Úr nem azt akarja, hogy jóságot, kitartást, becsületességet vigyünk neki, hanem a valóságos, igazi bűneinket; ez minden, amit elvehet tőlünk.
És mit ad értük cserébe? Valódi, igazi igazságosságot.
Azonban fel kell adnunk minden jogcímünket arra, mintha lennénk valakik és igényt tarthatnánk Isten kíméletére.
Akkor azután megmutatja majd Isten Szelleme, hogy még mit kell odaadnunk.
A magamhoz való jogigényemet minden formájában oda kell adnom.
Kész vagyok-e átadni ragaszkodásomat mindahhoz, amim van: hajlamaimhoz és általában minden máshoz, hogy teljesen azonosuljak Jézus Krisztus halálával?
Mielőtt lemondunk valamiről, keserű, kínzó csalódottság fájdalmán kell átesnünk. 

Amikor valaki valóban úgy látja magát, amint az Úr látja őt, akkor nem teste utálatos bűnei rémítik meg legjobban, hanem szívének iszonyú büszkesége Jézus Krisztussal szemben.
Amikor az Úr világosságában látja meg magát, eltölti szívét a szégyen, az utálat és a kétségbeesés, 

mert meggyőződik saját mélységes bűnösségéről.
Ha az átadás kérdésével állsz szemben, menj csak át a válságon, adj oda mindent és Isten alkalmassá fog tenni mindarra, amit kíván tőled.

https://www.youtube.com/watch?v=qfqj8s01I2s

RENDÍTHETETLEN ÖRÖM❣️

"💞De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37)

Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; 

mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé.

A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé. Keresztyén hitünk alapja, kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, kikutathatatlan csodája, ami a Golgota keresztjén lett nyilvánvalóvá.

Olyan szeretet ez, amit sohasem tudunk és sohasem fogunk megérdemelni. 

Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben felettébb diadalmaskodunk, mégpedig olyan örömmel, amely nem lehetne bennünk azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek maguk alá látszanak temetni minket.

A gyakorlott úszó nagy örömmel úszik az olyan hullámverésben, amely a közepes úszót aggodalommal tölti el. Alkalmazd ezt a saját körülményeidre.
Éppen a nyomorúság, félelem, üldöztetés ébreszt bennünk túláradó örömet. 

Nem olyan dolgok ezek, amelyek ellen küzdenünk kell, hanem amelyekben felettébb diadalmaskodhatunk Őáltala, mégpedig nem ezeknek ellenére, hanem mindezek közepette.

A szent sohasem a szenvedés ellenére, hanem a szenvedés következtében ismeri meg az Úr örömét.
"Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett" (2Kor 7,4) - mondja Pál.

A rendíthetetlen öröm nem a múló dolgokon alapszik, hanem Isten változhatatlan szeretetére épül. Bármilyen borzasztóak vagy egyhangúak is élettapasztalataink, nem árthatnak Isten szeretetének, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

NÖVEKVŐ NYOMORÚSÁG KÖZÖTT❣️

"💞...sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (2Kor 6,4). 

A Mindenható kegyelmére van szükségünk, hogy megtehessük a következő lépést akkor is, ha semmit sem látunk és ha senki sem lát. - Ezt a következő lépést az átadásban, a tanulmányaidban, az olvasásban, a konyhában, vagy bármely kötelességedben tedd meg. 

Kegyelemre van szükségünk, hogy lelkesedés, látomás vagy szemlélők nélkül is megtehessük ezt a lépést. Sokkal több kegyelem és tudatos reá támaszkodás kell ehhez, mint az evangélium hirdetéséhez. 

Minden keresztyénnek részesülnie kell a testté létel lényegében hogy ti. mindent testté és vérré kell változtatni és utolsó részletéig kidolgozni. Amikor nincs látás és felemelő légkör, csak a dolgok hétköznapi menete és a közönséges tennivalók, akkor meglankadunk. 

Az Istenért és az emberekért végzett hosszú futásunkban csak az számít, amit hűséges és kitartó munkával végeztünk - és lehetőleg láthatatlanul. 

Szellemi életünk csak úgy marad töretlen, ha Istenre feltekintve élünk. Kérd Istent, hogy tartsa nyitva szellemi szemedet, hogy lássad a feltámadott Krisztust! Akkor lehetetlen, hogy a hétköznapi robotmunka lehangoljon. 

Szakadj el mindig újra a saját gondolkozásod kicsinyes és nyomorúságos voltától és fordulj oda János evangéliuma 13. fejezetéhez!

IGAZÁN ÚR Ő❓

"💞...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (Csel 20,24)

Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, 

amire Uram teremtett és újjászült. 

Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: 

"Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21).
Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot?
Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem.
Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait:
"Jól van jó és hű szolgám" (Mt 25,21).
Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött.
Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben 

akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. 

Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, 

nemcsak személyes Megváltónak.

"Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (Csel 9,16). "Szeretsz-e engem?" 

Ha igen, akkor "legeltesd az én juhaimat!"
Nincs válogatás a szolgálatban, csak feltétlen hűség Urunk megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel.
Ha az Úrtól kaptál valamilyen szolgálatot, akkor tudod, hogy nem a szükségből ered az elhívatás, 

a szükség csak alkalom a munkálkodásra.

Arra vagy elhíva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. 

De ez nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos küzdőtér van a számodra kijelölve Isten szolgálatában, hanem tekintetbe kell venned azt is, ha más területeken is szükség van a szolgálatodra.

IGAZ EZ RÓLAM IS❓

"💞De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem" (Csel 20,24)

Könnyebb látomás nélkül szolgálni Istennek, könnyebb elhivatás nélkül munkálkodni érte, 

mert akkor nem kell nyugtalankodnom az Ő követelményei miatt.

Akkor a józan emberi ész a vezetőm, bevonva keresztyén érzelmekkel. 

Több sikerrel, eredményesebben jársz, jobban engedhetsz szíved hajlamának, 

ha még nem lett valóságossá számodra Isten hívása.

De ha egyszer Jézus Krisztus hív el, akkor az Isten akaratára gondolva olyan lesz ez, mint az ösztöke: többé nem tudsz józan észokok alapján dolgozni érte.
Mi igazán drága nekem? Ha még nem ragadott meg Jézus Krisztus, akkor drága nekem a szolgálat, 

az idő, amit Istennek adok és a saját életem. 

Pál azt mondta, hogy csak azért tartja az életét drágának, 

hogy végezhesse a kapott megbízatást; tiltakozott az ellen, hogy bármi másra használja fel erejét.

A Cselekedetek 20,24-ben szinte nemes bosszankodását fejezi ki afelett, hogy kérték, legyen tekintettel saját magára. Aminek nem volt köze megbízatása teljesítéséhez, az teljesen közömbös volt a számára.

A gyakorlati munka versenyre kelhet az Istennek odaszánt élettel, mert ilyen érveléseken nyugszik:
"Gondold meg, milyen hasznos vagy itt!" vagy "Képzeld el, milyen hasznos lehetnél éppen ebben a munkában."

Az ilyen beállítottságban nem Jézus Krisztus a vezető, hanem a saját véleményünk arról, hol lehetünk a leghasznosabbak. Ne mérlegeld, hasznos vagy-e, vagy sem; de gondold meg, hogy nem a magadé vagy, hanem Istené!