KÉSZENLÉT❣️

"💞Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. 

Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. 

A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. 

Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. 

Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. 

Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" 

Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, 

de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére. 

Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. 

Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. 

Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, 

és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni. 

Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. 

Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22). 

Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. 

Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. 

Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.

MINDENT VAGY SEMMIT❣️

"❣️Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe. (Jn 21,7).

Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? 

Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. 

Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. 

Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve. 

Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak?

Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle.
Ha először az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést.
Ne kérdezd Istentől, mit kell átadnod, hanem egyszerűen hajtsd végre, amit már felismertél 

- akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.
Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyőződéseidet, 

dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat őrizd meg.

TUDSZ-E ALÁBBSZÁLLNI❓

"💞Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).

Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. 

Ilyenkor így szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!"

 Ezt senki sem kívánja tőlünk. 

Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. 

Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. 

Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban láttunk meg. 

Ne engedd a magasztos pillanatokban született érzéseket elpárologni! 

Szellemiképpen értve ne rakd fel lábadat a kandalló párkányára, mondván:

 "Milyen nagyszerű ilyen lelkiállapotban lenni!" 

Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem, csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. 

Ha Isten az imaórán megmutatott neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". 

Tedd meg azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! 

Az emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. 

Arról beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. 

Meg kell tanulnunk a szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk. 

Ne add meg magad, ha kudarcot vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! 

Égesd fel a hidakat magad mögött és ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. 

Döntéseidet ne vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.

VISSZAESÉS AZ ELMÉLYÜLÉSBEN❣️

"💞Jóllehet Izraelből a magaslatokat nem irtották ki, mindazonáltal Asának tiszta szíve volt egész életében" (2Krón 15,17)

Asa külső engedelmessége nem volt tökéletes; a fődologban helyesen járt el, de mégsem teljesen.
Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod:
"Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. 

Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, 

hogy valamire megtanítson minket? Ő soha nem veszti el a türelmét.
Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; 

van még valami, amiben nem voltál engedelmes.
Az az ellenvetésed, hogy a szíved rendben van Istennel. 

Habár még mindig van olyasmi az életedben, amivel kapcsolatban Ő kételkedést enged, 

nyomban hagyd ott azt a dolgot, bármi legyen is az. Semmi apró részletkérdés sem hanyagolható el. 

Vannak-e akár testi, akár szellemi életedben olyan dolgok, amelyek felett sohasem szoktál elmélyedni?
Nagyjából rendben vagy, de hanyag lettél, belső növekedésed alábbhagyott. 

Szellemi elmélyülésedben éppolyan kevéssé állhat be szünet, mint szíved működésében.
Erkölcsi életedben nincs szünidő erkölcsi életed kára nélkül. 

Így szellemi szünidőt sem tarthatsz szellemi életed kára nélkül.
Isten azt akarja, hogy egészen az Övé légy és ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell, hogy éber maradhass.
Erre rendkívül sok időt kell fordítanod!
Sokan mégis úgy gondolják, hogy két perc alatt eljuthatnak a hetedik égig.

A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYÕZHETETLENSÉG❣️

"💞Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29)

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6).
Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk:
"Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!"
Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "

Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű."
Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt.
Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett.
"Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!"
(Ézs 40,29).

Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10).
Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk:
"Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!"

Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják.

Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

MIT TEGYÜNK ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT❓

"💞Vessed az Úrra a te terhedet" (Zsolt 55,23)

Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. 

A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. 

"Vessed az Úrra a te terhedet." 

Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát. 

Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, 

de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. 

Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják:

 "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után". "Vessed az Úrra a te terhedet." 

- Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét. 

"Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6). 

Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. 

De soha ne szakadj el a terhedtől!

AZ Ő URALMA BENNÜNK❣️

"💞A halál többé rajta nem uralkodik, ...hogy pedig él, az Istennek él. 

Azonképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek" (Róm 6,9-11).

Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; 

és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, 

amikor Istentől születünk.
Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja.

Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében. 

"Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok" (Csel 1,8).

Nem a Szent Szellem ajándéka ez az erő, hanem maga a Szent Szellem az erő; nem csak valami, 

amit Ő ad.
Az az élet, ami Jézusban volt, a mienk lesz az Ő keresztje által, ha egyszer elhatározzuk, 

hogy azonosítjuk magunkat vele. 

Ha nehéz rendbe jönni Istennel, azért nehéz, mert nem akarjuk végleg eldönteni a bűnkérdést. 

Amint ebben döntünk, Isten teljes életében részesülünk.

Jézus Krisztus azért jött, hogy az élet végtelen teljességét hozza: "...hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3,19).

Az "örök" életnek nincs semmi köze az időhöz, ez az az élet, amit Jézus élt, amikor itt lent járt.
Az örök élet egyetlen forrása az Úr Jézus Krisztus.
A legerőtlenebb szent is megtapasztalhatja Isten Fia istenségének hatalmát, ha egyszer kész arra, 

hogy önmagát "elengedje". Saját akaraterőnk legkisebb maradványa is kioltja bennünk Jézus életét.

Meg kell maradnunk az "elengedésben" és lassan, de biztosan egészen át fog járni bennünket Isten nagyszerű, teljes élete, és az emberek úgy vesznek tudomást rólunk, mint akik együtt voltunk Jézussal (Csel 4,13).