HAJTOTT-E MÁR A SZERETET ŐÉRTE❓

"💞Jó dolgot cselekedett énvelem" (Mk 14,6)

https://www.youtube.com/watch?v=lSUSTuTwyXk

Ha a szeretet nem emel túl valakit önmagán, akkor nem is szeretet. 

Ha a szeretet mindig óvatos, mindig bölcs, mindig okos és számító és nem mutat túl önmagán, 

akkor egyáltalán nem szeretet. 

Lehet vonzódás, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete.

Hajtott-e már a vágy valaha, hogy tegyek valamit Istenért, nem azért, mert kötelességem, 

vagy mert hasznos, hanem csak azért mert szeretem Őt!? 

Felismertem már, hogy Istennek olyasmit vihetek, ami értékes neki?
Vagy csak ábrándozom az Ő váltságának nagyságáról, pedig ezalatt egy sereg tennivalót elvégezhetnék?

Nem istenien nagyszerű, csodának tekinthető dolgokból, hanem közönséges, egyszerű emberi dolgok elvégzéséből láthatja meg Isten, hogy valóban odaszenteltem magamat neki. 

Felébresztettem-e már valaha az Úr Jézus szívében azt az érzést, amit betániai Mária?

Néha mintha arra várna Isten, vajon tanújelét adjuk-e valamiben iránta érzett tiszta, hamisítatlan, 

igaz szeretetünknek. Az Istennek átadott élet többet ér a személyes szentségnél.

A személyes szentség középpontja a saját tisztaságunk; gondosan ügyelünk arra, 

nehogy megbántsuk Őt azzal, ahogyan járunk, szólunk, vagy a megjelenésünkkel. 

De a teljes szeretet kiűzi mindezt, amikor igazán odaszenteljük magunkat neki. 

Meg kell szabadulnunk attól a beállítottságtól, hogy "hasznos vagyok".

Meg lehetünk győződve róla, hogy nem vagyunk azok; ezzel megközelítjük az igazságot. 

Sohasem a hasznosság a kérdés, hanem az, hogy magának Istennek mit érünk.
Ha átadtuk magunkat neki, Ő állandóan munkálkodik rajtunk keresztül.

A KEZDEMÉNYEZÉS A MERENGÉS ELLENSZERE❣️

"💞Keljetek fel, menjünk el innen!" (Jn 14,31)

Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. 

De az már baj, ha a tett helyett tűnődünk.
Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett.
De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben".
Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, 

de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: 

ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor azzal kezdi, hogy oldalba löki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj, hanem indulj!

Ha nyugodtan várunk Isten előtt és Ő megmondta: "Jertek el... puszta helyre" (Mk 6,31), 

akkor az ilyen elmélkedés rendben van, mert az a célja, hogy visszazökkentsen Isten akaratának kerékvágásába.

De amikor Isten már szólt, őrizkedj az álmodozástól.
Hadd legyen Ő minden örömöd, álmod, gyönyörűséged forrása, de aztán szedd a sátorfádat és engedelmeskedj szavának!
Amikor szerelmes vagy, nem ülsz le merengeni kedvesedről, hanem tenni akarsz érte valamit.
Jézus Krisztus is ezt várja tőlünk.

Ha Isten parancsa után is csak tépelődünk és merengünk, ez annak a jele, hogy nem bízunk benne.

https://www.youtube.com/watch?v=0jK6eMFnRXY

A KEZDEMÉNYEZÉS, MINT A ROBOT ELLENSZERE❣️

https://www.youtube.com/watch?v=i4jX9YZNKqs

"💞Kelj fel, világosodjál!" (Ézs 60,1)

Az első lépést úgy kell megtennünk, mintha nem is volna ott Isten. 

Hiába várjuk, hogy Isten segítsen, nem teszi meg. De mihelyt elindulunk, meglátjuk, hogy Ő jelen van.
Ha Isten indít, az első lépés, a kezdeményezés, erkölcsi jellegű: meg kell tenned, nem szabad lustán heverned, mint egy darab fa. Ha igazán akarunk "felkelni és megvilágosodni", akkor a robotnak tűnő munkát isteni fényben kezdjük látni.

Az ilyen robotmunka a jellem egyik legfinomabb próbaköve.
A hétköznapi piszkos munka nagyon távol áll eszményeinktől, és amint felvesszük ezt a munkát, kiderül azonnal, hogy valódi-e szellemi életünk.

