ISTEN BOCSÁNATA❣️

"💞A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1,7).

Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. 

Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. 

Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. 

Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá!

Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. 

Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen. A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. 

Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon.

Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást.
A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg.
Saját természetének mondana ellene, ha megtenné.
Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. 

Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély.

A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben.
Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti.
Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával.
Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.

BELSÕ SZABADSÁG ÁLTAL GYÕZÜNK❣️

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36)

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: 

"Nem tudom megtenni." 

A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. 

A személyiség egyre többet és többet kíván Istenbõl, ilyennek vagyunk teremtve. 

Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. 

De a bûn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bûntõl, egyéniségünktõl nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.

Isten figyelemre sem méltatja természettõl való egyéniségünket szellemi életünk kifejlõdésében. 

Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" 

Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. 

Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. 

Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" 

Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!

"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. 

A Megváltó a bûntõl szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel.
Errõl beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". 

Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!"
Szabadok legbensõbb lényetekben, szabadok belülrõl.
Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tõle nyerjük az erõt.

AZ ÖRÖK CÉL❣️

"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).

Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát.
"Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Õ a bennem lévõ természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetõség a kérdezõsködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség.
Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerûen megyek. Ha Õ azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha õ azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Õ lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten!
Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtõl szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Õ lénye azonnal megnyílt elõttünk.
"Isten minden ígérete Õbenne lett igen és Õáltala ámen" (2Kor 1,20).
Engedelmességbõl születik az "igen".
Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.

MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL❣️

"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10)

Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást.
Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban.
Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. 

Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! 

Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel.
Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. 

Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam. Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján.
Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz.
A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten.
Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban.

 
A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén.
Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"

A MESTER RENDELETEINEK KULCSA❣️

,,💞Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38)

Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van; ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka.
Nem az a munka, amit manapság annak tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól.

Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem.
Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!"

Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség.
Meg kell látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság.
Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek "nemzetek", hanem csak a világ.
Hányan imádkozunk "személyre való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra vagyunk tekintettel?

Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg.
Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét.
Tegyük fel, hogy eljönne a válság atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a gabonát Jézus Krisztusnak?
"Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom van!"
Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhíva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen.

Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele.
Urunk hívása nem valamilyen különleges munkára szól;
Ő önmagához szólít. "Kérjétek azért az aratás Urát" és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld titeket.

ÉS HA ISTEN HALLGAT❓

"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6)

Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van.
Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok?

 
Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled.

- Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet?
Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával.
Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni.

Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. 

Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít.
Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott."
Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.

Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott."
A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét.
Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.

HOGYAN TUDOM MEG?

Engedelmesség -

"💞Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Mt 11,25).

Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre.
Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől. 

Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. 

De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől, azonnal munkához lát a sötétség és a halál.

Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. 

De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény.

Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény.

"Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is." Már most megértheted.
Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz.
A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. 

Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz.
Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!