A SZEMPONT❣️

"💞De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban" (2Kor 2,14)

Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is.
Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, 

lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától! 

Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, 

azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében.
Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk.

Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva"

 - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom".
Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, 

Ő mindig győzelemre vezet". 

Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben?

Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt.
Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. 

Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni.
A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).

"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.

EGYÁLTALÁN SEMMIT❣️

"💓Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Urunk sohasem táplálja elõítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük. 

Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle elõítéleteink.

Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie.

 "Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak."
- Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, 

Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket. Belsõ nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal.
Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk. 

Egyetlen egy dolgot kíván Isten tõlünk: a feltétel nélküli odaszánást!

Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régibõl. A régi ünnepélyesség eltûnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentõl van..." (18. v.).

Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk?

Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életbõl semmit sem, de egyszerûen és tökéletesen bízunk Istenben.
Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Õt magát.

Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne?
Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.

A SZENT SZELLEM BIZONYSÁGTÉTELE❣️

"💞Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt..." (Róm 8,16)

Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott. "Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?" 

Nem teheti! Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned.

Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak. 

De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat, akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk. 

Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érvelésedet, Isten megbizonyítja, amit érted tett; akkor aztán a saját merészségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt.
Ha vitássá válik, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől, akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni. 

Ne hivatkozz erre vagy arra a személyre, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: "Jöjjetek énhozzám!"

Menj, ha fáradt vagy és megterhelt; kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13). 

Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról, de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat.

Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget, ami józan eszünk döntéseit követi, pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot, de soha nem tanúskodik az okoskodásunk mellett.
Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk. Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad!

AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK❣️

"💞...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20)

Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán.
Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat.
A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony.
A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.
A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön.
Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt.
Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére.
Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük.
Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem.
A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

,,💞Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3)

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? 

Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által?
Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben?
Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! 

Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" 

Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30) és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett.

 
Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség.
Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele.

 
Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5,8)

Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39).

 
A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg.
Soha ne tekintsd a következményt oknak.
A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.

AZ ELHANYAGOLT TITOK❣️

"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36)

Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik.
Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. 

Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten.
A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. 

Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik. 

Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. 

Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk.A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. 

Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében. 

Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát.
Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád.
De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni.
De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.

A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA❣️

"💞 Mert az Ő nevéért mentek ki " (3Jn 7)Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk.
"Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)

- azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni!

Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete.
Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.

A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben.
Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem.
Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.

A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve.

A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára.
Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.