A SZENVEDÉLYES ODAADÁS SZOLGÁLATA❣️

"💞Szeretsz-e engem? ...Őrizd az én juhaimat!" (Jn 21,16)

Jézus nem azt mondta: "A te gondolkozásmódodhoz térítsd az embereket", hanem nézz az én juhaim után, láss utána, hogy táplálékhoz jussanak az én megismerésemben.
Mi szolgálatnak tekintjük mindazt, amit a keresztyén munkában végzünk; Jézus azt nevezi szolgálatnak, amik vagyunk az Ő számára, nem amit teszünk érte.
A tanítványság alapja: önmagam átadása Jézus Krisztusnak, nem pedig valamilyen hitbeli irányzatnak.
"Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26)

Nincs indokolás, nincs kényszer, de egyszerűen "ha az én tanítványaim akartok lenni, át kell adnotok magatokat nekem". Akit a Szent Szellem érint, az egyszerre így szól: 

"Most látom, kicsoda Jézus!" és ez az átadás forrása.
Manapság a személyes hit helyére a hitvallásba vetett hitet tettük; ezért szentelik magukat olyan sokan ügyeknek és olyan kevesen Jézus Krisztusnak.
Az emberek nem akarják magukat odaszentelni Jézusnak, csak annak az ügynek, amit Ő kezdett el.
Jézus Krisztus a botránkozás köve az észember számára, aki Őbenne csak az embert látja.
De Urunk elsősorban Atyja akaratának kívánt engedelmeskedni. 

Nem arra nézett, mit várnak tőle az emberek, mire van szükségük az embereknek; megmentésük az Atyja iránti engedelmességének volt természetes következménye.

 
Ha csak az emberiség ügyének szánom oda magam, hamar kimerülök és eljutok odáig is, 

hogy a szeretetem meginog.
De ha személyesen és szenvedélyesen szeretem Jézus Krisztust, az emberiségnek is szolgálhatok még akkor is, ha úgy bánnak velem, mint a lábtörlővel.
A tanítvány életének titka a Jézus Krisztus iránti odaadás, és jellemző rá a tartózkodó szerénység.
Hasonlít a búzaszemhez, amely a földbe hull és meghal, de nemsokára kikel és megváltoztatja az egész tájat (Jn 12,24).

NE GONDOLKOZZ TOVÁBB, INDULJ EL❣️

"És Péter... járt a vízen és Jézushoz ment.De látva az erős szelet, megrémült" (Mt 14,29-30)

A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt.
Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. 

Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett.
Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén?

Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül. 

A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk. 

Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. 

A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek. 

Nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedsz?" (31. v.)

Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is meginogsz, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. 

Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. 

Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt!
Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.

NEM ÍTÉLKEZŐ LELKÜLET❣️

"💞Ne ítélj, hogy ne ítéltessél" (Mt 7,1).

Jézus azt mondta az ítélkezésről: ne tedd!
Az átlagkeresztyén nagyon élesen ítélkező egyén.
Az ember megszokta, hogy ítélkezzék, de a szellemi világban semmit nem érünk el vele. Az ítélkezésben a kritizált ember erejét és képességeit szétromboljuk.

Egyedül a Szent Szellem tud a valóságnak megfelelően ítélni, csak Ő tudja sértés és sebek nélkül megmutatni, mi a rossz. Lehetetlen Istennel közösségben lenned, amikor ítélkező vagy: ez keménnyé, kegyetlenné tesz, és meghagy abban a hamis kenetteljességben, hogy felsőbbrendű lény vagy.

Jézus azt mondja: mint tanítvány, műveld ki magadban azt, hogy nem ítélkezel. 

Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra elérni. Őrizkedj attól, ami felsőbbrendű lénynek tüntethet fel! 

Nem lehet kikerülnöd Jézus átható tekintetét.
Ha meglátom a szálkát a te szemedben, ez azt jelenti, hogy az enyémben gerenda van. 

Isten minden rosszat belém helyez, amit meglátok benned. Valahányszor ítélkezem, magamat ítélem el (Róm 2,17-20).

Hagyd abba a mások méregetését. Minden ember életében több olyan tényező van, amiről nem tudunk. Isten első dolga, hogy szellemi nagytakarítást végez bennünk; ez után már a lehetősége sem marad meg annak, hogy büszke legyen az ember. Azóta én sem találok olyan embert, aki miatt kétségbe kellene esnem, miután felismertem, hogy én mi lennék Isten kegyelme nélkül.

HOGY ÉRTED EZT❓

"💞Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... 

Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15)

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki.
Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt.
Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. 

Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. 

Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?"

Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában.
Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat.
Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. 

Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16).

Ez ellenkezik az ember természetével. Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz.
Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. 

Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: 

"Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak."
"Titeket pedig barátaimnak mondalak."
Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

IGYEKEZZ A NAPI VESZÕDSÉGGEL KAPCSOLATBAN IS❣️

"💞Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5)

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. 

Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik.

Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. 

Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. 

Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg.

A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).

Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma.
A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket.

Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni. Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz.
Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, 

Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza. 

Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.

IGYEKEZZ ELHATÁROZÁSAIDAT ILLETÕEN❣️

,,💞 "Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4)

Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal.
Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

 "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva. Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? 

Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán.
Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.

Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt.

Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára!
Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból 

- "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok;
Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most!
Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz.
Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged!

https://www.youtube.com/watch?v=RLJAeue0m9s

HA ELJUTUNK ODÁIG -3.❣️

,,💞Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk. "Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. 

Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat.

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük.
De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied?
Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat
(Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, 

hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.

A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak.

Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled. Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, 

Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül:
"Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni. 

Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?