A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA❣️

"💞E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33)

Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől. 

Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. 

"Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel. 

Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek! "

A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek. 

Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről. 

Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk. 

Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem. 

Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet? Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is. 

De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz. 

Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod! 

Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz. 

Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez. 

Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket. 

A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak - csak Istennek nem.

https://www.youtube.com/watch?v=xR7P1hoX6NQ

MÉG VALAMIT AZ Õ ÚTJAIRÓL❣️

Ő is oda jön, ahová elküld minket.
,,💞Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban" (Mt 11,1)

Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét.

De amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr elment a te városodba tanítani. Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad.
Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa elé.
"Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám."
- Ez azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja. 

Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester... készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33).
Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés szerepét? 

Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten már nem is fér hozzájuk?
Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé változtatná, ha engednénk, hogy megtegye.

Amikor bizonyosan tudjuk, milyen módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni.
Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49)

Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre.
Eléggé felszabadultunk-e már saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni amit Ő mondott. Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=F0HE2DJvInE

AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL❣️

"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4)

A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. 

Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. 

A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. 

Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó. 

Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is.
Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. 

Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát.
Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben. 

Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". 

Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.

https://www.youtube.com/watch?v=Xi5VPkDfsJQ

A CSALÓDÁS FEGYELMEZ❣️

"💞Maga azonban Jézus nem bízta magát reájuk, ...mert ő maga tudta, mi van az emberben" 

(Jn 2,24-25)

A kijózanodás azt jelenti, hogy az életről nincsenek többé hamis nézeteink. 

Ha csalódások által józanodunk ki, lehet, hogy keserűvé és keménnyé, szeretetlenül ítélkezővé leszünk mások iránt, de az Istentől való kijózanodás megtanít arra, hogy úgy nézzük az embereket, ahogy vannak, és mégse legyünk barátságtalanul szigorúak, ne vágjunk a szemükbe keserű szavakat. 

Az életben sok kegyetlenség onnan származik, hogy hiú ábrándokban ringatjuk magunkat. 

Nem úgy vagyunk őszinték egymás iránt, amilyenek valójában vagyunk, csak az egymás felőli elképzeléseinkhez ragaszkodunk őszintén. 

Saját elképzelésünk szerint pedig minden vagy nagyszerű és kiváló, vagy aljas és gonosz. 

Az ember sok szenvedésének az az oka, hogy nem akar kijózanodni. 

Valahogy így szoktunk tenni: például szeretünk valakit - és nem szeretjük Istent - tökéletességet és teljes egyenességet várunk tőle, és ha nem ilyen, kegyetlenek és követelődzők leszünk. 

Azt várjuk az embertől, amire képtelen. Csak egyetlen valaki van, aki az emberi szív utolsó fájdalmas vágyódását is ki tudja elégíteni: az Úr Jézus Krisztus. 

Ő tudja, hogy minden olyan kapcsolat szerencsétlenül végződik, amely nem az iránta való hűségre épül. 

Urunk nem bízott emberekben, mégsem volt soha bizalmatlan vagy keserű. 

Urunk tökéletesen bízott Istenben és abban, amit az Ő kegyelme tehet minden emberért, ezért nem esett kétségbe senki miatt. 

Ha emberekben bízunk, végül mindenki miatt kétségbe fogunk esni.

https://www.youtube.com/watch?v=hYAhw3wFRo4

MIT LÁTSZ A FELHŐIDBEN❓

"💞Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)

A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent Szelleme arra, hogy hitben járjunk.
Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. "A felhő Atyánk lábanyomában a por." 

Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. 

Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben. 

Nem igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire. Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit. Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. 

Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. 

Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. 

Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt? 

Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. 

Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. 

Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt. "Ők pedig megijedtek, amikor azok belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34). 

Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. 

El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8).

https://www.youtube.com/watch?v=4LIsjSpcAJU

ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK❓

"💞És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52)

Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. 

Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. 

Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. 

Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk. Mi az én álmom Isten céljáról? 

Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. 

Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. 

Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom,

 hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk. Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. 

Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. 

Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.

Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. 

Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, 

hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.

A MEGISMERÉS ÚTJA❣️

"💞Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajjon Istentől van-e..." (Jn 7,17)

A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. 

Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. 

Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. 

Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem. Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. 

Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. 

Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. 

Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk. Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! 

Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.