A LEGMAGASABB KAPASZKODÓ❣️

"💞Vedd a te fiadat... és áldozd meg égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked" 
(1Móz 22,2)

A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt 18,26-27)!
Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta.
Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét.

Ha őszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Ő minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektől, amelyek torzítva mutatják be Őt.
Sok ilyen hamis hiedelemtől kell megszabadulnunk, amilyen pl. az, hogy Isten azért vesz el egy gyermeket, mert anyja túlságosan szereti.

Ez ördögi hazugság és egyben eltorzítja Isten igazi természetét. Ha az ördög meg tud akadályozni abban, hogy megmásszuk a legmagasabb kapaszkodót, akkor meg is teszi. Az a célja, hogy ne szabaduljunk meg az Istenről alkotott rossz elképzeléseinktől.

De ha hűek maradunk Istenhez, átvezet a tűzpróbán, amelyben jobban megismerjük Őt magát.
Ábrahám hitében az volt a nagyszerű, hogy kész volt bármit megtenni Istenért. Nem törődött vele, milyen hittétellel van ellentétben engedelmessége.
Ábrahám nem volt saját meggyőződésének kegyeskedő tisztelője, különben megölte volna Izsákot és az angyal szaváról feltételezte volna, hogy az az ördög szava.

Csak a vakhitű viselkedik így. Ha hű maradsz Istenhez, Ő minden akadályon át egyenesen az Ő megismerésének belső szentélyébe vezet, csakhogy ott mindig fel kell adnunk saját meggyőződésünket. Ne kérd Istentől, hogy próbáljon meg!
Ne mondd, mint Péter: "Veled kész vagyok... halálra menni". Ábrahám nem fogadkozott, hű maradt Istenhez és Isten megtisztította hitét.

ALKALMAS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN❣️

"💞Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben" (2Tim 4,2)

Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hajlamban, hogy csak "alkalmatlan" időben állnak elő az Igével. Ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. 

"Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben", azaz akár van kedved hozzá, akár nincs. 

Ha csak azt tennénk meg, amire hajlamot érzünk, akkor sokan soha semmit sem csinálnánk. 

Szellemi területen is vannak munkanélküliek, szellemileg gyengék, akik vonakodnak bármit tenni, hacsak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést. Istenhez való helyes viszonyunk próbája éppen az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, akár érzünk ihletést, akár nem. 

A szolgáló testvér legveszélyesebb csapdája, hogy bálványt csinál ritka pillanataiból. 

Amikor Isten Szelleme az ihletettség és a belső látások idejével ajándékoz meg, ezt mondod:

 "Ezután Isten kedvéért mindig ilyen leszek". Nem, nem leszel ilyen. 

Az ilyen pillanatok teljesen Isten ajándékai. Nem akkor ragadhatod magadhoz őket, amikor akarod. 

Ha azt mondod, hogy mindig olyan akarsz lenni, amilyen legjobb perceidben vagy, akkor Isten számára kibírhatatlan teher leszel és sohasem teszel semmit ihletés nélkül. 

Ha istenné teszed legjobb pillanataidat, maga Isten eltűnik az életedből. 

Nem is tér vissza addig, amíg el nem végzed legközelebbi kötelességedet és meg nem tanulod, 

hogy ne csinálj bálványt ritka pillanataidból.

ÓVÁS A LÉHASÁGTÓL❣️

"💞De ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek" (Lk 10,20).

Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, 

amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. 

Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének.

Menj ki a "táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát" (Zsid 13,13). 

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek.

Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk!

Ott van bennünk a kalmár szellem: "Ennyi meg ennyi lélek megtért, és ennyi a megszenteltek száma, hála Istennek, most már minden rendben van". 

A mi munkánk ott kezdődik, ahol Isten kegyelme lerakta az alapot. 

Nem mi mentjük meg az embereket, mi csak tanítványokká tesszük őket.

Mind a megmentés, mind a megszentelés Isten fenséges munkája; nekünk, az Ő tanítványainak az a dolgunk, hogy addig tanítsuk az embereket, amíg teljesen megadják magukat az Úrnak.

Egyetlen teljesen neki átadott élet többet ér Istennek, mint száz olyan, akik csak felébredtek a Szent Szelleme által. 

Mint Isten munkatársainak, szellemi jellegünket kell létrehoznunk; ez Isten  bizonyságtétele munkatársairól. 

Isten az Ő kegyelme által felemel minket az élet magasabb színvonalára, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy másokban is ez történjék.

Ha a munkatárs nem él Krisztussal Istenben elrejtve (Kol 3,3), könnyen válhat tanítvány helyett felforgató diktátorrá. 

Közülünk sokan basáskodnak egyesek és egész gyülekezetek felett.

Amikor az Úr tanítványságról beszélt, elöljáróban mindig odatette: "ha"; sohasem állította nyomatékosan: "neked meg kell tenned ezt!" 

Tanítványságunk szabad választásunkra van bízva.

A MUNKA MÉLTÓSÁGA❣️

"💞Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9)

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. 

A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja.

Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. 

Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan.
Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak,

hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta.

De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, 

hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat.

A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották.
De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.

Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, 

mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, 

hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

ELMÚLÓ FÉNY❣️

"💞Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18)

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. 

Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak.
Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk.
Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk.

"Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).

Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. 

Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.
Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. 

Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. 

Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség.

A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. 

Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk.

"Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).

Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. 

A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.

NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK❣️

"Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" Jn 14,9

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek.
Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket.
Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk.

Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. 

Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban.
Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet.
Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel.

"Uram, mutasd meg nekünk az Atyát".
Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs".
Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. 

Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem.
Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges.

Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak.
Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).

Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék?
Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek.
Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem.
Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, 

amint tőle jön.

Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most.
Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20)

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket.
Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk.
Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik.
Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk.
A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: 

"Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33).
Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem".
A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak.
Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg.
Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit?
Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.