SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE❣️

"💞Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13)

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Õ kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepõdj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel!
Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Õ igazsága, de te eltûntél, mert ostobaságnak találtad, hogy idõt szentelj ilyesmire.

Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései.
Õ "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében.
Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. 

A keresztyén ember kimûveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. 

A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést.
Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. 

Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".

Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben?
Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? 

Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat?
Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket.
Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; 

csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten õrzött, pedig nem is tudtam!"

A VALÓSÁG TEKINTÉLYE❣️

"💞Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8)

Alapvetõen fontos, lehetõséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. 

A felelõsség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket.
Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz.

Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyõzött Isten Szelleme. 

Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem.
Minden egyéb csak létezés. Azokban a percekben élek igazán, amikor akaratom teljességével cselekszem.

Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg!
Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel. 

A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerõsödik, amint cselekszik. Isten mindenható hatalma segíti tovább, elõre. Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk. 

Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk; mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk. 

Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket. 

Az Õ "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!" 

Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje. 

Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma - nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Õ megváltó erejével.

JÉZUS RABSZOLGÁJA❣️

,,💞Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)

Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem.
Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig.

Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18).
Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás.
Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés?

A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: 

"Krisztussal együtt megfeszíttettem." 

Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.

TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG❣️

"💞Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15)

Urunk nem kényszerít az engedelmességre.
Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítõ eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk.

Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette:
"HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."
(Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát."

Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkrõl beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26).
Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.

Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Õ álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Õ mond. 

Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat.
Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem.
Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tûszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtõl szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást.

Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtõ erõ.
Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.

NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK❣️

"💞Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19)

Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete,
"külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között.

Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. 

Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. 

A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. 

Hadd tegyen tetszése szerint!
Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna. Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Ő elérhesse váltságának célját. 

Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?
Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. 

Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít.

De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja:
"Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!"

- Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.

A HIT MEGÍTÉLÉSE❣️

"💞Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20)

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van.
De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk.
Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitbõl való élet, nem az Õ áldásaiban érzelmesen örvendezõ élet.

Korábbi hitéleted alapos és erõs volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel.
Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. 

Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk elõtt.
A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság idõszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével.

Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk.
A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hû akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Õ!
"Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

HIT❣️

"💞Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid 11,6)

Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit; az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom. 

A hitben való élet ezt a kettőt helyesen kapcsolja össze. 

A józan ész nem hit és a hit nem józan ész. 

A kettőnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy ihletettségben. 

Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésből, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csődöt mond. 

A hitnek próbán kell átmennie, mielőtt látható valósággá válnék. 

"Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívőknek, mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá. 

A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik. 

Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.

A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben.

A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre:

 "Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt 6,33), őrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."

Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.

Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne.
De amint meghalljuk Jézus szavát:
"Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan.
A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.