A SZELLEMBEN SZENT❣️

"💞Hogy megismerjem Őt..." (Fil 3,10).

A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! 

A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. 

Vakmerően felad mindent maga körül. A Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a bizonyos dologban felismerjük Őt. 

Önmagunk érvényesítése trónra ülteti a munkát. 

A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában. Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk, vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk Jézus Krisztust. 

Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus életében. 

Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában is: 

"Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6). 

A szellemi ember célja, hogy "megismerjem Őt"! 

Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? 

Ha nem így van, akkor cserben hagytam Őt. 

Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. 

A keresztyén munkában sokszor az a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt megtennünk. 

De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja, hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.

AKI SZELLEMILEG LUSTA❣️

"💞 Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyva a magunk gyülekezetét" (Zsid 10,24-25)

Mindannyian hajlamosak vagyunk a szellemi restségre. Nem akarunk belemenni az élet durva, kíméletlen forgatagába, egyetlen törekvésünk az, hogy nyugton hagyjanak, hogy megóvjuk nyugalmunkat. A Zsidók 10. fenti verse arról ír, hogy egymást buzdítsuk, tartsunk össze. 

Mindkettőhöz kezdeményezés szükséges, hogy Krisztus érvényesüljön, ne önmagunk. 

A különvált, visszahúzódó, magános élet ellentéte annak a szellemiségnek, amit Jézus Krisztus kíván tőlünk. Szellemi mivoltunk próbára van téve, amikor igazságtalansággal, durvasággal, hálátlansággal és mindenféle kellemetlenséggel van dolgunk; mindezek arra irányulnak, hogy szellemileg lustává tegyenek minket. Visszahúzódásunkat azzal fedezzük, hogy imádkozunk és Bibliát olvasunk.

Csak örömünk és békességünk kedvéért keressük Istent, azaz nem Jézus Krisztust szeretnénk, hanem csak a benne való örömet. Ez az első lépés a rossz irányba. 

Ezek a dolgok következmények, mi pedig okká igyekszünk tenni őket.

 "Méltónak tartom pedig - mondta Péter -, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket" (2Pt 1,13).

Nagyon kellemetlen, ha Istennek egy ilyen "ösztökéje" - aki tele van szellemi tevékenységgel - 

oldalba bök minket. Tevékeny munka és szellemi tevékenység nem ugyanaz.
A tevékeny munka lehet utánzata is a szellemi tevékenységnek. 

A szellemi lustaságnak az a veszélye, hogy nem akarjuk, hogy felbuzdítsanak, csak lelki nyugalomról akarunk hallani.
Jézus Krisztus soha nem támogatja a visszahúzódás gondolatát: "Menj és mondd meg testvéreimnek..."

A NAGY PRÓBA❣️

"💞Nem szolgálhattok az Úrnak" (Józs 24,19)

Bízol-e még csak egy parányit is bármi másban - Istenen kívül? Bízol-e még egy kicsit a természetes erényben vagy a körülmények alakulásában? Nem építesz-e magadra csak egy kicsit is abban az új feladatban, amit Isten eléd állított?

Erre vonatkozik a próba. Teljesen igaz, ha ezt mondod: "Nem tudok szent életet élni". 

De azt elhatározhatod, hogy megengeded Jézus Krisztusnak: tegyen téged szentté.

 "Nem szolgálhattok az Úrnak" - de odaállhatsz arra a helyre, ahol Isten mindenható ereje munkálkodhat rajtad.

Annyira rendben vagy Istennel, hogy várhatod tőle: tegye nyilvánvalóvá benned az Ő csodálatos életét? "?mi az Úrnak szolgálunk" - mondta a nép (21).

Ezt nem hirtelen indításból, hanem jól megfontolt kötelezettségvállalásból mondták. 

Lehet, hogy te azt mondod: "De Isten soha nem hívhatott el engem erre! 

Én méltatlan vagyok, nem rólam van itt szó." De rólad van szó, és minél gyengébb és gyarlóbb vagy, annál jobb. 

Akinek van miben bíznia, az utoljára jut el oda, hogy kimondhatja: "Én az Úrnak szolgálok"! 

Ilyeneket mondunk: "Ó, ha igazán tudnék hinni..." 

Azt kellene mondanod: "Ó, ha igazán akarnék hinni..."! 

Nem csoda, hogy Jézus Krisztus annyira hangsúlyozza a hitetlenség bűnét.

 "Nem is tett ott sok csodát az Ő hitetlenségük miatt" (Mt 13,58)

Ha valóban hinnénk, hogy Isten úgy is gondolja, ahogyan mondja - hol lehetnénk már azóta! 

