ISMERD FEL, HOGY MINDENT ISTEN IRÁNYÍT ❣️

"💞...mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,11)

Jézus Krisztus azoknak ad életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van. 
Ennek a versnek egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be gondolkozásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten irányítása, s ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg teljes bizodalmát és legyen buzgó a kérdezésben és a keresésben. Töltsön be az a tudat, hogy Isten mindig itt van!

Ha egyszer ezzel telt meg az elméd, akkor minden nehéz helyzetben is könnyű lesz emlékezetedbe idézni: 

"Atyám mindezt tudja!" Ez már nem kerül erőfeszítésedbe, hanem egészen természetesen erre gondolsz,

 amikor tanácstalanság szorongat.

Régebben ehhez vagy ahhoz az emberhez mentél oda tanácsért; de most olyan hatalmasan eltölt az isteni gondviselés tudata, hogy nehézségeiddel Istenhez mégy. 

Jézus azoknak állítja fel életszabályait, akikben az Ő Szelleme van: ezeknek az az alapgondolatuk: 

"Isten az én Atyám, szeret engem, soha nem tételezem fel, hogy Ő megfeledkeznék valamiről, 

hát akkor miért aggódnék?"

Vannak idők - mondja Jézus -, amikor Isten nem hozhat ki a sötétségből, de bízzál benne akkor is! 

Talán úgy jelenik meg, mint szeretetlen barát, pedig nem az; vagy úgy, mint kegyetlen Atya, 

de mégsem az.

Talán igazságtalan bíróként áll előtted, de Ő nem az. Erősödjék meg benned mindig jobban az a gondolat, hogy Isten ott van minden mögött!

A legkisebb esemény sem történhetik az Ő akarata nélkül; ezért teljes bizalommal támaszkodhatsz rá. 

Az imádság nemcsak kérés; az imádság a lélek magatartása, amelynek légkörében a kérés egészen természetes: "Kérjetek és megadatik nektek!"

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE❣️

"💞Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. 

Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. 

Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? 

Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. 

Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. 

Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? 

Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. 

Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. 

"Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).  Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. 

Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. 

Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak.

Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. 

Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. 

Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

https://www.youtube.com/watch?v=YtLmLFRwSYo

SZÁMOLJ AZ ÜLDÖZTETÉSSEL❣️

"💞Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is" (Mt 5,39)

Ezek a versek megmutatják, milyen megaláztatás keresztyénnek lenni. 

Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. 

Nemcsak nem kell rossz néven venned, ha megbántanak, hanem ezt az alkalmat felhasználhatod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan vagy nincsen.

A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus szelídsége. 

A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed.
Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt.

Akkor már nem az él benned, hogy: "Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek." 

Valahányszor ragaszkodom az igazamhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. 

De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól.
Ez az értelme ennek az Igének: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24).

A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete.
Ne kutasd, hogy igazságos-e a másik, de légy te magad mindig igazságos! 

Mi mindig az igazunkat keressük: de a Hegyi beszéd azt tanítja:
"Ne keresd a magad igazságát, de légy mindig igazságos."

https://www.youtube.com/watch?v=aByDUsZZ0uI

A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN❣️

"💞Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1).

Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős".
Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. 

Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. 

Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat? 

Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul.
Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele.
Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. 

Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra.

Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. " Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs."
Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.

 

SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE❣️

"Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1)

A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell.
A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg.

Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön.
Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem?
A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." 

Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki.

Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. 

Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben. Célom Isten maga, nem öröme s békéje, sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene! 

Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb

A SZELLEMBEN SZENT❣️

"💞Hogy megismerjem Őt..." (Fil 3,10).

A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! 

A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. 

Vakmerően felad mindent maga körül. A Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a bizonyos dologban felismerjük Őt. 

Önmagunk érvényesítése trónra ülteti a munkát. 

A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában. Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk, vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk Jézus Krisztust. 

Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus életében. 

Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában is: 

"Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6). 

A szellemi ember célja, hogy "megismerjem Őt"! 

Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? 

Ha nem így van, akkor cserben hagytam Őt. 

Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. 

A keresztyén munkában sokszor az a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt megtennünk. 

De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja, hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.

AKI SZELLEMILEG LUSTA❣️

"💞 Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyva a magunk gyülekezetét" (Zsid 10,24-25)

Mindannyian hajlamosak vagyunk a szellemi restségre. Nem akarunk belemenni az élet durva, kíméletlen forgatagába, egyetlen törekvésünk az, hogy nyugton hagyjanak, hogy megóvjuk nyugalmunkat. A Zsidók 10. fenti verse arról ír, hogy egymást buzdítsuk, tartsunk össze. 

Mindkettőhöz kezdeményezés szükséges, hogy Krisztus érvényesüljön, ne önmagunk. 

A különvált, visszahúzódó, magános élet ellentéte annak a szellemiségnek, amit Jézus Krisztus kíván tőlünk. Szellemi mivoltunk próbára van téve, amikor igazságtalansággal, durvasággal, hálátlansággal és mindenféle kellemetlenséggel van dolgunk; mindezek arra irányulnak, hogy szellemileg lustává tegyenek minket. Visszahúzódásunkat azzal fedezzük, hogy imádkozunk és Bibliát olvasunk.

Csak örömünk és békességünk kedvéért keressük Istent, azaz nem Jézus Krisztust szeretnénk, hanem csak a benne való örömet. Ez az első lépés a rossz irányba. 

Ezek a dolgok következmények, mi pedig okká igyekszünk tenni őket.

 "Méltónak tartom pedig - mondta Péter -, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket" (2Pt 1,13).

Nagyon kellemetlen, ha Istennek egy ilyen "ösztökéje" - aki tele van szellemi tevékenységgel - 

oldalba bök minket. Tevékeny munka és szellemi tevékenység nem ugyanaz.
A tevékeny munka lehet utánzata is a szellemi tevékenységnek. 

A szellemi lustaságnak az a veszélye, hogy nem akarjuk, hogy felbuzdítsanak, csak lelki nyugalomról akarunk hallani.
Jézus Krisztus soha nem támogatja a visszahúzódás gondolatát: "Menj és mondd meg testvéreimnek..."