MÉG MINDIG EMBERI❣️

"💞...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek,,! (1Kor 10,31)

A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsõülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hõsies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hõsök is vagyunk. 

Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsõítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. 

Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsõségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!"
"Milyen kegyes, áhítatos asszony!"

Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentõl!"

A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsõségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tûnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hûség. 

Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsõítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban.
A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.

MI KÖZÖD HOZZÁ❓

"💞Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)

Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. 

Sok idõbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog mûkedvelõ gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. 

Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned!

Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod elõzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?"

Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát.
Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled.

A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Õ elhatározása általad jusson el másokhoz az õ áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet.

Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos.
Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja õt.
Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következõ fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltûnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk.
A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.

ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE❣️

,,Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27)

Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk.
A megszentelõdés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség.
Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerûen észreveszi a diszharmóniát.
A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belsõ zavar Isten Szellemének az intése.
Amikor Õ megdorgál, abban a pillanatban állj meg!
Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten.
Ha Isten Szellemétõl újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk.
"Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentõl elfogadtunk.

Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Õt. 

Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése!
Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit!
Õrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyõzõdésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínû, hogy mégis meg kell tenned, ha az Õ szentje vagy.
Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen.
A szent ne valamilyen elvhez legyen hûséges, hanem az isteni élethez. 

Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. 

Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hûségesen hívõnek, mert meglepõen megalázó Isten iránt hûségesnek lenni - különösen a lelki gõg számára.

HIT ÉS MEGTAPASZTALÁS 💞

"💞...Isten Fia, aki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Gal 2,20).

Hogyan képzeled el a lelked megmentését?
A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt?
Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted?
A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje.
Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned.
Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban.
Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál.
Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted.
Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy.
Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem?
Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek?
A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen.
Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.

SZELLEMIVÉ LETT ÉLET❣️

"💞Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Hogyan képzeled el a lelked megmentését?
A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? 

Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? 

A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. 

Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned.

Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. 

Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. 

Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. 

Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy. 

Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem?

Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek?
A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen.
Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.

A DÖNTŐ EMELKEDŐ❣️

"💞Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2)

Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk!
Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk.
Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie!
Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.

"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott."
Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. 

Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak.

Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. 

Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. 

Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet.

Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben.
Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét.
Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán.

Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. 

Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. 

Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.

MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN❣️

"💞....Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2)

A megszentelõdés után a következõ nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe.
Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre.
Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel.
Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Õ világra szóló tervében.
Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat elõre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém.
Isten az Õ saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tõlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne.
Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Õ akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát.
Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Õ jóságában.

Az önsajnálkozás az ördögtõl van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe.
Akkor saját világomat élem a világban és Isten sohasem emelhet ki belõle, mert félek, hogy kint megfagyok.