Olvasd el János 13. fejezetét.

Itt a testté lett Isten mossa meg a halászok piszkos lábait és azt mondja:
"Ha én, az Úr és Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait."

A robotmunkát csak isteni ihletéssel és Isten világosságában tudjuk elvégezni. 

Vannak emberek, akik úgy végeznek el bizonyos munkát, hogy a mód, ahogyan végzik, örökre megszenteltté teszi azt. 

Lehet az a legközönségesebb munka; mégis, ahogyan elvégezték, az azt egészen mássá tette. 

Amikor az Úr tesz valamit rajtunk keresztül, akkor azt mindig át is alakítja. 

Emberi testünket is magára vette, átalakította és ezáltal minden szentje számára a Szent Szellem templomává tette.

A KEZDEMÉNYEZÉS A KÉTSÉGBEESÉS ELLENSZERE❣️

"💞Keljetek fel, menjünk!" (Mt 26,46)

A tanítványok elaludtak, amikor virrasztaniuk kellett volna. 

Mikor aztán rájöttek, hogy mit tettek - kétségbeestek. Kétségbe tud ejteni bennünket az az érzés, hogy valamit nem tudunk jóvátenni. 

Ilyenkor mondjuk: "Mindennek vége! Nincs értelme újra megpróbálni!"
Ha azt képzeljük, hogy az ilyenfajta kétségbeesés csak kivételesen fordul elő, tévedünk!
Mindennapos emberi tapasztalat ez. Valahányszor tudatára ébredünk, hogy valamit nem tettünk meg, amire pedig nagyszerű alkalom kínálkozott, hajlamosak vagyunk arra, hogy bénító kétségbeesésbe zuhanjunk.
De jön Jézus és így szól: "Aludjatok tovább és nyugodjatok". 

Ez az alkalom örökre elmúlt, már nem változtathattok rajta, de most keljetek fel és lássatok neki a következő tennivalónak! 

Hadd nyugodjék a múlt, de nyugodjék Krisztus kebelén, te pedig indulj el vele a kikerülhetetlen jövendő felé!
Ilyen tapasztalatok mindenki életében előfordulnak. Kétségbeesünk és a kétségbeesésünk a valóságból születik, mi pedig nem tudjuk túltenni magunkat rajta.
A tanítványok itt valóban megbocsáthatatlan mulasztást követtek el: elaludtak, ahelyett hogy Jézussal virrasztottak volna.
De Ő új szellemi kezdeményezéssel jön kétségbeesésük legyőzésére és ezt mondja: "Keljetek fel! Tegyétek meg a következő tennivalót"!
- Mi a legközelebbi tennivalónk, ha Isten sugalmazza azt? Hogy feltétlenül megbízzunk benne és váltsága alapján imádkozzunk. 

Ne engedd, hogy a sikertelenség érzése a következő tevékenységedet is megrontsa.

https://www.youtube.com/watch?v=DmFqkloKRQc

A KEZDEMÉNYEZÉS A LEVERTSÉG ELLENSZERE❣️

"💞Kelj fel és egyél!" (1Kir 19,5)

Az angyal nem adott látomást Illésnek, nem is magyarázta meg neki az Írásokat, semmi különöset nem tett; amit mondott neki, az hétköznapi tennivaló volt: "Kelj fel és egyél!"

Ha még sohasem lettünk volna levertek, nem is élnénk.
Csak a kristálynak van olyan természete, hogy sohasem levert: az ember lehet lehangolt, különben nem lehetne emelkedett lelkületű sem. Egyes dolgok a halál leheletét hordják magukon, azért vannak, hogy lehangoljanak.

Ha meg akarod állapítani, mennyit érsz, akkor vedd számításba, hogy hajlamos vagy a levertségre.
Amikor a Szent Szellem jön, nem ad látomásokat, hanem az elgondolható leghétköznapibb dolgok megtételére indít.

A levertség el szokta fordítani tekintetünket a megszokott, hétköznapi dolgokról, de valahányszor Isten lép közbe, arra indít, hogy tegyük meg a lehető legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy azokban is benne van Isten.

