A SZENT SZENTSÉGE❣️

"💞Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hû teremtõnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19)

Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok; de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más. 

Az egészséges lelkû szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem. 

Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.

Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erõssé teszi Isten számára. 

Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sõt akadályoz, mert a részvét erõtlenné tesz. 

Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz. 

Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük: "Isten keményen bánt velem". 

- Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtõl van (Mt 16,23)

Óvd Isten tekintélyét! 

Könnyû Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát. 

Õrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják. 

Õ visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett. 

Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól (Lk 15,10).

Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel. 

A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait. 

Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok". 

Isten odateszi szentjeit, ahol Õt dicsõíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.

AZ ATYA MEGHALLGATJA AZ IMÁT❣️

"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41)

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. 

Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is. 

Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. 

"A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. 

Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? 

Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön? Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához? 

"Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26). 

Melyik napon? Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal. Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél? 

Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát! 

Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka. 

Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat. 

Ne ültesd trónra az emberi észt! 

A Fiú jelenti ki az Atyát, a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja. 

Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát, hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már. 

Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben és hogy 

Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül. 

Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal, hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10)

IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE❣️

"💞...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35).

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? 

Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. 

Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. 

Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? 

Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával! Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? 

Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, 

vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért?

 - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, 

nincs helye az Atyával való szent közösségnek! Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? 

Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? 

Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? 

Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, 

hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). 

Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN❣️

"Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49)

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? 

Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? 

Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait.
Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? 

Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg.

"Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.
Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? 

Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? 

Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. 

Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. 

Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. 

Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN❣️

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=n6LGS_xuA5U

"Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26).

Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban. 

"Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). 

Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. 

Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. 

Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. 

Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének. "Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). 

Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? 

Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? 

"Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana. 

Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. 

Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.

ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA❣️

"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... 

Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34)

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. 

Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. 

Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. 

De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai. 

A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. 

Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. 

A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. 

Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát. 

Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját. 

A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?" 

Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). 

A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. 

Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=8cfTpMsEUsI

ISTEN BÁTOR HARCOSAI❣️

"És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31)

Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk!
Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit." Éppen ezért választott. Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz.

Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled. Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz. Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ.

Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk. Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit.
Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30).

Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket. Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki. Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért.

Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is. 

Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt!

A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt. Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.