SZENTSÉGRE RENDELVE❣️

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16). 

Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja. 

Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. 

Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek; 

de közben Isten elgyengíti őket.

Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. 

Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel. 

Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem? 

Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet? 

Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem. 

Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok.

De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen. 

Egy terve van: megszentelt emberek teremtése. Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson. 

Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából; azért váltotta meg az embert, 

mert arra teremtetett, hogy szent legyen.

A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, 

anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között. 

Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet.
A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen. 

Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt. 

Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem.

AZ ÉN ÖRÖMEM... A TI ÖRÖMETEK❣️

"💞...hogy megmaradjon bennetek az én örömem és a ti örömetek teljes legyen" (Jn 15,11)

Mi volt Jézus öröme? Az Ő öröme az volt, hogy teljesen átadta és odaszentelte magát az Atyának. 

Az volt az öröme, hogy véghezvigye, amiért az Atya elküldte.

  "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem..." (Zsolt 40,9).

 Jézus imádkozott azért, hogy örömünk egyre teljesebb legyen, míg nem lesz azonos az övével.

 Megengedtem-e Jézus Krisztusnak, hogy bevezessen engem az Ő örömébe?

Életem nem a testi egészség, a külső események vagy az Istennek végzett sikeres munka által teljesedik ki, hanem azáltal, hogy teljesen megértem Istent és olyan közösségben vagyok vele, amilyenben Jézus volt.

Leghamarabb az rontja meg az örömünket, ha nyugtalankodunk életkörülményeink miatt. 

Jézus azt mondja, hogy e világ gondjai megfojtják az Igét. Mielőtt észrevennénk, hogy hol vagyunk, rabul ejt a dolgok látszata. Amit Isten eddig tett értünk, az csupán a küszöb; most azt akarja, hogy lépjünk be oda, ahol tanúi lehetünk és ahol hirdethetjük, hogy kicsoda Jézus Krisztus. 

Légy igazi kapcsolatban Istennel; legyen örömed ebben és akkor "élő víznek folyamai ömlenek a bensődből" (Jn 7,38). Légy Jézus Krisztus kútja, akin át Ő élő vizet áraszthat. 

Ne légy öntudatos, se szenteskedő, éld a Krisztusban elrejtett életet. 

Az az élet, amely helyes viszonyban van Istennel, olyan természetes, mint a lélegzés. 

A legtöbb áldást azoknak az életéből kaptad, akik nem voltak ennek tudatában.

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM❣️

"💞Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40).

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? 

Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.
Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza.

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.

Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban!
Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.

Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten.
A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MIRE JÓ AZ IMÁDSÁG?

"💞Uram, taníts minket imádkozni" (Lk 11,1).

A természeti ember életéhez nem tartozik hozzá az imádság. Mondogatják ugyan, hogy szenvednie kell annak az embernek, aki nem imádkozik; én nem hiszem.
Aki szenved, az az Isten Fia benne, akit nem az étel, hanem az imádság táplál. Amikor az ember felülről született, megszületett benne Isten Fiának az élete és ő vagy táplálja ezt az életet, vagy agyonéhezteti. Imádság útján táplálkozik Isten élete.
Az Újszövetségben nem találhatók az imádságra vonatkozó megszokott elképzelések. Mi úgy nézünk az imádságra, mint ami által nyerhetünk valamit magunknak.
A Biblia azon a véleményen van, hogy az imádság által magát Istent ismerhetjük meg.
 "Kérjetek és adatik nektek" (Mt 7,7).

Isten előtt állva vagy panaszkodunk, vagy védekezünk, vagy igazoljuk magunkat, vagy közönyösek vagyunk; de nagyon keveset kérünk. Pedig micsoda ragyogó merészséggel állhat elő a gyermek, aki valóban gyermek. Urunk mondja:
"Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek ..." (Mt 18,3). Kérjetek valamit és Isten megteszi.

