AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA❣️

"💞És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!"
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá.

Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat? Legyen ez a magatartásod:
"Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt:
Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre!

A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!" Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott?
Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava?

Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.
Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája.

Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie.
Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között.
Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz.
"Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16)

https://www.youtube.com/watch?v=PXL4ZEBiRbA

SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN❣️

"💞Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)

"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11)

Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket.
Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked?
Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül. Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. -
"Tudom már, ezt kell tennem!"
Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. 

Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk.
Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. 

"Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55).

 
Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki?
Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét.
Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk.
De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez?
"Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).

https://www.youtube.com/watch?v=RELsciqCuq4

SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST❣️

"💞Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)

A magam külön útján járok-e Isten ügyéért?
Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. 

Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust.
Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. 

Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak.

Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt.
Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". 

Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk. Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok?

Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust?
Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről. 

Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29).

Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, 

hogy én ezentúl istenes ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.

https://www.youtube.com/watch?v=CX0amCBo2_8

ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ❣️

"💞Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25)

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk.
Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától.
Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, 

öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, 

és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől."
"Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -,
"a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "
Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" 

Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, 

hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet.

Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja:
"Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye!
Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."
"Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34).

Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni?
Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád:
"Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?"

 - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus.
Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!

https://www.youtube.com/watch?v=Mk77Lxc6c2U

FONTOLD MEG ÉS ADD ÁT MAGAD MEGINT❣️

"💞Ha pedig a mezőnek füvét... így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket..." (Mt 6,30)

Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. 

Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele. 

Valahányszor visszaesünk szellemileg, mindig azért történik, mert orcátlanul okosabbak akarunk lenni, mint Jézus Krisztus. Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól.

Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk. Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti "tollaitokról", is gondoskodni fog".

"Vegyétek eszetekbe a mező liliomait": ott nőnek, ahova ültették őket. 

Sokan nem akarunk ott nőni, ahova ültettek minket, ezért sehol sem gyökerezünk meg. Jézus azt mondja: ha engedelmeskedünk az Isten által belénk oltott életnek, akkor Ő minden egyébről gondoskodik majd. - 

Talán valótlanságot állított Jézus Krisztus? Ha eddig még nem tapasztaltuk meg ezt a "sokkal inkább"-ot, azért van, mert nem engedünk a belénk adott isteni életnek: zűrzavaros okoskodásokat fogadunk be. Mennyi időt herdáltunk már el úgy, hogy kérdéseinkkel zaklattuk Istent, holott teljesen szabadok lehettünk volna arra, hogy minden erőnket összeszedjük az Ő munkájának a végzésére.

https://www.youtube.com/watch?v=ZO0-SdY3eKA

ENGEDJ TERET ISTENNEK❣️

"💞De mikor az Istennek tetszett..." (Gal 1,15)

Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön. Bármilyen jól ismerhetjük Istent: azt a nagy leckét meg kell tanulnunk, hogy Ő bármelyik pillanatban meglepően megmutathatja magát. Hajlamosak vagyunk a meglepetésnek ezt a mozzanatát kihagyni számításunkból, pedig Isten sohasem munkálkodik másképpen. "Amikor az Istennek tetszett..."

Őrizd meg életedet olyan állandó kapcsolatban Istennel, hogy az Ő meglepő hatalmával jobbról is, balról is megmutatkozhasson. Légy mindig várakozó helyzetben és vigyázz: engedj teret Istennek, hogy bármikor közbe léphessen, amikor neki tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=fV9AU4DyJhg

ELLENÁLLHATATLAN MEGBÍZATÁS❣️

"💞Azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16)

Pál látomása a damaszkuszi úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja:

 "Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak:

 Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel 9,15).

Újjászületésünk után - ha egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. 

Nem elég tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot és hogy a Szent Szellem véghezviheti bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az alap, amire életemnek fel kell épülnie. 

Pál nem üzenetet vagy tanítást kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó kapcsolatba került Jézus Krisztussal. 

A 16. vers ellenállhatatlan parancs: "Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek."

Pál egy személynek szentelte oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett másra, csak érte élt. 

"Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).