A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE❣️

"💞Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).

Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. 

Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. 

Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévõ közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék.

Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell õrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy.

Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. 

Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetõséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük.

Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot.
Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erõlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el?

A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell õriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.

A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied.
De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.

A HIT PROGRAMJA❣️

"💞Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)

Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki.
De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensõségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövõbe helyezte.
Jézus azonban tovább vezette õt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erõsödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"

Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr?
Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre?
Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?"
Mi a kételkedésed tûzpróbája?
Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.

A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethetõ össze ezzel az állásfoglalással.
A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni.
A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.

Amikor szemtõl szemben állok Jézus Krisztussal és Õ azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerû, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már elõbb is.

 

SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE❣️

"💞Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13)

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Õ kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepõdj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel!
Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Õ igazsága, de te eltûntél, mert ostobaságnak találtad, hogy idõt szentelj ilyesmire.

Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései.
Õ "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében.
Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. 

A keresztyén ember kimûveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. 

A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést.
Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. 

Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".

Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben?
Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? 

Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat?
Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket.
Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; 

csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten õrzött, pedig nem is tudtam!"

A VALÓSÁG TEKINTÉLYE❣️

"💞Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8)

Alapvetõen fontos, lehetõséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. 

A felelõsség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket.
Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz.

Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyõzött Isten Szelleme. 

Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem.
Minden egyéb csak létezés. Azokban a percekben élek igazán, amikor akaratom teljességével cselekszem.

Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg!
Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel. 

A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerõsödik, amint cselekszik. Isten mindenható hatalma segíti tovább, elõre. Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk. 

Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk; mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk. 

Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket. 

Az Õ "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!" 

Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje. 

Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma - nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Õ megváltó erejével.

JÉZUS RABSZOLGÁJA❣️

,,💞Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)

Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem.
Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig.

Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18).
Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás.
Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés?

A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: 

"Krisztussal együtt megfeszíttettem." 

Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.

TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG❣️

"💞Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15)

Urunk nem kényszerít az engedelmességre.
Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítõ eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk.

Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette:
"HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."
(Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát."

Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkrõl beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26).
Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.

Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Õ álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Õ mond. 

Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat.
Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem.
Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tûszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtõl szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást.

Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtõ erõ.
Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.

NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK❣️

"💞Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19)

Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete,
"külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között.

Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. 

Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. 

A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. 

Hadd tegyen tetszése szerint!
Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna. Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Ő elérhesse váltságának célját. 

Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?
Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. 

Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít.

De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja:
"Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!"

- Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.