ÉLŐ-E AZ ÁLDOZATOM❓

,,💞Megépítette ott Ábrahám az oltárt... és megkötözte az õ fiát, Izsákot" (1Móz 22,9)

Ez az esemény azt a nagy tévedést szemlélteti, amikor azt gondoljuk, hogy Isten végsõ követelése velünk szemben a halál vállalása. Isten a halál általi odaáldozást kívánja, amely képessé tesz arra, amit Jézus tett: hogy életünket odaszánjuk. 

Nem így, hogy "kész vagyok veled a halálba menni", hanem "kész vagyok annyira eggyé lenni a te haláloddal, hogy életemet Istennek szentelhessem". 

Úgy látszik, feltételezzük Istenrõl, hogy egyes dolgok átadását várja tõlünk. 

Ettõl a tévedéstõl tisztította meg Isten Ábrahámot és ugyanez a nevelés folyik a mi életünkben is. 

Isten sohasem mondja, hogy valamit csak azért adjunk oda, hogy éppen csak odaadjuk; hanem azért kívánja tõlünk ezeknek a dolgoknak a feladását, hogy hozzájuttasson ahhoz az egyhez, amiért érdemes élni: a vele közösségben való élethez! Ennek az életnek a kibontakozását gátoló kötelékek megoldozásáról van itt szó. 

Mihelyt Jézus halálával eggyé leszünk, ezek a kötelékek nyomban lehullanak, mi pedig olyan szoros közösségbe jutunk Istennel, hogy életünket is oda tudjuk áldozni neki.

Isten szemében mit sem ér, ha meg akarunk halni érte. 

Azt akarja, hogy "élõ áldozattá" légy (Róm 12,1), hogy minden erõdet odaadd neki, Jézus Krisztus áldozata által megváltva és megszentelve. Az ilyen áldozat kedves Isten elõtt.

JÉZUS BIZALMASA❣️

"💞Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem?" (Jn 14,9)

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. 

Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. 

Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. 

Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). 

Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). 

A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. 

Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e?

Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, hogy én elmenjek" (Jn 16,7). 

Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket. Jézus örül, ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka (Jn 15,1-4).

Ha egyszer Jézus Krisztus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. 

Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. 

A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus Krisztus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. 

Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelti. 

Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.

https://www.youtube.com/watch?v=K0QXMvxuXP0

AZ Õ EREJÉBEN VALÓ ÉLET KÖVETKEZMÉNYEI❣️

"💞Ahova én megyek, most oda nem jöhetsz, később azonban utánam jössz" (Jn 13,36)

"És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!" (Jn 21,19). 

Három évvel azelőtt már mondta Jézus: "Kövess engem", és akkor Péternek könnyű volt engedelmeskedni. 

Jézus vonzereje megragadta, nem szorult rá a Szent Szellem segítségére, hogy követhesse. 

Aztán odáig jutott, hogy megtagadta Jézust és a szíve összetört. 

Később megkapta a Szent Szellemet és most Jézus újra mondja: "Kövess engem!" 

Most nem lát mást maga előtt, csak a megmentő Úr Jézus Krisztust.

Az első "kövess engem"-ben nem volt semmi titokszerű: csak külső követés volt. 

Ez a második most arra hívta, hogy a belső vértanúságban is kövesse Őt (Jn 21,18).

E két hívás között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust! 

Végére jutott saját erejének és magabiztosságának; nem volt már egyetlen idegszála sem, amire rá merte volna bízni magát. Megalázott állapota alkalmassá tette arra, hogy feltámadott Ura adhasson neki valamit: 

"Rájuk lehelt és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet!" (Jn 20,22).

Sohase bízzál abban a változásban, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: 

az Úr Jézus Krisztusra, és arra a Szent Szellemre, akit Ő adott. 

Fogadkozásaink és elhatározásaink az Ő megtagadásába sodornak bele, mert nincs hatalmunk megvalósítani őket. 

Csak amikor önmagunkkal végeztünk, vagyis teljesen megadtuk magunkat - nemcsak elképzelve, hanem valóságosan -, akkor fogadhatjuk be a Szent Szellemet.

"Vegyétek a Szent Szellemet" - ez belénk hatol. Most már csak egyetlen egy vezércsillaga van az életünknek: az Úr Jézus Krisztus.

MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST❓

"💞Péter mondta neki: Uram, miért nem mehetek most utánad?" (Jn 13,37)

Néha nem érted, miért nem teheted azt, amit szeretnél. 

Ha Isten üres terület elé állít, ne kezdd el beépíteni, hanem várj. 

Az üres térség rendeltetése talán az, hogy megtanítson téged arra, mit jelent a megszentelődés, de jöhet a megszentelődés után is, hogy megtanítson arra, mit jelent a szolgálat. Ne vágj elébe Isten vezetésének! 

Ha a legkisebb kétely merül is fel, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad: - ne tedd meg.

Lehet, hogy eleinte világosan felismered Isten akaratát pl. hogy szakíts meg egy barátságot vagy üzleti kapcsolatot, 

és határozottan úgy érzed, Isten akarja, hogy megtedd; de sohase cselekedj ennek az érzésednek az alapján. 

Ha mégis megteszed, olyan nehézségekbe sodródsz, hogy évekig sem lábalsz ki azokból. 

Várd ki Isten idejét! Ő majd bánat és csalódás nélkül véghezviszi.
Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére.

