ÖSSZESZEDJEM MAGAM EHHEZ❓

"💞Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket" (2Kor 7,1).

"Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak..." Igényt tartok Isten ígéreteinek beteljesedésére és joggal, de ez csak az emberi oldal; az isteni oldal az, hogy az ígéretek által ismerem fel az Ő reám való igényét.
Például világosan tudatában vagyok-e annak, hogy testem a Szent Szellem temploma, vagy van olyan testi szokásom is, amely nem bírja el Isten világosságát?

A megszentelődés révén Isten Fia formálódik ki bennem és most nekem az iránta való engedelmesség által kell természeti életemet szellemivé alakítanom. Isten a legelrejtettebb részletekbe menően is nevel.

Amikor Ő megállít, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tisztítsd meg magad azonnal. 

Tartsd magad tisztán napi munkád közepette. Tisztogatnom kell magam testem és szellemem minden tisztátalanságától, hogy mindkettő teljes összhangba jusson Isten természetével. 

Vajon szellemi beállítottságom teljes összhangban van-e Isten Fiának bennem levő életével, vagy értelmem még nincs neki alárendelve?

Az Úr Jézus Krisztus gondolkozásmódját alakítom-e ki magamban, aki sohasem beszélt az önmagához való jogairól, hanem belső éberségben maradva szellemét szakadatlanul alárendelte az Atyának?

Felelős vagyok azért, hogy szellememet egyetértésben tartsam az Ő szellemével. 

Ekkor Jézus Krisztus lassanként felemel az Atya akaratának való teljes odaszentelésbe, oda ahol Ő él, ahol már ügyet sem vetek semmi másra. Isten félelmében így viszem véghez megszentelődésemet.

Vezethet Isten az Ő útján és meglátják Őt mások is egyre jobban az életemben?

Vedd komolyan a dolgodat Istennel szemben és akkor minden mást figyelmen kívül hagyhatsz!
Legyen Isten a szó legszorosabb értelmében az első helyen az életedben!

 

A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE❣️

"💞Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.,, 

(2Kor 5,9)"

Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben.
Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk".

Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. 

Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed?
Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.

Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.

Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban.

Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki?
Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.

A MESTER ÍTÉL❣️

https://www.youtube.com/watch?v=nIYWH36Vi-o

"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt" (2Kor 5,10)

Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetõknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett mûvében. 

Maradj állandóan Krisztus ítélõszéke elõtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. 

A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtõl erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. 

Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. 

Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." 

Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bûn büntetése, hogy megátalkodsz a bûnben. Nemcsak Isten bünteti a bûnt; hanem a bûn erõre kap és teljes mértékben visszafizet a bûnösnek. 

Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. 

Bûnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bûn. 

A bûn következményeitõl semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.

"Ha a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). 

Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklõbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.

A CSÜGGEDÉS ISKOLÁJA❣️

"💞És követvén őt, féltek..." (Mk 10,32)

Eleinte bizonyosak voltunk abban, hogy már mindent tudunk Jézus Krisztusról; gyönyörűség volt mindent eldobnunk és a szeretet merész bátorságával nekiindultunk. 

De most már nem vagyunk többé ilyen magabiztosak. 

Jézus előttünk megy és tekintete olyan különösen idegenszerű: "Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak." 

Jézus tud úgy nézni, hogy a tanítvány szíve gyökeréig megdermed, szellemileg szinte fuldoklik. 

Félelmet ébreszt bennem ez a különös valaki, aki kőkemény arcvonásaival és rettenthetetlen elszántságával előttem megy. 

Már nem barátom és nem tanácsadóm. Olyan szempont szerint cselekszik, amiről semmit sem tudok és ezért elrémülök. Először azt hittem, hogy értem Őt; de most már nem vagyok biztos ebben. 

Most kezdem észrevenni, hogy távolság van Jézus Krisztus és köztem; már nem lehetek bizalmas viszonyban vele.
Csak jár előttem, vissza nem fordul soha; sejtelmem sincs róla, hova megy, célja furcsa messzeségbe visz.

