ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31)

Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát.

  "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).

Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni.
"Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51). 

Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét.

A természeti, testi embernek vannak kitűzött céljai, de a szellemi életben nincs saját célunk.

Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk, de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16).

Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján.
Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja, sőt minél tovább megyünk, annál bizonytalanabbnak látszik. 

Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna, mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.

Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról: "Arra választott, hogy ide vagy oda menjek", "elhívott erre a különleges munkára". 
Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése. 

Nem a munka a lényeg, amit végzünk, semmiség az egész - csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..." Ő folytonosan magához fogad minket. 
Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk...

MÉG VALAMIT AZ Ő ÚTJAIRÓL

Ő is oda jön, ahová elküld minket."Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban" (Mt 11,1)

Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét. 

De amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr elment a te városodba tanítani. 

Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad. Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa elé. "Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám." - Ez azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja. Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester... készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33). Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés szerepét? Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten már nem is fér hozzájuk? Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé változtatná, ha engednénk, hogy megtegye. Amikor bizonyosan tudjuk, milyen módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni. Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49). Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre. Eléggé felszabadultunk-e már saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni amit Ő mondott. Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.

TISZTASÁG❣️

"...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20)

"💞A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
Mert **a szívből származnak** a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.,, 

(Mt 15,18-20)

Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; 

aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "

Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." 

Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - 

Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, 

hogy figyelemre méltassuk. 

Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? 

Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, 

hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. 

Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. 

Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz. Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. 

Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. 

A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, 

aki a szeplőtlen tisztaság.

https://www.youtube.com/watch?v=e4FJ2GN2Ibk

BOLDOG VAGYOK-E ÍGY?

"💞Boldogok, akik..." (Mt 5,3-10) 

Jézus szavai, először olvasva, csodálatosan egyszerűeknek látszanak, nem lepnek meg. 

Figyelembe se vesszük őket. Elsüllyednek tudatalatti világunkba. 

A boldogságmondások például szelíd, szép parancsolatoknak tűnnek a világtól elvonult és reménytelen embereknek.

De úgy tűnik, nem sok gyakorlati hasznuk van a hétköznapok világában, amelyben élünk. 

Mégis csakhamar rájövünk, hogy a boldogságmondásokban benne van a Szent Szellem robbantó ereje. Bizonyos körülmények között robbanó erővel hatnak; és amikor a Szent Szellem valamelyik mondást emlékezetünkbe idézi, akkor ezt mondjuk:

 "Milyen meglepő kijelentés!" - ilyenkor döntenünk kell, belemegyünk-e abba a hatalmas szellemi átalakulásba, ami végbemegy életkörülményeinkben, ha engedelmeskedünk ennek a tanításnak. 

Ilyen módon munkálkodik a Szent Szellem. 

A Hegyi beszéd szó szerinti magyarázásához nem kell újjászületnünk: az gyerekjáték. 

De ha a Szent Szellem által életünk különböző helyzeteire vonatkoztatjuk Urunk szavait, ez szent és komoly feladat. Tapasztaljuk robbantó erejét.

Jézus tanítása kiesik természetes nézeteink keretéből; először meglepő nyugtalanságot teremt. 

Tetteinket és szavainkat hozzá kell igazítanunk Jézus Krisztus tanításaihoz. 

A Szent Szellem ezt esetről esetre megteszi. A Hegyi beszéd nem szabályok és törvények gyűjteménye, hanem annak az életnek a leírása, amit akkor élünk, amikor a Szent Szellem munkálkodik bennünk.

ADOTTSÁG ÉS CSELEKVÉS❣️

"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságosságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek királyságába" (Mt 5,20)

A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzõk, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. 

Jézus azt mondja, hogyha az Õ tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is. Legyenek indítóokaid olyan tiszták, hogy maga a Mindenható Isten se találjon benne semmit, amit kárhoztatna. 

Ugyan ki állhat meg Isten örökkévaló világosságában anélkül, hogy ne lenne benne kivetnivaló? 

Csak Isten Fia! És Õ jogot formál arra, hogy váltsága által bárkibe beleolthassa saját lényét és olyan egyszerûvé és tisztává tegye õt, amilyen a gyermek. Az Isten által megkívánt tisztaság lehetetlen, kivéve, ha belsõleg újjáteremtett vagy; ezt vitte véghez Jézus a megváltásban.

