AZ ÉGŐ SZÍV❣️

"💞Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32.

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. 

Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát.
Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát. 

Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit.
Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. 

Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki.
Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása.

Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. 

Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon.
Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! 

Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. 

Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!

ÉRDEK VAGY AZONOSULÁS❓

"💞Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20)

Parancsolóan szükséges a szellemi életben, hogy aláírjuk a halálos ítéletet a bűnre való hajlam felett.
Minden érzelmi benyomásnak és észbeli meggyőződésnek erkölcsi döntéssé kell válnia a bűnre való hajlam, azaz az önmagunkhoz való jog igénylése ellen.

Pál kijelenti: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Nem azt mondja: "Elhatároztam, hogy utánozom Jézus Krisztust" vagy "igyekszem Őt követni", 

hanem azonosítottam magam vele, teljesen eggyé lettem az Ő halálával. 

Amikor eljutottam erre az erkölcsi döntésre és aszerint cselekszem is, akkor mindazt, amit Krisztus a kereszten elvégzett, bennem is elvégzi.

Ha önként átadom magam Istennek, ez ad lehetőséget a Szent Szellemnek arra, hogy Jézus Krisztus szentségében részesítsen engem.
Ebből következik, "hogy élek pedig többé nem én..."

Az egyéniség megmarad, de gyökeresen megváltozott a fő indítéka, az uralkodó hajlama. 

Megmarad ugyanaz az emberi test, de le van rombolva az önmagamhoz való régi sátáni jogigény. "Amely életet pedig most testben élek..." nem azt, amit élni szeretnék vagy ami után vágyom, amiért imádkozom, hanem azt, amit az emberek szeme előtt ebben a halandó testben élek, ezt "az Isten Fiának hitében élem". 

Ez a hit nem Pál hite Jézus Krisztusban, hanem az a hit, amit Jézus Krisztustól kapott, azaz "Isten Fiának a hite". Ez többé már nem hitben való hit, hanem olyan hit, amely átugrik a tudatosság által emelt korláton és azonos Isten Fiának hitével. Ez pedig győzedelmes hit.

https://www.youtube.com/watch?v=9YIbLskIvHc

AZ ISTENNEL VALÓ BARÁTSÁG❣️

"💞Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához.

Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, 

mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, 

ha Ő meg nem állít.

A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg. 

Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát?

Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, 

míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? 

Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: 

"Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, 

mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, 

hogy ismerjük: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).

Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? 

Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj?

"Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle."
Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed.

"Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit."
Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.

ÁBRAHÁM HITÉNEK ÚTJA❣️

"💞...kiment, nem tudva hová megy" (Zsid 11,8)

Az Ószövetségben az Istenhez való személyes viszony az elkülönülésben vált láthatóvá.
Ez jut kifejezésre Ábrahám életében, aki elkülönült hazájától, törzsétől és rokonságától. 

Ma ez inkább értelmi és erkölcsi elkülönülés azoktól, akik nekünk a legkedvesebbek, 

de nincsenek személyes kapcsolatban Istennel. Jézus Krisztus is nyomatékosan hangsúlyozta ezt (Lk 14,26).

 
A hit soha nem tudja, hova vezetik, mégis szereti és ismeri azt, aki vezeti.
Ez nem okosságunk és értelmünk szerinti élet, hanem hitből való élet, az az élet, amely ismeri Őt, 

aki elrendeli, hogy "menj". A hit egy személy ismeretében gyökerezik.
- De sokszor a legnagyobb csapdák egyike az az elképzelés, hogy Isten egészen biztosan sikerre vezet.
A hitből való élet végső lépcsőfoka a jellemmé érlelődés.
A jellem sok átmeneti formálódáson megy át.
Amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy körülvesz Isten áldása és közben formálódunk. 

Aztán visszatérünk hétköznapi tennivalóinkhoz és a dicsőség eltűnik.
A hitből élő ember nem szárnyra kapva emelkedik a magasba, hanem jár és nem fárad el. 

Itt már nem a megszentelődésről, hanem valami végtelenül magasabb hitről van szó, amelyet megmértek és kipróbáltak és amely valódinak bizonyult. 

Ábrahám nem a megszentelődés, hanem a hitből való élet mintaképe: a kipróbált hit a valóság Istenére épül.

"Ábrahám hitt Istennek" (Gal 3,6).

ÖSSZESZEDJEM MAGAM EHHEZ❓

"💞Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket" (2Kor 7,1).

"Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak..." Igényt tartok Isten ígéreteinek beteljesedésére és joggal, de ez csak az emberi oldal; az isteni oldal az, hogy az ígéretek által ismerem fel az Ő reám való igényét.
Például világosan tudatában vagyok-e annak, hogy testem a Szent Szellem temploma, vagy van olyan testi szokásom is, amely nem bírja el Isten világosságát?

A megszentelődés révén Isten Fia formálódik ki bennem és most nekem az iránta való engedelmesség által kell természeti életemet szellemivé alakítanom. Isten a legelrejtettebb részletekbe menően is nevel.

Amikor Ő megállít, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tisztítsd meg magad azonnal. 

Tartsd magad tisztán napi munkád közepette. Tisztogatnom kell magam testem és szellemem minden tisztátalanságától, hogy mindkettő teljes összhangba jusson Isten természetével. 

Vajon szellemi beállítottságom teljes összhangban van-e Isten Fiának bennem levő életével, vagy értelmem még nincs neki alárendelve?

Az Úr Jézus Krisztus gondolkozásmódját alakítom-e ki magamban, aki sohasem beszélt az önmagához való jogairól, hanem belső éberségben maradva szellemét szakadatlanul alárendelte az Atyának?

Felelős vagyok azért, hogy szellememet egyetértésben tartsam az Ő szellemével. 

Ekkor Jézus Krisztus lassanként felemel az Atya akaratának való teljes odaszentelésbe, oda ahol Ő él, ahol már ügyet sem vetek semmi másra. Isten félelmében így viszem véghez megszentelődésemet.

Vezethet Isten az Ő útján és meglátják Őt mások is egyre jobban az életemben?

Vedd komolyan a dolgodat Istennel szemben és akkor minden mást figyelmen kívül hagyhatsz!
Legyen Isten a szó legszorosabb értelmében az első helyen az életedben!

 

A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE❣️

"💞Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.,, 

(2Kor 5,9)"

Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben.
Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk".

Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. 

Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed?
Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.

Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.

Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban.

Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki?
Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.

A MESTER ÍTÉL❣️

https://www.youtube.com/watch?v=nIYWH36Vi-o

"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt" (2Kor 5,10)

Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetõknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett mûvében. 

Maradj állandóan Krisztus ítélõszéke elõtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. 

A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtõl erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. 

Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. 

Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." 

Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bûn büntetése, hogy megátalkodsz a bûnben. Nemcsak Isten bünteti a bûnt; hanem a bûn erõre kap és teljes mértékben visszafizet a bûnösnek. 

Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. 

Bûnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bûn. 

A bûn következményeitõl semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.

"Ha a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). 

Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklõbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.