 
Jézus Krisztusnak magára kellett vennie minden bűnt és szenvedést, amit ember valaha megtapasztalhatott; 

ez teszi Őt olyan távolivá.
Erről az oldalról nézve nem ismerjük fel Őt, nem ismerünk rá életének egyetlen vonására sem és nem tudjuk, 

hogyan induljunk el Őt követni. 

Elöl halad, olyan vezér, aki nagyon idegenné lett nekünk, nincs vele bajtársi kapcsolatunk.

 
A csüggedés iskolája nélkülözhetetlenül szükséges a tanítvány életében. 

Enélkül az a veszély fenyeget, hogy visszatérünk saját kis tüzünkhöz és ott gyújtjuk meg lelkesedésünket (Ézs 50,10-11).
Amikor rád borul a csüggedés sötétsége, tarts ki, amíg elmúlik; mert ebből születik meg Jézus Krisztusnak az a követése, amely kibeszélhetetlen örömet jelent.

ENGEDELMESSÉG❣️

"💞Akinek odaszánjátok magatokat szolgául az engedelmességre, annak vagytok szolgái"

(Róm 6,26)

Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. 

Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. 

Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki.

Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön.
Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött hajlamok bilincseit.
Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: 

"Ezt azonnal meg kell kapnom" - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, 

hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgája vagy annak a kívánságnak.

Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna! Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltsága! 

Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat.
Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek" (Ézs 61,1).

Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is. 

"Ó én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom." Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. 

Könnyű elénekelni, hogy "Ő széttöri rabbilincsünk", de lehet, hogy ugyanakkor önmagadhoz kötött rabszolgaéletet élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte.

ISTEN ODAADJA MAGÁT❣️

"💞Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16)

A megváltás nemcsak a bűntől való szabadulás vagy a személyes szentség megtapasztalása; 

Isten azért váltott meg, hogy teljesen megszabadítson önmagunktól a vele való egység érdekében. 

A megváltás felőli tapasztalatom a bűn alóli szabadulás és a személyes megszentelődés körül forog. 

Pedig megváltottnak lenni azt jelenti, hogy Isten Szelleme összekapcsolt engem Isten személyével.

A váltság által áthat engem valami, ami végtelenül nagyobb önmagamnál: Isten odaadása vesz körül. 

Ha úgy gondoljuk, hogy a szentség és a megszentelődés hirdetésére kaptunk megbízatást, 

akkor mellékvágányra futottunk. 

Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztust hirdessük; Isten megváltott a bűntől és megszentel, 

ezek az Ő odaadásának csodálatos gyümölcsei.

Az átadás nem tudatos hatás elérésére irányuló erőfeszítés, ez számítás lenne. 

Egész életünk tele van azzal az Egyetlennel, akinek odaszántuk magunkat.
Vigyázz, ne beszélj átadásról, ha te magad nem tudod, hogy mi az, és addig nem is tudod meg, 

amíg meg nem érted a János 3,16-ot, ti. azt, hogy Isten tökéletesen odaadta magát. 

Átadásunkban úgy adjuk oda magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát értünk: minden számítás nélkül. 

Sohase nézzünk átadásunk következményeire, hiszen életünket egészen Ő tölti be.

ÁTADÁS❣️

"💞És Péter kezdte mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged" (Mk 10,28)

Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. 

Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni."

Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik. 

Annyira önzően gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, 

nem pedig érte magáért. "Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán,

Szent Szellemmel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva, elmondhassam: 

Ezt tette Isten értem." Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe,

akkor átadásunk a Szent Szellem nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük.

Az igazi átadás nem számításból történik, hogy elnyerjük a mennyet, 

vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. 

Az átadás az, hogy Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem. 

Mi történik Jézus Krisztussal, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk?

A legtöbben közülünk elhagyják Őt. "Igen, Uram, hallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, 

a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább veled menni." 

Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom."

Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetünkből fakadó odaadáson túljussunk. 

Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. 

Lépj csak át rajta és Isten átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. 

Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban. 

Sokaknak közülünk csak elképzelésük van az átadásról.