"MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN❣️

"💞Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).

Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. 

Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. 

Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. 

A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: 

"Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. 

A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. 

Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? 

Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. 

Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? 

Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. 

Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. 

"Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE❣️

"💞Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog. 

Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát, - valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja.

Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8), Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi.

Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi.

 "Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a "Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket.
Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van: ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről. 

Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk.

A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával.
Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8).

 
Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk.
Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk. Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.

ELRENDELT A SZOLGÁLATRA❣️

"💞És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5)

Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. 

Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. 

Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." 

Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. 

Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. 

Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. 

Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. 

A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..." 

Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. 

Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. 

A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. 

Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

KÉPZELŐERŐ VAGY SUGALMAZÁS❓

"💞...a Krisztus iránt való egyenesség..." (2Kor 11,3)

Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell.

Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. 

Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban.
Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény. Ítélőképességed később alakul ki, de mi sohasem ennek alapján látunk, hanem úgy látunk, mint a gyermekek.

Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25).

Életünk legkisebb eseménye - a Szent Szellem ellenőrzése nélkül - elég arra, hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon, és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni. 

A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni. 

Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet. Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, 

hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van.

Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek, olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük, és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.

TEDD MEG MAGAD - 2. rész❣️

"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5)

Eltökélt fegyelmezés

Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerû elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzésébõl, ami az Atya akaratától eltérõ lett volna. 

"A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? 

Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésbõl támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. 

Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. 

Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívõk, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által.

Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bûnt és az ördögöt. 

Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelõsséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.

TEDD MEG MAGAD❣️

"💞Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).

Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. 

Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. 

Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. 

Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). 

A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. 

Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. 

A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. 

Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. 

Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. 

Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10)

A JÓINDULAT FORRÁSAI❣️

"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" 

(Jn 4,14).

Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. 

"Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. 

Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani. 

Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. 

Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. 

Van valami közted és Jézus Krisztus között? 

Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. 

Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. 

Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen. 

Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? 

"Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" 

Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.