FELTÁMADOK A ROMOKBÓL❣️

"💞Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)

Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15).
Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából.
"Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37).

 
Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk.
Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván. "Nyomorúság..."? 

A nyomorúság sohasem kívánatos.
De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől.
Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged. "Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság? "Éhség..."?

 
- Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak.
Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia.

 
Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.

https://www.youtube.com/watch?v=6iz1BHjDqHk

GONDOS GONDTALANSÁG❣️

"💞Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.28)

Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. 

Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. 

Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, 

amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. 

Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja.

"Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, 

hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,38).

Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el.
Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja.
A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, 

akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok.

Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. 

Az ilyen életek formálnak minket.
Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.

https://www.youtube.com/watch?v=yMAHa_s46sM

MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELE❣️

"💞Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51)

Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével.
Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett.
A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek.
Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. 

Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be.
Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna.
Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. 

De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel.
A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. 

Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is.
Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé.
Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását.
Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. 

Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján.
Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.

EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA❣️

 "💞 Hogy tudhassátok, mi az Õ elhívásának a reménysége" (Ef 1,18)

Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. 

Vesd latba minden erõdet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, 

hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. 

Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? 

Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, 

akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.

Isten a tervezõ; Õ engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. 

"Az én Istenemmel kõfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. 

Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. 

Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tûztõl, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). 

Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! 

Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát.

Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erõvel teljeseknek találna, 

készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Õ küld ránk. 

Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. 

Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elõ. 

Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. 

Azért vagyunk itt, hogy az Õ akaratának alárendeljük magunkat és Õ elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. 

Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak.

https://www.youtube.com/watch?v=YG0T1T0zrBk

ISTEN KEGYELME❣️

,,💞Hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben" (2Kor 4,10)

Alakítsunk ki olyan szokásokat, amelyek által kifejezzük, mit végzett bennünk Isten kegyelme. 

Nem arról van szó, hogy megváltott a pokoltól, hanem azért váltott meg, hogy Isten Fiának élete látható legyen a mi halandó testünkben. 

A kellemetlen dolgok között mutatkozik meg legjobban: hordozzuk-e az Ő életét vagy nem. 

Isten Fiának szelídségét mutatom-e fel, vagy a tőle elszakadt "énem" ingerlékenységét? 

Az egyetlen, ami képessé tehet arra, hogy a kellemetlenségnek örüljek, az az, hogy éppen a kellemetlenség által mutatkozhat meg Isten Fiának az élete bennem. 

Ha még olyan kellemetlen is valami, mondd ezt: "Uram, gyönyörködtet, hogy engedhetek neked ebben a dologban" - és Isten Fia abban a pillanatban előtérbe nyomul és így az én emberi életemben az mutatkozik meg, ami megdicsőíti Jézust. Nem kell vitatkozni. 

Abban a pillanatban Isten Fiának befolyása alá kerülsz, amint engedelmeskedsz a világosságnak, 

de a vitatkozással megszomorítod Szent Szellemét.

Ahhoz, hogy Isten Fia látható legyen benned, alkalmassá kell lenned, de nem lehetsz az, 

ha önmagadat sajnálod.
Életkörülményeink útján bizonyul be, milyen csodálatosan tökéletes és milyen rendkívül tiszta Isten Fia. Minden új alkalom, amikor láthatóvá lehet Isten Fia bennünk, megdobbantja szívünket. 

Nem mindegy, hogy magunk választjuk-e a kellemetlenséget, vagy Isten vezet bele.
Ha Ő visz bele, az Ő segítsége bőségesen elég.

Légy mindig kész Isten Fia életének kiábrázolására!
Soha ne élj emlékeidből! Isten Igéje legyen mindig élő és ható benned!

SZOKD MEG, HOGY JÓ LELKIISMERETED LEGYEN❣️

"💞Botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor" 

(Csel 24,16)

Isten az Ő parancsait Fiának bennünk lévő életéhez intézi. Ebből következik, hogy nehezek az Ő parancsai annak az emberi természetnek, amelyben az Ő Fia kiábrázolódott. 

Amint azonban engedelmeskedünk, csodálatosan könnyűvé válnak. 

A lelkiismeret az a képesség bennem, amely összekapcsol a legmagasabbal, amit ismerek és megmondja: mit kíván tőlem ez a legmagasabb. A lelkiismeret a lélek szeme, amely vagy Isten felé, vagy a legmagasabbnak tartott felé kutat, ezért más-más emberben másképp nyilvánul meg. 

Ha megszoktam, hogy mindennel mindig Isten elé állok, akkor lelkiismeretem Isten tökéletes törvényét tárja elém és megmutatja, mit tegyek. Csak az a kérdés, akarok-e engedelmeskedni. Igyekeznem kell lelkiismeretemet olyan érzékenyen tartani, hogy botránkozás nélkül éljek. 

Olyan tökéletes egyetértésben kellene élnem Isten Fiával, hogy gondolkozásom szelleme minden helyzetben megújuljon és azonnal "megvizsgáljam, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,2). 

Isten mindig nevel minket a legapróbb részletekig. Olyan éles-e már a hallásom, hogy meghallom a Szellem leghalkabb suttogását is és tudom, mit kell tennem? 

"Meg ne szomorítsátok Istennek Szent Szellemét" (Ef 4,30). 

Nem mennydörgő hanggal közeledik, az Ő hangja olyan halk, hogy könnyen semmibe vehetjük. Egyetlen dolog tartja meg lelkiismeretünket érzékenynek iránta: ha megszokjuk, hogy állandóan nyitva legyünk Isten előtt. 

Ha vita támad, hagyd abba! Ha ezt mondod: "Miért ne tenném meg?" - már rossz vágányra kerültél. Amikor a lelkiismeret megszólal, nem lehet tovább vitatkoznunk. 

Saját vesztedre engeded meg, hogy valami elhomályosítsa az Istennel való közösségedet. 

Ejtsd el, bármi legyen is az, és ügyelj arra, hogy belső látásod mindig tiszta maradjon!

SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID❣️

"💞Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8)

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk.
Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk.
Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak.

Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia.
Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod.
Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat.
Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat.

Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg.
Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt.
Neked hol nincs kapcsolatod Istennel?
Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

https://www.youtube.com/watch?v=yHWHbOh_cNY