Péter nem várt Istenre: előre kigondolta, honnan jöhet a kísértés; de nem onnan jött, ahonnan várta. 

"Az életemet adom érted" (Jn 13,37). 

Péter kijelentése becsületes volt ugyan, de tudatlanságból fakadt. Jézus így felelt neki:

 "Bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem" 

(Jn 13,43). 

Ő mélyebben ismerte Pétert, mint Péter önmagát.

Nem követhette Jézust, mert nem ismerte saját magát; nem tudta, mire lesz képes.

Természetes odaadásunk nagyon jó lehet arra, hogy odavonzzon Jézushoz és hogy megéreztesse velünk az ő csodálatos voltát - de ez még nem tesz tanítvánnyá. 

Ami a természetünkből fakad, az mindig megtagadja Jézust.

FELHÕ ÉS HOMÁLYOSSÁG❣️

"💞Felhő és homályosság van körülötte" -(Zsolt 97,2)

Az Isten Szellemétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek.

De ha megkereszteltettünk Szent Szellemmel, rájövünk, hogy "felhő és homályosság van körülötte". 

Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításaival, kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni. Jézus tanításainak megértésére csak egyetlen egy mód van: ha a Szent Szellem világossága átjárja bensőnket. 

Ha még sohasem oldottuk le sarunkat lábunkról (2Móz 3,5), azaz nem hagytuk abba a vallásos közhelyek mondogatását, és ha még sohasem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól, amivel Istenhez szoktunk közeledni, akkor még az is kérdés: voltunk-e valaha is az Ő jelenlétében. 

Azok az emberek, akik fecsegnek és bizalmaskodnak vele, még sohasem találkoztak Jézus Krisztussal. Miután felszabadult örömmel és meglepetve felismerted, mit tesz Jézus Krisztus, áthatolhatatlan homályba jutsz, hogy ráébredj: kicsoda Ő.

Az Úr Jézus mondta: "...a beszédek, amiket én mondok nektek, szellem és élet" (Jn 6,63). 

A Biblia csak szóhalmaz volt nekünk - felhő és homályosság -, de a szavak hirtelen szellemmé és életté válnak, mikor Jézus Krisztus egy adott helyzetben újra mondja nekünk. 

Ezen az úton szól Isten hozzánk, nem álmok és látomások által, hanem Igéjében. 

Istenhez csak a legegyszerűbb úton, az Ige által juthat el az ember.

KÉSZ VAGY-E ELINDULNI ISMERETLEN HELYRE❓

"💞Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre... és kiment, nem tudván, hova megy" (Zsid 11, 8)

Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.

Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés": bizalomteljes építés Istenre.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől... se a ti testetek felől" (Lk 12,22), azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt sokat törődtél.

"Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka?" Ő soha nem mondja meg, mit fog tenni, de kijelenti neked, hogy Ő kicsoda. Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni", amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?

Feltéve hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora orcátlanság akkor aggodalmaskodnod? Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba.

Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet, ami megelégíti Jézus Krisztus szívét.

Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből, hitvallásaidból, megtapasztalásaidból, egészen addig, amíg - hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.

RAGASZKODJUNK A LÉNYEGHEZ❣️

"💞...az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben akár életem, akár halálom által" (Fil 1,20)

Mindenemet adom az Ő legdrágábbjáért: Krisztusért." 
Az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök." Mindannyian megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak ott, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól:" Elhatároztam, hogy mindent megteszek az Ő uralmáért, ami tőlem telik." 
Ez nem az elmélkedés, nem az alkudozás, hanem az akarat kérdése; akaratunkat feltétel nélkül és visszavonhatatlanul alá kell rendelnünk neki. Túlságosan kíméljük magunkat! Ez tart vissza ettől az elhatározástól, bár azt a látszatot keltjük, mintha másokra lennénk tekintettel. Ha azt fontolgatjuk, mibe kerül másoknak a mi engedelmességünk Krisztus hívó szava iránt, ezzel szinte szemére vetjük Istennek, hogy nem számol engedelmességünk következményeivel. Ragaszkodj a lényeghez!
Ő tudja, Ő számol vele. Dobj ki magadból minden más meggondolást, maradj Isten színe előtt erre az egyre ügyelve: "Mindenre kész vagyok az Ő legdrágábbjáért." 
Elszántam magam arra, hogy egészen és feltétel nélkül neki élek, egyes-egyedül neki.

Tántoríthatatlanul harcolok az Ő szentségéért! 
"...akár életem, akár halálom által" (21).
Pál eldöntötte, hogy semmi sem riaszthatja vissza Isten akaratának teljesítésétől.
Isten parancsa válsággá fog fokozódni életünkben, ha amíg gyengédebben irányított, elengedtük a fülünk mellett az Ő kívánságait. Olyan helyzetbe visz, ahol megkérdezi tőlünk: elmegyünk-e a legvégsőkig, készek vagyunk-e mindent kockára tenni Őérte? Mi pedig vitába szállunk vele!
Ezért aztán gondoskodik róla, hogy olyan válságba jussunk, ahol döntenünk kell - mellette vagy ellene, és ezen a ponton kezdődik el életünk "nagy vízválasztója".

Ha ez a válság téged is utolért már valamilyen módon, rendeld alá neki akaratodat feltétlenül és visszavonhatatlanul.