MIRŐL KELL LEMONDANUNK?

"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2).

Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned.

Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság!
Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt.

"Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez.
Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja.
Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten.
Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért.

Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni.
A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.

AZ ÁTADÁS UTÁN MI LESZ?

"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).

Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van.
Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására.
Megvárja, amíg az ember maga adja át neki.

Ezt a harcot nem kell megismételnünk.
Add át magad szabadításra. "Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket"
(Mt 11,28). Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság, azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk, mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat, Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!" Önként jövünk. Add át magad a lemondásra.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."(Mt 16,24).

Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében. Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki. 

Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása.
Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit.

Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk.
Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged."
Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad?
Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod.
Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti. 

Az átadás után mi lesz?
Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.

SZELLEMI ZAVARTSÁG❣️

"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22)

.
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. 

Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron. Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8). 

Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha. 

Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz. A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között. 

Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia. Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik? 

Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13). Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van. 

Megmondta: "Aki kér, mind kap." Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett. Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8). "

Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" 

Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát? 

Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten.

 Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE 2.rész -❣️

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14)

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. 

Közvetlen környezetünkben jelentkezõ jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. 

Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerûbb munkát úgy végezhessem el, mint Õ. Úgy használom-e a törülközõt, mint Õ? 

Törülközõk, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. 

A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). 

Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Õ szemében. 

"Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezõre." 

Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". 

Sokan már az elsõ tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: 

"Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE❣️

"💞Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! 

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "

Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." 

Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. 

Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz.

A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. 

Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor.
Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "

Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. 

Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. 

Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40). 

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.

Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza. 

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban! 

Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. 

A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

"💞Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20)

Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok." Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. 

Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. 

Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te nem tudsz.

Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele, akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed hat a környezetedre - ha a világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van. 

Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. 

Őrizkedj az olyan emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. 

Ha a hasznosság a próbakő, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc. 

A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. 

Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. 

Urunk az ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel. 

Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).