A MUNKA MÉLTÓSÁGA❣️

"💞Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9)

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. 

A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja.

Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. 

Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan.
Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak,

hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta.

De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, 

hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat.

A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották.
De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.

Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, 

mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, 

hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.

"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

ELMÚLÓ FÉNY❣️

"💞Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18)

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. 

Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak.
Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk.
Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk.

"Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).

Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. 

Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.
Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. 

Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve. 

Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség.

A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. 

Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk.

"Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).

Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait. 

A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel.

NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK❣️

"Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" Jn 14,9

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek.
Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket.
Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk.

Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. 

Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban.
Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet.
Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel.

"Uram, mutasd meg nekünk az Atyát".
Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs".
Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. 

Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem.
Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges.

Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak.
Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1).

Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék?
Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek.
Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem.
Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, 

amint tőle jön.

Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most.
Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20)

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket.
Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk.
Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik.
Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk.
A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: 

"Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33).
Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem".
A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak.
Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg.
Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit?
Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.

NEM AZON MÚLIK-E, AMI LEGKEVÉSBÉ VALÓSZÍNŰ❓

"💞Mert Joáb Adóniához hajlott, noha azelőtt nem hajlott Absolonhoz" (2Kir 2,28).

Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, 

de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. 

Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13).

A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését. Hajlandók vagyunk azt mondani:
"A legkevésbé sem valószínű, hogy miután a legnagyobb válságon túljutottam, most visszatérnék a világ dolgaihoz."

Ne gondold ki előre, merről jön majd a kísértés; amiről legkevésbé gondolod, az lehet veszélyes.
A nagy szellemi tettek utóhatásaiban jut szóhoz a "legkisebb dolgok rejtett világa"; 

ha nincs is előtérben, gondold meg, mégis jelen van, és ha nem vigyázol, újra elbuktathat.

Hű maradtál Istenhez a nagy és erős kísértések között; most őrizkedj a rejtett áramlatoktól. 

Ne nézz betegesen önmagadba és ne rettegj előre. Maradj éber: legyen emlékezeted nyitva Isten előtt. 

A nem őrzött erősség kettős gyengeség, itt végzi aknamunkáját a "kicsiny dolgok rejtett világa".

❗️A Biblia hősei mindig legerősebb pontjukon buktak el, nem a leggyengébben❗️
"Isten hatalma őriz!"- Ez az egyetlen biztonság (1Pt 1,5)

KÉSZENLÉT❣️

"💞Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. 

Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. 

A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. 

Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. 

Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. 

Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" 

Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, 

de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére. 

Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. 

Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. 

Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, 

és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni. 

Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. 

Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22). 

Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. 

Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. 

Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.

MINDENT VAGY SEMMIT❣️

"❣️Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe. (Jn 21,7).

Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? 

Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. 

Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. 

Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve. 

Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak?

Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle.
Ha először az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést.
Ne kérdezd Istentől, mit kell átadnod, hanem egyszerűen hajtsd végre, amit már felismertél 

- akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.
Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyőződéseidet, 

dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat őrizd meg.