Adj Jézus Krisztusnak lehetőséget, engedj neki teret; senki sem teszi ezt addig, amíg minden bölcsességének végére nem ért. De ha ide jutott, akkor nem gyávaság imádkoznia; csak ez a lehetősége maradt meg, hogy a Valósággal találkozzék.
Állj oda Isten elé kérdéseiddel, amikben csődbe jutott a bölcsességed. 

Amíg magaddal meg vagy elégedve, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj. 

Sokkal kevésbé igaz, hogy "az imádság megváltoztatja a dolgokat", mint az, hogy az imádság megváltoztat engem és én megváltoztatom a dolgokat. 

Isten úgy rendelkezett, hogy a váltság alapján való imádság által másként látom a dolgokat, mint azelőtt.
Nem arról van szó, hogy a dolgokat külsőleg változtatja meg az ima, hanem, hogy az ember belső beállítottságát csodálatosan megváltoztatja.

NYUGTALANKODOL❓

"💞Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

 

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. 
Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet".

Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? ?Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük. 

Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most? 

Felrettentenek a hullámok, amelyeket az Ő gondviselése engedett meg? Mintha hited szikláit elborítanák. 

Még most sem találtad meg a békesség, az öröm vagy a vigasztalás forrását? 

Minden kopár és terméketlen? Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát! 

A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága, hogy rendben vagy Istennel, mert szabad a lelkedet feléje fordítanod. 

Ha azonban nem vagy rendben Istennel, nem tudsz másfelé fordulni, csak önmagad felé. 

Ha megengeded, hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát, akkor vagy nyugtalankodsz vagy hamis békességed van. 

Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra, hogy békességet kapj tőle? 

Ha igen, akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad. 

De ha magad próbálsz segíteni magadon, ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből és megérdemled, ami ér. 

Azért nyugtalankodunk, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. 

Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk, nyugtalanságunk azonnal eltűnik, mert benne nincs békétlenség, és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk. 

Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben, fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg, 

mit mond Ő: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"

A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE❣️

"💞Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15)

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. 

A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.

De amint kiszolgáltatjuk magunkat, a Szent Szellem megtölt Jézus örömével.

Az önzetlenség végső célja, hogy életünket adjuk barátunkért. 

Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, az a vágy tölt be, hogy odaadjuk életünket Jézusért. 

Még gondolatunkban sem fordul meg, hogy ezzel áldozatot hoznánk, mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt. 

Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9). Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában. 

Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással? 

Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod, akkor nincs áldás áldozatodon. 

De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben, akkor lassan, de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje. 

Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat. 

A szeretet kiölésének egyik gyakori és legkegyetlenebb módja a természetes hajlamokon alapuló megvetés. 

A szent szeretete az Úr Jézus. Isten szeretése nem érzelmi vonzódás; úgy szeretni, amint Isten szeret, 

a lehető leggyakorlatibb szeretet. "Titeket pedig barátaimnak mondottalak." 

Ez a barátság a bennünk megteremtett új életre épül, és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel, 

hanem csak az Istenből való új élettel. 

Kimondhatatlanul alázatos, mocsoktalanul tiszta és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.

BŰNEINK LAJSTROMA❣️

"💞Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. 

Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). 

Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! 

Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "

Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra". 

Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál. Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel, az Istennel való okoskodást az odaszánással. 

Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat. 

Talán pénzt kérek Istentől valamire, amire szükségem van, amikor még van kifizetetlen adósságom? Kértem Istentől szabadságot, míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg? Valakinek nem bocsátottam meg, nem voltam kedves hozzá, nem éltem úgy, mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.). 

Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek, de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó, ha a világosságban járok. 

Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság: érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel. Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk. 

Ha megnézzük a bűnlajstromot, nagyon világosan meg fogjuk látni, mi nincs rendben nálunk: - ez a barátság, ez az adósság, ez a kedélyállapot. 

Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei. 

Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".