BONTAKOZTASD KI, AMIT ISTEN BELÉD HELYEZETT❣️

"💞Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..." (Fil 2,12-13)

Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, 

meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel.
Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?"

 Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele.
Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. 

Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel.
Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn. Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe.
Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13)

Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned.
Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára.

 
Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz.
Saját önkéntes választásaid Is-ten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, 

mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. 

A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. 

Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni.

 
Ez a dinamit: a Szent Szellem iránti engedelmesség.
Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása?
Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, 

aki megcselekszi.

ISTEN BIZTATÁSA❣️

"💞Mert Ő mondotta... úgyhogy bízvást mondjuk" (Zsid 13,5-6)

Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom:
"Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz előérzetek. 

Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. 

Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen. 

Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg. Egyetlen úton űzhetjük ki a rettegést magunkból, ha Isten biztatására figyelünk. Mitől rettegsz? 

Nem vagy gyáva, készülsz bátran szembenézni a nehézzel, mégis ott lappang benned a rettegés.

Mikor senki és semmi sem segíthet rajtad, akkor mondd ezt: "Az Úr az én segítségem, ebben a percben, mostani helyzetemben is." Megtanultad-e, hogy csak akkor állj elő dolgokkal, ha már hallgattál Istenre, vagy már kimondtad és azután próbálod összhangba hozni Isten Igéjével?
Fogóddz meg erősen az Atya biztatásába és azután mondd nagy bátran: "Nem félek!" (Zsolt 118,6).

Nem számít, milyen gonoszság, vagy igazságtalanság vár rád ezen az úton, 

Ő ezt mondta: "Nem hagylak el soha."
A gyengeség is akadály lehet, odafurakodik Isten biztatása és a mi feleletünk közé. 

Amikor tudatára ébredünk, milyen gyengék vagyunk a nehézségekkel szemben, a nehézségek óriásokká nőnek, 

mi magunk pedig nevetségesen kicsivé leszünk, Isten pedig mintha nem is volna.

Emlékezz ilyenkor Isten biztatására: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." 

Megtanultunk-e már azon a hangon énekelni, amit Isten szólaltatott meg?
Betölt-e mindig az a bátorság, amely így szól: "Az Úr az én segítségem"? (Zsolt 56,5)

ISTEN NEM HAGY EL SOHA❣️

"💞Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5)

Milyen irányba folynak a gondolataim?
Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését?
"Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"

 "Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem!

Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?"
Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra! "Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben.
Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását? 

Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát.
Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.

AZ ÚR TITKA❣️

"💞Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14)

Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e?
Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit. 

Sokan rád bízzák titkos bánatukat, 

de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása.

Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit.

Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét. "Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" 

(Zsolt 25,12).

Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk.

Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű döntéseink útján vezet minket.
De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. 

Amint kétely merül fel, rögtön állj meg!
Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és ne mondd ezt: Miért ne tenném meg?

Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"

MI TÖLT BE TÉGED❓

"💞Kicsoda az, aki féli az Urat?" (Zsolt 25,12)

Mi tölt be téged? Talán azt mondod: semmi!

Pedig mindnyájunkat betölt valami, legtöbbször saját magunkkal vagyunk eltelve, vagy mint keresztyének - a megtapasztalásainkkal. A zsoltáros szerint Istennel kellene betelnünk. 

Isten töltse be a tudatunkat, ne pedig a róla való gondolkozás. Isten jelenléte töltse be teljes életünket kívül-belül. 

A gyermek tudata annyira anyjával van eltelve, hogy ha tudatosan nem is gondol rá, de ha valami baja támad, az anyjához tartozás érzése az, ami megmarad benne.
Így élhetünk, mozoghatunk és létezhetünk mi is Istenben, láthatunk mindent Isten szemszögéből, ha mindig előtérbe nyomul bennünk az Isten-tudat.

Ha Isten betölt minket, semmi másnak nincs helye bennünk, se gondnak, se bánatnak, se félelemnek.
Most értjük meg, miért mondja Urunk az aggodalmaskodást bűnnek. 

Hogy merünk hitetlenkedni, amikor Isten annyira körülvesz minket?
Ha Istennel vagyunk betelve, biztos menedékünk van az ellenség minden támadása ellen.

"Lelke megmarad a jóban" (13) - nyomorúságban, félreértések, és rágalmak közepette is.
Ha életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben (Kol 3,3), 

Ő megőriz minket a nyugalomban.
Mi fosztjuk meg magunkat Isten állandó társaságának csodálatos kinyilatkoztatásától.
"Isten a mi oltalmunk" (Zsolt 46,2). Ezen a védőfalon semmi sem törhet át.

A MEGDÖBBENTÕ KÉRDÉS❣️

"💞Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?" (Ez 37,3)

Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van:
"Uram, Te tudod, én nem."
Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd:
"Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni."

Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel.
Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak.
Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten majd megteszi azt, amit én nem tudok megtenni? Annyira esem kétségbe az emberek miatt, amennyire nem ismertem fel, hogy mit tett értem Isten. Vajon olyan csodálatosan és valóságosan megtapasztaltam Isten hatalmát és erejét, hogy sohasem esem többé kétségbe senki emberfia miatt?
Egyáltalában történt-e már bennem valami szellemi síkon? Személyes megtapasztalásom hiánya egyenes arányban áll félelmemmel. "Íme én megnyitom a ti sírjaitokat" (12).

Amikor Isten azt akarja megmutatni neked, hogy milyen a tőle elszakadt emberi természet, azt rajtad mutatja meg.
Ha Isten Szelleme adott már neked látást arra vonatkozóan, hogy mi vagy az Ő kegyelme nélkül (- és ezt csak akkor teszi, amikor Szent Szelleme munkálkodik), akkor tudod, hogy nincs gonosztevő, aki csak felényire olyan gonosz a valóságban, mint amilyen te vagy a hajlamokban.
Isten megnyitotta "síromat", és "tudom, hogy énbennem (azaz a testemben) nem lakik semmi jó" (Róm 7,18).
Isten Szelleme megmutatja, milyen az emberi természet az Ő kegyelme nélkül.

ADD ISTENNEK AZ ELSÕ HELYET❣️

"💞Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben"(Jn 2,24-25)

Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. 

Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban,

amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. 

Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, 

mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! 

Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében. 

Tedd első helyre Isten igényeit!
"Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9).

Az ember abban engedelmeskedik, amit szükségesnek lát; Urunk Atyja akarata iránt volt engedelmes. 

Ma hangzik a hívás: "Valami szolgálatot kell végeznünk!
- A pogányok Isten nélkül halnak meg, mennünk kell, hogy beszéljünk nekik Őróla."

 - Arra legyen gondunk mindenekelőtt, hogy Isten velünk szemben támasztott igényeit személy szerint kielégítsük.
"Ha késik is, bízzál benne..." (Hab 2,3).
Ezeknek az igehirdetéseknek az a céljuk, hogy helyesen viszonyuljunk Isten igényeihez.
Amikor az Ő igényeinek eleget tettünk, akkor Ő megnyitja előttünk az utat arra, hogy másutt is érvényre juttassuk kívánságait. Isten bizalmát tedd az első helyre!
"Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be" (Mt 18,5).

Isten bizalma irántam abban mutatkozik meg, hogy úgy ajándékozza magát nekem, 

mint egy kicsi gyermek.
Isten azt várja tőlem, hogy életem "Betlehem" legyen.
Engedem végbemenni, hogy természeti életem lassan átformálódjék Isten Fiának bennem való élete által?
Istennek az a végső célja velem, hogy az Ő Fia ábrázolódjék ki az én halandó testemben.