HOL DŐL EL A CSATA❓

"💞Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom.
Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. 

Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. 

De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. 

Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. 

Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. 

Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése.
Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. 

Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. 

Ez az út vezet az átadáshoz.
Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. 

Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK❣️

,,💞Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14)

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35).
Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. 

Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. 

Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott.
Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül.
Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről. Megszületése bennem.
"Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19).
Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen?
Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon.
"Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény.
Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem.
Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam. Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.

ELREJTETT ÉLET❣️

"💞A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3)

Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben.
Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne.
Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte.
A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni.
Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.
Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!"
De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37). 

Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne.

Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).
Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned.

Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: 

"Békességemet adom neked!"

Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom.
"Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben"
- Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.

HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN❓

,,💞Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti.
Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? 

Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt?
Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét?
Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem?
Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek.
Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával.
Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal.
Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi.
Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5).
A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak.
Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. 

Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.

AZ ATYA VONZÁSA❣️

"💞Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44)

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes.
Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád.
A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? 

Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja. 

Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket.
A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben.
Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek.
Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. 

Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.
Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik.
Isten csodája képen az én hinni-akarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS❣️

"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk"
(1Kor 2,12)

Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén.
Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal.
Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre.
Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat.
Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz.
Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye.
Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte?
Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál?
Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod:
"Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. 

Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.

A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA❣️

"💞És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket"(Jn 12,32)

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus.
Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá.
A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.

Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra.
Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen.
Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy.

Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön.
Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed.
A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: 

Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor.
Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül.
Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, 

meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél.

A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el.
Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia.
Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk.

Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket.
Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.