MIT LÁTSZ A FELHŐIDBEN❓

"💞Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)

A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent Szelleme arra, hogy hitben járjunk.
Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. "A felhő Atyánk lábanyomában a por." 

Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. 

Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben. 

Nem igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire. Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit. Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. 

Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. 

Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. 

Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt? 

Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. 

Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. 

Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt. "Ők pedig megijedtek, amikor azok belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34). 

Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. 

El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8).

https://www.youtube.com/watch?v=4LIsjSpcAJU

ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK❓

"💞És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52)

Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. 

Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. 

Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. 

Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk. Mi az én álmom Isten céljáról? 

Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. 

Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. 

Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom,

 hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk. Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. 

Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. 

Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.

Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. 

Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, 

hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.

A MEGISMERÉS ÚTJA❣️

"💞Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajjon Istentől van-e..." (Jn 7,17)

A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. 

Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. 

Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. 

Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem. Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. 

Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. 

Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. 

Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk. Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! 

Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.

ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK KAPUJA❣️

"Boldogok a szellemi szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3)

Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. 

Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. 

Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? 

Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. 

De mikor Isten Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell. 

A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját lelkületét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva. 

A Hegyi beszéd tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is. 

Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe. 

Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok." 

Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül. 

Nem a Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" 

Így lépünk be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk! 

Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.

ISTEN JELENLÉTÉBEN BÍZVA❣️

"💞Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31)

A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. 

Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. 

A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta:

 Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). 

A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1). 

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. 

A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk. 

Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége. 

Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. 

Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). 

Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!" 

Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. 

Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! 

Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

URALMA A HÍVŐ FELETT❣️

"💞Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." 

Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; 

olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. 

De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). 

Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. 

Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, 

amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. 

Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, 

hogy neki engedelmeskedjünk. Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. 

Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, 

így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. 

Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. 

Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. 

Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára.

  "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, 

az engedelmességet" (Zsid 5,8). 

Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, 

és nem azért, hogy fiúvá lehessen.

A HIT TITKA❣️

"💞...És mondta: Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 9,5)

Tárzusi Sault a váltság csodája egy másodperc alatt átformálta. 

Az erős akaratú, elkötelezett farizeusból Jézus Krisztus alázatos, átadott életű rabszolgájává vált. Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni. 

Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk. Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke.
Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik.
Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: "Ezt kell tenned!" vagy "Csináld!" - ezzel összetöri az emberi szellemet és használhatatlanná teszi Isten számára.
Az engedelmeskedő ember rabszolga, hacsak nincs ott a szent Isten felismerése engedelmessége mögött.
Sok lélek csak akkor kezd Istenhez menni, amikor már torkig van a vallásossággal, mert az ember szívének csak egyetlen Mestere van: és ez nem a vallás, hanem Jézus Krisztus.
De amikor már megláttam Őt, jaj nekem, ha azt mondom: Nem akarom! 

Ő sohasem fog unszolni, hogy akarjam, de ha ellenkezem, máris elkezdtem aláírni lelkemben Isten Fiának halálos ítéletét.
Amikor szemtől szembe állok Jézus Krisztussal és ezt mondom: "Nem akarom!"
Ő sohasem fog kényszeríteni, de én már akkor elfordultam váltságának újjáteremtő hatalmától.

Ha a világosságra jöttem, Isten kegyelme előtt mindegy, hogy mennyire vagyok bűnös; de jaj nekem, ha a világosságot visszautasítom (Jn 3,19-21).