Isten elmondja, hogy mi mindenné akar lenni a számomra - megengedem-e, hogy mindazzá legyen?

AKARJ HŰSÉGES LENNI❣️

"💞...válasszatok magatoknak még ma, akinek szolgáljatok" (Józs 24,15).

Az az akarat, amikor az egész ember csupa cselekvés.
Akaratomat szüntelen gyakorolnom kell. Akarnom kell engedelmeskedni, akarnom kell megnyerni Isten Szent Szellemét.
Amikor Isten látást ad nekünk az igazságról, soha nem az a kérdés, hogy Ő mit fog tenni, hanem, hogy mi mit teszünk. Az Úr nagy feladatokat állít elénk, és a legjobb, amit tehetünk az, ha visszaemlékezünk: mit tettünk, amikor Isten megérintett, amikor megmentett, vagy amikor először láttuk meg Jézus Krisztust, vagy amikor felismertünk egy drága igazságot.

Akkor könnyű volt Istennek hűséget fogadnunk. Ezekre a pillanatokra emlékezz vissza most, amikor Isten Szelleme új feladat elé állít! "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok."
Ez tehát tudatos számvetés, nem olyasvalami, amibe könnyen belesodródsz.

Amíg ebben nem döntöttél, addig minden más függőben marad.
Ez az ügy csak Istenre és rád tartozik; ne tanácskozz testtel és vérrel. Minden új javaslatnál a többiek egyre inkább "kívülállnak"; itt kezdődnek a nehézségek! Isten megengedi, hogy szentjeinek a véleménye számítson neked, mégis egyre kevésbé vagy bizonyos abban, hogy a többiek megértik-e a lépésedet, amit tenni készülsz.
Nem a te dolgod megállapítani, hova akar Isten vezetni!
Csak egyet akar megértetni veled: Önmagát. Ígérd meg neki: "Hű leszek hozzád."
Amint elhatároztad, hogy hű leszel Jézus Krisztushoz, önmagad ellen tanúskodsz.
Ne kérdezz más keresztyéneket!
Előtte valld meg: "Neked akarok szolgálni." Akarj hű lenni és bízd másokra, hogy ők is azok legyenek.

LÁTÁS ÉS VALÓSÁG❣️

"💞És tóvá lesz a délibáb..." (Ézs 35,7)

Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör ránk a Sátán a kísértéseivel. 

Mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme továbbmennünk. 

A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk. "Nem színarany az élet,
De föld mélyéből ásott durva vas; A sors csapásai kikalapálták S átformálták használható eszközzé." Isten látást ad nekünk, aztán levisz a mélységbe, hogy a látásnak megfelelő formára kalapáljon.
Ez a mély völgy az a hely, ahol sokan elcsüggednek és engednek a kísértésnek. 

Minden látás valósággá válik, ha van türelmünk kivárni.
Gondold meg, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Ő sohasem siet. 

Mi mindig lázas hajszában vagyunk.

A látás dicsőségének fényében tovább végezzük dolgainkat, de a látás még nem valóság bennünk. 

Erre Isten levisz a mély völgybe, átvisz tüzeken és vízbe merít, hogy kalapácsa alatt formát ölthessünk, míg eljutunk odáig, hogy ránk bízhatja az igazi valóságot. 

Amióta a látást megkaptuk, Isten mindig munkában volt, hogy remekbe önthessen.
Mi pedig újra meg újra kibújunk a keze alól és igyekszünk saját látásunk szerint formálni magunkat. 

A látás nem légvár, hanem annak meglátása, amivé Isten szeretne téged tenni.
Engedd magad feltenni a korongra, hogy forgathasson, amint neki tetszik; és amilyen bizonyos, 

hogy Isten Isten, te pedig te vagy, éppolyan bizonyos az is, hogy a látás szerint kiformál.
Ne veszítsd el a bátorságodat ez alatt az eljárás alatt.
Ha kaptál valaha látást Istentől, akárhogy igyekszel megelégedni alacsonyabb színvonallal, Isten nem engedi meg soha, hogy az alacsonyabb szinten maradj.

https://www.youtube.com/watch?v=u9fd_jMwdcI

ISTEN EGYIK NAGY TILALMA❣️

,,💞Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8)

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom.
Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. 

Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember.

Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? 

Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. 

Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. 

Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem.

 
A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól. Az izgulás mindig bűnben végződik.
Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk.
A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk.
Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett.
Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.

Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is?
Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában!
Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni.
Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.

https://www.youtube.com/watch?v=B2sAmI7SXCQ

A SZEMÉLYES BŰN ÖSSZPONTOSULÁSA❣️

"Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5)

Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul.

Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". 

Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá.
Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre.

Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. 

Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". 

De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra.
Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú.
"És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.).

Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.