SZOKD MEG, HOGY JÓ LELKIISMERETED LEGYEN❣️

"💞Botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor" 

(Csel 24,16)

Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. 

Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak. 

A lelkiismeret az a képesség bennem, amely összekapcsol a legmagasabbal, amit ismerek és megmondja: mit kíván tőlem ez a legmagasabb. A lelkiismeret a lélek szeme, amely vagy Isten felé, vagy a legmagasabbnak tartott felé kutat, ezért más-más emberben másképp nyilvánul meg. 

Ha megszoktam, hogy mindennel mindig Isten elé állok, akkor lelkiismeretem Isten tökéletes törvényét tárja elém és megmutatja, mit tegyek. Csak az a kérdés, akarok-e engedelmeskedni. Igyekeznem kell lelkiismeretemet olyan érzékenyen tartani, hogy botránkozás nélkül éljek. 

Olyan tökéletes egyetértésben kellene élnem Isten Fiával, hogy gondolkozásom szelleme minden helyzetben megújuljon és azonnal "megvizsgáljam, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,2). 

Isten mindig nevel minket a legapróbb részletekig. Olyan éles-e már a hallásom, hogy meghallom a Szellem leghalkabb suttogását is és tudom, mit kell tennem? 

"Meg ne szomorítsátok Istennek Szent Szellemét" (Ef 4,30). 

Nem mennydörgő hanggal közeledik, az Ő hangja olyan halk, hogy könnyen semmibe vehetjük. Egyetlen dolog tartja meg lelkiismeretünket érzékenynek iránta: ha megszokjuk, hogy állandóan nyitva legyünk Isten előtt. 

Ha vita támad, hagyd abba! Ha ezt mondod: "Miért ne tenném meg?" - már rossz vágányra kerültél. Amikor a lelkiismeret megszólal, nem lehet tovább vitatkoznunk. 

Saját vesztedre engeded meg, hogy valami elhomályosítsa az Istennel való közösségedet. 

Ejtsd el, bármi legyen is az, és ügyelj arra, hogy belső látásod mindig tiszta maradjon!

SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID❣️

"💞Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8)

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk.
Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk.
Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak.

Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia.
Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod.
Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat.
Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat.

Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg.
Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt.
Neked hol nincs kapcsolatod Istennel?
Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

https://www.youtube.com/watch?v=yHWHbOh_cNY

EZT NEM ÉRED EL OLYAN KÖNNYEN❣️

"💞Ragasszatok a testvérekhez való hajlandóság mellé... szeretetet" (2Pt 1,7)

A szeretetet a legtöbben nem tudnánk meghatározni, nem tudjuk, mire gondoljunk, amikor szeretetről beszélünk. Szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk egy másikkal szemben.
Lelki vonatkozásban Jézus azt kívánja, hogy Őt részesítsük előnyben. (Lk 14,26).

Könnyű elsőnek lennie Jézus Krisztusnak, amikor már Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe Szent Szelleme által. De azután ki kell dolgoznunk gyakorlatban is mindazt, amit itt Péter megemlít. 

Az első, amit Isten tesz, az, hogy kiűzi belőlem a dölyföt és az álszenteskedést. 

A Szent Szellem megjelenti nekem, hogy Isten nem azért szeret engem, mert szeretetreméltó vagyok, hanem azért, mert az Ő természete a szeretet.

Ezután azt mondja nekem: "Te is szeress ezzel a szeretettel", "amint én szerettelek titeket, 

úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 15,12). Számtalan emberrel hozlak össze, akiket nem tudsz becsülni és meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked.

Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni! Sokan közülünk megpróbáljuk, de csakhamar belefáradunk.
Az Úr "hosszútűrő" (1Kor 13,4).
Befelé nézve lássam meg, hogy Ő hogyan bánt velem. Az a tudat, hogy Ő minden bűnösségem, aljasságom, önzésem és rosszaságom ellenére végsőkig szeretett engem, kikényszerít engem a világba, hogy ugyanúgy szeressek én is másokat. Isten szeretete kimeríthetetlen irántam, és én az Ő szeretetének ezen a kőszikláján állva szerethetek másokat.

A kegyelemben való növekedés abban a pillanatban megáll, amint én ingerült leszek.
Azért haragszom, mert furcsa emberrel kell együtt élnem? 

Gondoljak arra, mennyit bosszantottam én Istent!
Kész vagyok-e annyira eggyé válni az Úr Jézussal, hogy állandóan áradhasson belőlem az Ő szeretete és szelídsége?
Sem a természetes, sem az isteni szeretet nem marad meg, ha nem gyakoroljuk. 

A szeretet önkéntes, magától jön, de önfegyelmezéssel meg kell maradni benne.

KEZDEMÉNYEZZ❣️

,,💞A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet" (2Pt 1,5)

"Ragasszatok mellé": ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. 

Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi!
De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, nem Ő járat helyes úton. 

Mindezt nekünk kell tennünk.

 

Ki kell dolgoznunk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk.
"Ragassz mellé" azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz.
A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és tájékozódunk azon az úton, amin járnunk kell.
Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered!
Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést!
Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább!
Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelmi állapotod is veszélyben forog.
Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást! Égesd fel a hidakat magad mögött!

 "Meg akarom írni ezt a levelet", "ki akarom fizetni ezt az adósságot!"
Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné! Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk!
Olyan állapotba kell jutnunk, hogy megértsük, mit mond Ő.
Amikor aztán jön a válság, ösztönszerűen Istenhez fordulunk, mert már kialakult bennünk ez a szokás.
Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol nem vagyunk.

NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN❣️

"💞Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18)

Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. 

Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. 

Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. 

Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad. 

Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is. "Ahol nincs látás..." 

Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. 

Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. 

Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. 

Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. 

Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? 

Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? 

Friss és életképes-e szellemi szemléletünk? 

ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️

"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk 14,28)

Urunk itt nem arról a költségről beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Ő számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerűség, majd a botránkozás és gyűlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységű halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idő és az örökkévalóság forog.

Jézus Krisztus felszámította a költséget.
Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."

Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. 

Azt jelentik, hogy az Ő hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nőket tudja felhasználni, akikben Ő mindent elvégzett.
"Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom."

Egyedül azokat a férfiakat és nőket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, 

akik őt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél.

Ezek a feltételek kemények, de dicsőségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit építünk.
Emésztő tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? 

Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek 

és - itt van a csapda. Őszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. 

Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele.
Az Ő épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.

SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN❣️

,,💞A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal 5,1)

A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt".
Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40).
Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát.
Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg. Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez.
Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, 

amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, 

hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt.
Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes. Ne türelmetlenkedj!
Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát! Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében.
Jézus Krisztus azt mondta:
"Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet"
(Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".