De megtapasztaljuk, hogy ott van, ha engedelmeskedünk.
Az így kapott indítás az ellenszere a levertségnek.
Tegyük meg Isten indítására a legegyszerűbb tennivalónkat!
Bármi mást teszünk a levertség legyőzésére, azzal csak elmélyítjük a bajt, de ha Isten Szelleme ösztönöz valaminek a megtételére és megtesszük, elmúlik a lehangoltság.
Mihelyt felkelünk és engedelmeskedünk, meggyógyulunk és nyomban átlépünk a belső élet magasabb szintjére.

https://www.youtube.com/watch?v=VCIKTR7EC6w

A SZELLEMI KEZDEMÉNYEZÉS IHLETŐ EREJE❣️

"💞Támadj fel a halálból" (Ef 5,14).

Nem minden kezdeményezés jön felülről. Mondhatja neked valaki: "Szedd össze magad, ragadd torkon és dobd ki magadból minden ellenkezésedet, aztán láss hozzá!"
Így szokott az ember kezdeményezni.
De amikor Isten Szelleme mondja: "Indulj" - akkor megérezzük, hogy ez a kezdés felülről jött.

Fiatal korunkban mindannyiunknak voltak látomásaink és eszményeink, csakhogy előbb-utóbb rájövünk, hogy a megvalósításukhoz nincs erőnk.
Nem tudjuk véghezvinni, amit szeretnénk, ezért készek vagyunk látomásainkat és eszményeinket halottként eltemetni.

De Isten jön és ezt mondja: "Támadj fel a halálból!"
Amikor ez az isteni ihletés jön, akkor olyan csodálatos hatalma van, hogy fel tud támasztani a halálból és lehetővé teszi a lehetetlent. Jellemző a szellemi kezdeményezésre, hogy csak akkor támad bennünk élet, ha összeszedtük magunkat. Isten nem győzelmes életet ad nekünk, hanem életet ad és közben győzünk.

Amikor Isten ihletése jön és ezt mondja:
Támadj fel a halálból, akkor azonnal kelj fel! Isten nem emel fel, neked kell felállnod.
A száradtkezű embernek azt mondta az Úr:
"Nyújtsd ki a kezedet" és mihelyt engedelmeskedett, abban a pillanatban meggyógyult, de az első mozdulatot neki kellett megtennie.
Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten az, aki betölt minket, mert azonnal élet támad bennünk.

https://www.youtube.com/watch?v=L2kri8q-_34
 

ŐRIZŐJE VAGYOK-E A TESTVÉREMNEK?

"Mert közülünk senki sem él önmagának" (Róm 14,7)

Felderengett már előtted valaha, hogy Isten előtt felelős vagy másokért? 

Ha például elhajlok Istentől saját útjaimra, mindenki szenved körülöttem. 

Isten minket "együtt ültetett a mennyekbe" (Ef 2,6). 

"És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind" (1Kor 12,26). 

Környezetedben mindenki szenvedni fog, ha testi önzést, gondolataidban hanyagságot, erkölcsi tompaságot, szellemi áporodottságot engedsz meg magadnak, vagy ha szellemileg elzárkózol.

 "De ugyan ki olyan tökéletes - mondod, hogy ilyen magas követelményeknek eleget tehetne?"
A mi elégséges voltunk Istentől - és csakis tőle van.
"Lesztek nékem tanúim" (Csel 1,8). Hányan hajlandók közülünk Jézus Krisztusért latba vetni minden idegszálukat, minden szellemi, erkölcsi és lelki erejüket? 

Pedig tanúnak lenni - Isten szerinti értelmezésben - ezt jelenti. Sok időre van szükségünk, míg ezt elérjük - légy türelmes önmagaddal szemben.
Miért hagyott minket Isten a földön?
Azért, hogy megszabaduljunk és megszentelődjünk?
Nem, hanem azért, hogy Őérte éljünk! Kész vagyok-e megtöretett kenyér és kiöntött bor lenni Őérte?
Kész vagyok-e életem mostani szakaszát, sőt egész életemet halálba adni - kivéve azt az egyet, hogy férfiakat és nőket Jézus Krisztus tanítványaivá tegyek?
Érte odaadott szolgáló élettel adhatok csak neki hálát csodálatos váltságáért. 

Gondold meg, hogy mindannyiunknak meg van az a lehetősége, hogy "kivettetünk, mint az ezüst salakja" - hogy "míg másoknak prédikálunk, magunk valamiképpen méltatlanná ne legyünk"

(1Kor 9, 27).

https://www.youtube.com/watch?v=QPQ1v661yo0