TARTS LÉPÉST ISTENNEL❣️

"💞Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24)

Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog.
Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz.

Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk.
Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá. Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna.

Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt.

A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek.
Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk.
(Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.)
Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne!

Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. 

Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.

AZ ÉBER TANÍTVÁNY❣️

"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38). 

"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. 

Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. 

Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: 

"Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." 

Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? 

Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie? 

Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk. 

A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. 

A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak".

 "És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták. 

Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem. 

Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok", és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.

SZEDD ÖSSZE MAGAD❣️

"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az igazságosságnak a szent életre" (Róm 6,19).

Nem tudom magamat megváltani és megszentelni, nem szerezhetek engesztelést bűneimért, nem tudom jóvá tenni, ami rossz, tisztává, ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen.
Ez mind Isten munkája. Hiszek-e abban, amit Jézus Krisztus elvégzett? Tökéletes váltságot szerzett! Állandó valóságként áll-e ez előttem? Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem hogy higgyünk!
Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet.

Ha hitemmel élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok. 

Elszigetelten élek és szememet saját tisztaságomra szegezem. Őrizkedj attól a kegyességtől, amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.
- Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos Istennek. Káros az embereknek is. 

Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos élményedet. Nem tehetünk semmi Istennek tetszőt, amíg határozottan nem a váltságra építünk.
Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az életemet. 

Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll, úgyhogy Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik.
Az engedelmesség azt jelenti: teljesen Jézus engesztelő áldozatára építek, és engedelmességemre Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol.

Őrizkedj attól a kegyességtől, amely a természetes életet tagadja; ez csalás.
Mindig újra állj oda a váltság ítélőszéke elé, hogy egyik vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!

KIZÁRÓLAG KRISZTUS❣️

"Jöjjetek énhozzám..." (Mt 11,28).

Ugye megalázó, ha azt mondják nekünk, hogy Jézushoz kell mennünk? 

Emlékezz vissza azokra a dolgokra, amelyekkel nem akarsz Jézus Krisztushoz menni. 

Ha tudni kívánod, mennyire valódi a hited, akkor ezen mérd le: "Jöjjetek énhozzám!" 

Mindabban, amiben nem vagy valódi, inkább magyarázkodsz, kibúvókat keresel, szomorkodsz, ahelyett, hogy mennél. Bármi egyebet inkább megteszel esztelenségedben, csak ne kelljen menned, úgy amint vagy. Amíg a szellemi orcátlanságnak bármilyen kicsiny maradéka van benned, addig elvárod Istentõl, hogy nagy dolgokkal bízzon meg. Õ pedig mindössze ennyit mond: "Jöjj!"

"Jöjjetek énhozzám!" Amikor meghallod ezt a hívást, tudod, hogy valaminek történnie kell elindulásod elõtt. A Szent Szellem megmutatja neked, mit kell tenned - mi az, aminek a gyökerére kell vágnod a fejszét, mert akadályoz abban, hogy pontot tehess egy bizonyos dolog után. 

Nem jutsz elõbbre soha, ha ezt nem vagy hajlandó megtenni. 

A Szent Szellem megállapítja, hogy hol van ez a legyõzhetetlen akadály benned, de nem mozdíthatja el, amíg te meg nem engeded neki.

Hányszor jöttél Istenhez kéréseiddel, aztán elmentél azzal az érzéssel: 

"Most az egyszer jól csináltam" - pedig üresen mégy el, noha Isten az egész idõ alatt kinyújtott kézzel ott állt, nemcsak azért, hogy megragadjon téged, hanem hogy te is megragadd Õt. 

Gondolj Jézus legyõzhetetlen, felülmúlhatatlan és fáradhatatlan türelmére: "Jöjjetek énhozzám!"

A LÁTOMÁS ÉS A VALÓSÁG❣️

"Elhívott szenteknek..." (1Kor 1,2)

Köszönd meg Istennek, hogy látást ad arra nézve, mivé kell lenned.

Megláttad, de még nem érted el. Amikor lent vagyunk a völgyben, ahol próbára vagyunk téve, hogy a választottak közé tartozunk-e, innen a legtöbben közülünk visszafordulnak. 

Nem vagyunk felkészülve azokra az ütésekre, amikre szükség van, hogy kiformálódjék a látás szerinti lényünk. Megláttuk, hogy nem vagyunk azok, akikké Isten akar tenni, de engedjük-e, hogy Isten "az igazi formára és használatára kovácsoljon"? 

Az ütések mindig hétköznapi módon és közönséges emberek által érnek bennünket. 

Időnként látjuk, mi Isten célja, de hogy engedjük-e a látást valóságos jellemmé válni, az tőlünk függ, nem Istentől. 

Ha szívesebben lustálkodunk a hegyen a látás emlékeiből élve, akkor a gyakorlatban nem vagyunk használhatók a közönséges fából faragott emberi életben. 

Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni a látottakra. Ne az elragadtatásokban és Istenről elmélkedve akarjunk élni, hanem a gyakorlati valóságban a látomás világosságánál mindaddig, amíg az igazi valósággá nem válik. 

Nevelésünk minden kis mozzanata erre irányul. Tanuld meg megköszönni Istennek, hogy tudtodra adja kívánságait. 

A kis "vagyok" mindig méltatlankodik, amikor Isten szól: Tedd meg! 

A kis "vagyok" hadd zsugorodjék össze a hatalmas "VAGYOK AKI VAGYOK" (2Móz 3,14) felháborodásától: "A VAGYOK küldött téged". Az Ő szava legyen az uralkodó. 

Megdöbbenve ébredünk rá, hogy Isten tudja, hol élünk és melyik barlangba bújunk el előle! 

Felkutat ott, mint hirtelen villám. 

Egyetlen teremtmény sem ismeri az ember lényét úgy, ahogyan Isten ismeri.

- El Shaddai — szószerinti jelentése: 'az Isten, aki több, mint elegendő' vagy 'az, aki teljességgel elegendő'. -

ÚJJÁSZÜLETÉS❣️

"💞...amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).

Milyen nehézséggel áll szemben Jézus Krisztus, ha engem újjá akar teremteni?

Van egy örökségem, amibe nem volt beleszólásom, nem vagyok szent, valószínűleg nem is leszek soha; és ha Jézus Krisztus csak annyit tehet, hogy megmondja: szentté kell lennem, akkor tanítása csak kétségbeejt. 

De ha Jézus Krisztus Megváltó, aki belém helyezheti a saját örökségét, a szentséget, akkor már kezdem megérteni, mire céloz, amikor azt mondja, hogy szentté kell lennem. 

A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe beléhelyezheti saját öröklött természetét, és minden kívánalma ehhez a természethez szól. 

Tanítása az Ő belém plántált életére vonatkozik. 

Az én dolgom, hogy döntsek, beleegyezem-e Istennek a bűn felett kimondott ítéletébe: ez Jézus Krisztus keresztje. 

Az Újszövetség azt tanítja az újjászületésről, hogy - amikor egy embert a rászorultság tudata lesújt - Isten beleplántálja Szent Szellemét az ember szellemébe. És ekkor az ember szelleme erőforrásra talál Isten Fia Szellemében, "...míg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). 

A megváltás csodája, hogy Isten új természetet tud belém helyezni, amely által egészen új életet élhetek. Amikor végső szükségbe jutottam és beismerem tehetetlenségemet, akkor mondja Jézus: 

"Boldog vagy." Csakhogy el kell jutnom idáig! 

Isten a Jézus Krisztus természetét nem olthatja belém - aki saját felelősséggel bíró erkölcsi lény vagyok - anélkül, hogy azt tudatosan ne kívánnám. 

Mint ahogyan egy ember által lépett be a bűn az emberiség életébe, ugyanúgy a Szent Szellem is egy EMBER által jött. 

A megváltás lehetővé teszi, hogy megszabaduljak bűnörökségemtől és Jézus Krisztus által új, szeplőtelen örökséget kapjak, a Szent Szellemet.

ELFAJULÁSRA VALÓ HAJLAM❣️

"Azért amint egy ember által jött be a világba a bűn, a bűn által pedig a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivel mindenki vétkezett" (Róm 5,12)

A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt büntette az egész emberiséget, hanem hogy a bűn adottsága - az, hogy igényt tartok saját magamra - egy ember által hatolt be az emberiség életébe. De sokkal mélyebb kijelentés az, hogy egy másik EMBER magára vette és el is törölte az emberiség bűnét (Zsid 9,26).

A bűnre való hajlam nem az erkölcstelenség vagy a gonosztett, hanem az érvényesülési vágy:

"Én vagyok a magam istene." Ez a hajlam kialakíthat bennünk akár nemes erkölcsösséget, akár becstelen erkölcstelenséget, de csak egy alapon: igénylem az önmagamhoz való jogomat. 

Amikor Urunk előtt ott álltak a gonosz minden erejével megszállt emberek és olyanok is, akik tisztán, erkölcsösen és becsületesen éltek, Ő nem figyelt sem az egyik romlottságára, sem a másik erkölcsösségére, hanem arra nézett, amit mi nem látunk: a természetes hajlamra. 

A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni. Csak Isten nyúlhatott hozzá a váltságban. 

Jézus Krisztus keresztje által Isten megváltotta az emberiséget az öröklött bűnadottság miatti kárhoztatás alól. 

Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. 

Nem azért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani, visszautasítom az Ő szabadítását. 

Ettől a pillanattól kezdve a kárhozat bélyegét viselem. 

"Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság a világba jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot" (Jn 3,19).