INTÉS ÖNFEGYELMEZÉSRE

"És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne az egész tested vetessék a gyehennára" (Mt 5,30).

Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le.
Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé.

Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le.
Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott. 

Amikor Isten az újjászületés által átformál valakit, a kezdődő új életre jellemző a csonkaság. 

Száz meg egy olyan dolog van, amiket nem mersz megtenni; olyan dolgok ezek, amelyek a te szemedben és a téged ismerő világ szemében úgy hozzád tartoznak, akár a jobb kezed és szemed, és aki nem szellemi gondolkozású, ezt mondja: "Ugyan, mi van abban?

Milyen lehetetlen vagy!" Nem volt még olyan szent, aki ne ilyen csonkán kezdte volna az új életét.
De jobb belépni az életbe csonkán és Isten szemében mégis kedvesen, mint az emberek szemében kedvesnek lenni és bénának Isten előtt. Jézus Krisztus eleinte sok olyanban akadályoz meg Szelleme által, amit mindenkinek szabad, csak neked nem. Ügyelj, nehogy saját megfegyelmezett életedet mások bírálgatására használd.
Csonka élettel kezdünk, de a 48. versben Jézus már a tökéletesen kibontakozott élet képét mutatja meg:
"Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes."

 

MINDIG MOST❣️

Pál szolgálatának gyalázata és dicsősége

1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.
2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!
3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben,
6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek,
10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.
(2Kor 6,1-10).(Itt ehhez a tanításhoz az Új fordítás a legjobb)
https://abibliamindenkie.hu/uj/2CO/6/

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra.
A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle.

"Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét?
Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem."

Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe.

Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása.

Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből. "Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később.

Egy szó van a lelki szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad. "...akiknek semmijük sincs..." (10).
Sohase tarts vissza magadnak valamit.
Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! 

Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a győzelmes szegénység.

HA ELJUTUNK ODÁIG!

Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, átadottan életünk.

"Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés.
Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. 

Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. 

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. 

De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? 

Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat (Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.
A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.

Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni.
Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

A GAZDAGSÁG SZOKÁSA❣️

"💞Isteni természet részeseivé legyetek" (2Pt 1,4)

Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk". Az első ilyen szokás, hogy észrevegyük: Isten gondoskodik rólunk. "Nincs rávalóm, hogy megszerezzem" - mondjuk és ebben a mondatban az egyik legnagyobb hazugság rejtőzik.
Az élet más síkján is nagyon ízléstelen pénzről beszélni, a szellemi életben is; mégis úgy beszélünk, mintha mennyei Atyánk kitagadott volna minket. Igazi szerénység jelének tartjuk, ha egy nap estéjén elmondjuk:
"Ó, igen, éppen csak átjutottam, de nagyon komoly küzdelem volt."
Pedig a mindenható Isten a mienk Jézus Krisztusban!
Ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon.
Mit számít, ha nehezek a külső körülmények?
Miért ne lennének nehezek? Ha önmagunkat sajnáljuk és jajgatunk, ahelyett hogy fényűzésnek tekintenénk a nélkülözést, akkor Isten gazdagságát száműzzük az életünkből és másokat is akadályozunk abban, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat.

Nincs kártékonyabb bűn, mint az önsajnálkozás, mert félretolja Istent, trónra ülteti az önzést és panaszra nyitja a szánkat. Életünk szellemi élősdi lesz; nem szép és már nem bővölködő ez az élet.
Amikor Isten elégedett kezd lenni velünk, kiforgat minden képzelt gazdagságunkból, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden forrásunk benne van (Zsolt 87,7).
Ha Isten fensége, kegyelme és hatalma nem ábrázolódik ki bennünk úgy, hogy tudatában sem vagyunk annak, akkor felelőssé tesz minket ezért.
"Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét" (2Kor 9,8)
Ezért tanuld meg másokra tékozolni ezt a kegyelmet! Viseld magadon Isten lényének a bélyegét és áldása mindig átárad majd rajtad mások felé.

BÉKETŰRÉS HITBEN❣️

"💞Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10)

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében.
Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja:

 "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére!
Miben van éppen most türelemre szükséged?
A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal.
"Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).

A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. 

Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. 

A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba. Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal.
Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. 

Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek.

"💞Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. 

Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.

HELYETTES KÖZBENJÁRÁS❣️

"💞Mivelhogy azért, testvérek, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Zsid 10,19)

Őrizkedj attól az elképzeléstől, mintha a közbenjárás személyes együttérzésünk Isten elé vitelét jelentené, kérve Őt, hogy tegye azt, amit kívánunk. 

Egyedül annak köszönhetjük, hogy Istenhez közeledhetünk, mert Urunk - helyettünk - azonosította magát a bűnnel. Örömmel beléphetünk a szentélybe "a Jézus vére által". 

A szellemi önfejűség a közbenjárás legnagyobb akadálya és ennek az az alapja, hogy a magunkban, vagy másokban lévő olyan dolgok iránt vagyunk részvéttel, amiket nem tartunk kiengesztelésre szorulóknak. 

Azt képzeljük, hogy vannak bennünk helyes és erényes dolgok, amelyeket nem kell Krisztus engesztelő áldozatának talajára vinnünk; és ez a gondolat olyan jóllakottá tesz, hogy nem tudunk közbenjárni. 

Istennek mások felőli látásával nem vagyunk egyek; önfejűsködünk Istennel szemben; mindig vannak saját elképzeléseink és a közbenjárás csupán saját természetes rokonszenvünkből fakad. 

Rá kell jönnünk arra, hogy Jézus azonosulása a bűnnel gyökeresen megváltoztatja minden rokonszenvünket. 

A helyettes közbenjárás azt jelenti, hogy mások iránt érzett természetes rokonszenvünket felcseréljük Istennek mások iránti érdeklődésével. 

Az lesz a fő szempont, hogy Isten mit akar tenni mások érdekében. 

A másokért való imádságomat önkényesen végzem-e, vagy mint helyettes közbenjáró? 

Kedvetlen vagyok, vagy zavartalan a kapcsolatom Istennel? Önfejű vagyok-e, vagy szellemi ember? 

Elhatároztam, hogy a magam útján járok, vagy elhatároztam, hogy egységben leszek Istennel?

A TÛRÉS SZENVEDÉLYE❣️

"💞Ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3)

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz.
A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. 

Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27).

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja.
Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket.
Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. 

A szellemi elégültség a gonosztól van. "Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. -
"A szabadulásért való poharat felemelem"(Zsolt 116,12-13)

Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést.

 "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk.
Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk.
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12)

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 

De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!