Senki sem tisztíthatja meg magát azzal, hogy a törvényeknek engedelmeskedik. 

Jézus Krisztus nem törvényeket és szabályokat ad nekünk. Tanításai olyan igazságok, amelyeket csak az Õ nekünk ajándékozott természetével érthetünk meg és érhetünk el. 

Jézus Krisztus váltságának nagy csodája az, hogy általa megváltoztatja öröklött hajlamainkat. 

Nem az emberi természetet változtatja meg, hanem annak a fõ mozgató rugóit.

"Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságosságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek királyságába" (Mt 5,20).

A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzõk, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. 

Jézus azt mondja, hogyha az Õ tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is. Legyenek indítóokaid olyan tiszták, hogy maga a Mindenható Isten se találjon benne semmit, amit kárhoztatna. 

Ugyan ki állhat meg Isten örökkévaló világosságában anélkül, hogy ne lenne benne kivetnivaló? 

Csak Isten Fia! És Õ jogot formál arra, hogy váltsága által bárkibe beleolthassa saját lényét és olyan egyszerûvé és tisztává tegye õt, amilyen a gyermek. 

Az Isten által megkívánt tisztaság lehetetlen, kivéve, ha belsõleg újjáteremtett vagy; ezt vitte véghez Jézus a megváltásban.

Senki sem tisztíthatja meg magát azzal, hogy a törvényeknek engedelmeskedik. 

Jézus Krisztus nem törvényeket és szabályokat ad nekünk. Tanításai olyan igazságok, amelyeket csak az Õ nekünk ajándékozott természetével érthetünk meg és érhetünk el. 

Jézus Krisztus váltságának nagy csodája az, hogy általa megváltoztatja öröklött hajlamainkat. 

Nem az emberi természetet változtatja meg, hanem annak a fõ mozgató rugóit.

MEGSZENTELŐDÉS -2.rész

"Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lett nekünk Istentõl és igazságosságul, szentségül és váltságul" (2Kor 1,30).

Az élet oldala. A megszentelõdésnek az a titka, hogy általa Jézus Krisztus tökéletes tulajdonságaiban részesülök, nem fokról fokra, hanem azonnal, amint hit által valósággá vált bennem, hogy Jézus Krisztus szentségül lett nekem. Nem jelent kevesebbet, mint hogy általa Jézus Krisztus szentsége észrevehetõen az enyém lesz.

A szent élet egyetlen csodálatos titka nem Jézus utánzása, hanem hogy az Õ tökéletes tulajdonságai megnyilvánuljanak az én halandó testemben. "Krisztus tibennetek" - ez a megszentelõdés. 

Az Õ csodálatos életének részesévé leszek a megszentelõdésben - hit által, Isten kegyelmének királyi ajándékaként. 

Kész vagyok-e oly valóságosan megszentelõdni Istenért, amilyen valóság ez az Õ Igéjében?

A megszentelõdés Jézus Krisztus szent tulajdonságainak elnyerése. Az Õ türelme, szeretete, szentsége, hite, tisztasága, szépsége minden megszentelt lélekben és mindegyik által megmutatkozik. 

A megszentelõdés nem azt jelenti, hogy Jézusból erõt veszünk a szentséghez, hanem hogy Jézussal együtt elfogadjuk azt a szentséget, ami benne van, hogy bennünk is ott legyen. 

A megszentelõdés nem utánzás, hanem részesít valamiben. Az utánzás egészen más. 

Jézus Krisztusban minden tökéletes; és a megszentelõdés titka az, hogy Jézus tökéletessége rendelkezésemre áll és általa lassan de biztosan rendezett, egészséges és szent életet kezdek élni. 

Isten hatalma birtokba vett (1Pt 1,5).

MEGSZENTELŐDÉS 1 rész❣️

"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3)

A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. 

Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. 

Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. 

"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26). 

A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. 

Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). 

Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton.

"De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk.

  "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." -

 Pedig kívánja. Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? 

Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve. 

Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. 

Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.